A gyermekek elengedésével járó fájdalom

„Azon a napon, amikor első gyermekünk megszületett, férjem a következőre figyelmeztetett: »Drágám, a gyermeknevelés hosszú folyamata annak, hogy majd elengedjük őt«” (Ourselves and Our Children—A Book by and for Parents).

A LEGTÖBB szülő boldog, sőt fel van villanyozva, amikor megszületik az első gyermeke. Mindazon vesződés, vitatkozás, fájdalom, csalódottság és aggodalom ellenére, amelyek a szülői felelősségekkel járnak, a gyermekek nagy öröm forrásai lehetnek. A Biblia mintegy háromezer évvel ezelőtt kijelentette: „a gyermekek az Úr ajándékai, a test gyümölcse jutalom” (Zsoltárok 127:3, Katolikus fordítás).

Mindemellett a Biblia a következő kijózanító gondolatot jövendöli: „elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját” (1Mózes 2:24). Különböző okok miatt a felnőtt gyermekek rendszerint elmennek otthonról — azért, hogy oktatást kapjanak vagy karrierre törekedjenek, kiterjesszék keresztény szolgálatukat, vagy hogy házasságot kössenek. De néhány szülőnek ez a valóság egyszerűen túl fájdalmas. Ezek a szülők engedik, hogy gyermekeiknek a függetlenségért vívott természetes harca miatt — egy írónő szavaival élve — „megsértettnek, feldúltnak, zavartnak, megfenyegetettnek vagy elutasítottnak érezzék magukat”. Ez gyakran véget nem érő családi viszályhoz és feszültséghez vezet. Néhány szülő, mivel elutasítja, hogy szembenézzen azzal a nappal, amikor a gyermekei kirepülnek a családi fészekből, nem készíti fel őket a felnőttkorra. Az ilyen mulasztásnak szörnyű következményei lehetnek: olyan felnőttek válnak a gyermekekből, akik nincsenek felkészítve a háztartás vezetésére, a családról való gondoskodásra, sőt még arra sem, hogy megtartsanak egy állást.

Az egyszülős családokban különösen éles fájdalmat okozhat az elválás. Egy Karen nevű egyedül álló szülő ezt mondja: „A lányommal bensőséges kapcsolatban vagyok, igazi barátságot fejlesztettünk ki egymással. Mindenhova magammal vittem.” Az egyszülős családokban gyakran van bensőséges kapcsolat a szülő és a gyermek között. Érthető módon lesújtó lehet az ilyen szoros kapcsolat elvesztésére gondolni.

A Traits of a Healthy Family című könyv azonban erre emlékezteti a szülőket: „A következőt foglalja magában a családi élet: egy eltartott kisgyermekből olyan felnőttet kell nevelni, aki meg tud állni a saját lábán.” Majd erre figyelmeztet: „A családokban sok nehézség abból adódik, hogy a szülők képtelenek elengedni a gyermeküket otthonról.”

Mi a helyzet veled? Szülő vagy? Ha igen, felkészültél arra a napra, amikor el kell engedned a saját gyermekeidet? És mi a helyzet a gyermekeiddel? Felkészíted őket arra, hogy saját maguk is boldoguljanak az életben?