Hold-hegyek

AZ ÉBREDJETEK! KENYAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

ÉVSZÁZADOKON keresztül ez a kósza hír járta: Valahol Közép-Afrikában hófedte hegyek vannak, és ezek a Nílus igazi forrásai. Valószínűtlennek tűnt azonban az az elképzelés, hogy Afrikában az Egyenlítőhöz közel hó van. Mégis, már az i. sz. második század elején a görög földrajztudós, Ptolemaiosz azt sejtette, hogy léteznek ezek a hegyek, és elnevezte őket Lunae Montesnek — Holdhegyeknek.a

Évszázadokon keresztül haszontalannak bizonyultak az arra tett erőfeszítések, hogy felderítsék ezeket a hegyeket. Ám ekkor, az 1800-as évek vége felé egy napon Henry Stanley felfedező — aki arról híres, hogy felkutatta dr. David Livingstone-t — szemtanúja volt egy váratlan eseménynek. A felhőtakaró, mely a korábbi felfedezők elől elrejtette a hegyeket, egy rövid időre eloszlott, s így Stanleynek lehetősége nyílt arra, hogy a hófedte hegycsúcscsoportok elképesztő látványa táruljon elé. Megtalálta a Holdhegyeket. Ő azonban azon a néven hívta őket, amelyet akkor a helybeli lakosok is használtak — ez a név a Ruwenzori volt, melynek jelentése: ’esőcsináló’.

Napjainkban általában egyetértenek abban, hogy a Ruwenzori csupán kis szerepet játszik a Nílus vízellátásában. De ezt még mindig népszerűen Holdhegyeknek hívják. És számos felfedezőút ellenére ez a félelmet keltő hegylánc még mindig a rejtély auráját őrzi. A Ruwenzori, pontosan az Egyenlítőtől északra elhelyezkedve, természetes határt alkot Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság között — hosszanti kiterjedése mintegy 130 kilométer, szélessége pedig 50 kilométer.

A legtöbb vulkáni eredetű, kelet-afrikai hegytől eltérően a Ruwenzori hegylánc a földkéregnek egy nagy tömbje, amely évezredekkel ezelőtt vetődéssel jött létre hatalmas geológiai nyomás miatt. Bár a Ruwenzori eléri az 5109 méteres magasságot, a szemlélők számára csak ritkán látható. A hegyláncot legtöbbször pára és felhők borítják.

Amint azt a neve is sejteti, a Ruwenzori bőséges esőzésnek és havazásnak örvend — a „száraz” évszak csupán egy kicsit szárazabb, mint az „esős” évszak. Éppen ezért kockázatos lehet ott sétálni — néhány területen derékig érő sár van! A kiadós esők számos páratlan szépségű, kis tómedret vájtak ki, amelyek a hegyoldalakat borító, szokatlanul buja növénytakarót is nedvességgel látják el. Valójában a Ruwenzori számos szokatlan növénynek ad otthont, melyek közül néhány roppant nagyra nő.

Például a lobéliának nevezett, hatalmasra nőtt szőrös ujjak máshol általában kisebbre nőnek 30 centiméternél, de a Ruwenzoriban a 6 méteres magasságot is elérhetik. A Seneciók vagy óriás aggófüvek nagy káposztáknak néznek ki, amelyek ágas fatörzsek tetején ülnek. Vannak még itt moha borította hangafák is, amelyek 12 méter magasak. Mindenféle színű és illatú virágok járulnak hozzá a látvány szépségéhez. A madarak különféle és gyönyörű populációi is élnek még itt, amelyek közül néhány csak a Ruwenzoriban található meg. Az alacsonyabb lejtőkön elefántok, csimpánzok, guibek, leopárdok és colobus majmok élnek.

Csodálatos tájkép

Akik a hegyi ösvényeken túráznak felfelé, átmennek egy trópusi esőerdőn és többször átkelnek a Bujuku-folyón. Háromezer méteres magasságba érve, ha hátratekintenek, egészen a Kelet-afrikai-árokrendszerig elláthatnak — pompás tájkép!

Egy kicsit feljebb van az alsó Bigo-mocsár, mely a fűcsomók és a hangafák területe. A sár itt gyakran térdig ér. Ha felmászunk a meredek hegyoldalon a felső Bigo-mocsárhoz és a Bujuku-tóhoz, mintegy 4000 méteres magasságban a Bujuku-völgy felső partszakaszán csodálatos látvány tárul elénk a Mount Bakerre, a Mount Luigi di Savoiára, a Mount Stanleyre és a Mount Speke-re, a hegylánc legismertebb ormaira.

Ettől feljebb van a maradandó Elena-gleccser. Itt az embernek mászóvasat kell felvennie, és kötelet, valamint jégcsákányokat kell használnia, hogy felmásszon a gleccserre. Ezután jön egy séta a Stanley-fennsíkon keresztül felfelé a Mount Stanley tetején lévő Margherita-csúcsra, a Ruwenzori hegységcsoport legmagasabb ormára. Igazán áhítatot keltő ebből a magasságból a csúcsok, völgyek, erdők, patakok és tavak panorámát nyújtó vidékére letekinteni.

Arról azonban még szó sincs, hogy meghódították volna ezt a hegyláncot. A Ruwenzori még csak most kezdte feltárni titkait. Még sok mindent nem tudunk a hegylánc geológiájáról, állat- és növényvilágáról. Így hát a Ruwenzori megmarad a rejtély fátyla alatt — ezeket a titkokat csak a bölcs és korlátlan hatalmú Teremtőjük ismeri teljesen. Igen, ő valóban az a Személy, akiről elmondható, hogy „a hegyeknek magasságai is az övéi” (Zsoltárok 95:4).

[Lábjegyzet]

[Képek a 17. oldalon]

1. Általában sűrű felhőtakaró rejti el a Ruwenzorit

2. Az „esőcsináló” moha fedte lejtőit kiadós esői teszik nedvessé

3. A csapás mentén sok virág van, és kellemes illat terjeng