Meglátogatjuk a hegyi gorillákat
Az Ébredjetek! tanzániai tudósítójától
KÖRÜLBELÜL csak 320 él belőlük a Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság határán lévő vulkáni területen. Másik 300 Uganda áthatolhatatlan erdeiben él. Ők a hegyi gorillák — a világon a legsúlyosabban veszélyeztetett emlősök egyike!
Dian Fossey amerikai zoológusnő sokat tett azért, hogy aggodalmat keltsen a nyilvánosság körében e teremtmények sorsa miatt. Fossey az 1960-as évek végén jött Afrikába, hogy tanulmányozza a hegyi gorillákat. Az orvvadászat következtében abban az időben rohamosan fogyott a számuk. A bátor tudósnő csaknem remeteként élt a Virunga-hegységben, és gyorsan összebarátkozott az ott élő gorillákkal. Fossey folyóiratokban megjelenő cikkekben és a Gorillák a ködben című könyvében tette közzé megállapításait. Ahogy múlt az idő, egyre elszántabbá vált, hogy megvédi szőrös barátait, valódi harcot vívva az orvvadászok ellen. Azonban áldozata lett a saját hadjáratának, és 1985-ben egy ismeretlen támadó meggyilkolta.
A reménytől hajtva, hogy magunk is meglátjuk ezeket a békés teremtményeket, feleségemmel 1993-ban úgy döntöttünk, bemerészkedünk a gorillák természetes környezetébe. Engedd meg nekünk légy szíves, hogy újra átéljük a kalandunkat.
Kalandunk azzal kezdődik, hogy vezetőink elvisznek minket, hogy mintegy egy óra alatt felkapaszkodjunk a 3700 méter magas Visoke-vulkán lábától a ruandai Vulkánok Nemzeti Park határáig. Jóleső rövid pihenőnk alatt vezetőink elmagyarázzák, hogyan viselkedjünk a gorillák közelében. Elmondják nekünk, hogy naponta csak nyolc látogatónak engedik meg, hogy meglátogassa az állatoknak ezt a különös csoportját. Ezzel a lehető legkisebbre csökkentik, hogy a gorillák ki legyenek téve a betegségeknek, és azt is elkerülik, hogy megzavarják a viselkedésüket.
— Ahogy belépünk az erdőbe, halkan kell beszélnünk — emlékeztet minket az egyik vezető. — Ez segítségünkre lesz abban, hogy megfigyeljük az erdőben a többi állatot, mivel a hegyi gorillákon kívül vannak itt bizonyos cerkófmajmok, antilopok, kuduk, elefántok és még kafferbivalyok is.
Rájövünk, hogy vannak a parkban szúrós csalánok és hangyák is, és talán gyalogolnunk kell a ködös, sáros vadonban. Feleségemmel egymásra nézünk. Erre nem készültünk föl! De a barátságos vezetők kihúznak minket a bajból azzal, hogy eső elleni öltözéket és bakancsokat adnak nekünk kölcsön.
A vezetőnk ezután elmagyarázza, hogy a gorillák nagyon érzékenyek az emberi betegségekre, és azért, hogy megvédjük őket, annak, aki beteg, vagy aki tudja, hogy esetleg fertőző betegséget hordoz, hátra kell maradnia.
— Ha köhögésre vagy tüsszentésre éreznek ingert, míg a gorillákkal vagyunk, megkérjük önöket, hogy forduljanak el az állatoktól, valamint próbálják eltakarni az orrukat és a szájukat — mondja az egyik vezető. — Ne felejtsék el! Vendégek vagyunk köddel borított otthonukban.
Elég közel voltunk, hogy megérintsük őket!
Az emelkedő egyre meredekebbé válik. Elérjük a 3000 méteres magasságot. A levegő ritka, s ez eléggé megnehezíti a lélegzést, az ösvények pedig keskenyek. De élvezhetjük a hageniafa szépségét, melynek vízszintesen kiterjedő ágai vannak, és roskadozik a sűrű növésű mohától, páfrányoktól és orchideáktól. Ez paradicsomszerű szépséget ad az erdőnek.
A vezetők most azt a pontot kezdik keresni, ahol tegnap látták a gorillákat, bár a gorillák állandó mozgásban vannak, friss táplálékot keresve.
— Odanézzenek! — kiállt fel valaki.
A selymes növényzetbe benyomódva ott van az ezüsthátú gorilla fekvőhelye vagy fészke.
— Az ezüsthátút Umugoménak hívják — magyarázza a vezető. — Amikor a hím körülbelül 14 éves, háta ezüstfehérré válik. Ezután a csoport vezetőjének tekintik. Csak az ezüsthátú párosodik az összes nősténnyel. Azonnal visszautasítják a párosodni próbáló fiatalabbakat! Ha azonban a vetélytárs meg tudja ölni az ezüsthátút, akkor megöli az összes kölyköt is. Ezután az új vezető átveszi a hatalmat, és kölyköket nemz a csoport nőstényeivel.
— Mennyi ideig élhet egy gorilla? — kérdezi valaki a csoportból, mialatt követjük a vezetőket a csodálatos bambuszerdőbe.
— Körülbelül 40 évig — hangzik a halk felelet.
— Pszt! Pszt! — suttogja valaki egy mély morgás hallatán. — Mi volt ez? Egy gorilla?
Nem, csak az egyik vezetőnk morog úgy, mint egy gorilla, hogy reagálásra késztesse őket. Most már nagyon közel kell hogy legyünk!
És valóban, körülbelül 30 gorilla van tőlünk mindössze 5 méterre! Azt mondják, hogy guggoljunk le, és maradjunk csöndben.
— Ne mutogassanak rájuk — kéri az egyik vezető —, még azt gondolhatják, hogy valamivel meg akarják dobni őket. Kérjük, ne hangoskodjanak. Ha fényképeznek, lassan és óvatosan mozogjanak, és ne használjanak vakut.
Elég közel vagyunk, hogy megérintsük őket! De mielőtt bárkin is úrrá lehetne ez az ellenállhatatlan vágy, az egyik vezető ezt suttogja:
— Ne érintsék meg őket!
Mihelyt kimondta, néhány kicsi gorilla közeledik, hogy szemügyre vegyen minket. A vezető finoman megcsapdossa őket egy kicsi ággal, és a kíváncsi kölykök legurulnak a lejtőn, úgy birkózva, mint az apró gyermekek. A „mami” közbelép, amikor a játék túl durvává válik.
Az ezüsthátú bizonyos távolságból tart minket szemmel. Hirtelen elindul felénk, és leül, csupán néhány méterre attól, ahol ülünk. Hatalmas, körülbelül 200 kilogrammot kell hogy nyomjon. Nem nagyon figyel ránk, mert túlságosan el van foglalva az evéssel, bár szemmel tart minket. Valójában az evés a gorilla fő tevékenysége! Az ezüsthátú 30 kilogramm táplálékot falhat fel egy nap. A csoportban pedig minden állat reggeltől estig azzal van elfoglalva, hogy keresi a táplálékot. Néha látni lehet őket, amint harcolnak a talált „finomságokért”.
Kedvenc táplálékuk az óriás aggófű belseje. Kedvelik a zellert, bizonyos növények gyökerét és a bambuszrügyeket is. Néha még „salátát” is készítenek. Összekeverik a bambuszrügyeket a bogáncs zöld leveleivel, csalánnal, galajjal, különféle gyökerekkel és indákkal.
— Miért nem csípi meg a gorillákat a csalán, amelyet megmarkolnak és megtisztítanak? — kérdezi valaki.
— Vastag bőrréteg van a tenyerük belső részén — magyarázza az egyik vezető.
Élvezzük ezt a békés jelenetet; ekkor a hatalmas hím hirtelen lábra áll, ökleivel megdöngeti mellkasát, és borzasztó, idegtépő ordítást hallat! Ráront a vezetők egyikére, egyszerre csak megáll, épp mielőtt elérné. Támadóan néz a vezetőre! De a vezetőnk nem esik pánikba. Ehelyett leguggol, morog és lassan hátrál. Úgy tűnik, hogy az ezüsthátú csak hatást akart gyakorolni ránk erejével és hatalmával. Higgyétek el, sikerült neki!
A vezetők most jeleznek nekünk, hogy készüljünk az indulásra. Vendégként „a ködben” kicsivel több mint egy órát töltöttünk ezekkel a csodálatos, békés teremtményekkel. Bár rövid volt a látogatásunk, mégis egyike a legfelejthetetlenebb élményeinknek. Nem tehetünk mást, minthogy arra gondolunk, amit a Biblia az eljövendő új világáról ígér, amelyben az emberek és vadállatok állandóan békében lesznek egymással! (Ésaiás 11:6–9).
[Térkép a 18. oldalon]
A hegyi gorilla területe
KONGÓI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG
Kivu-tó
UGANDA
RUANDA
AFRIKA
Kinagyított terület
[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]
Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.