A rejtély övezte William Shakespeare

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

WILLIAM SHAKESPEARE-T általában a történelem legkiemelkedőbb drámaírójaként üdvözlik. A The New Encyclopædia Britannica megjegyzi, hogy „sokan minden idők legnagyobb színműírójának tekintik. Darabjait . . . napjainkban gyakrabban és több országban viszik színpadra, mint bármely más drámaíró írását.” Műveit több mint 70 nyelvre fordították már le.

A neki tulajdonított rengeteg mű szerzőségére vonatkozóan a The World Book Encyclopedia ezt írja: „Egyetlen jelentős Shakespeare-tudós sem vonja kétségbe, hogy Shakespeare írta-e a drámákat és verseket.” Mások azonban vitatják ezt. Miért?

Shakespeare 1564-ben született Stratford-upon-Avonban, és 52 évvel később, 1616-ban ugyanott halt meg. Abbeli erőfeszítésükben, hogy megoldják azt az alapvető, érdeklődést felcsigázó kérdést, hogy vajon William Shakespeare írta-e a nevét viselő irodalmi műveket, számtalan kötetet írtak már róla — közülük sokat többévi türelmes kutatás után.

Alapvető gondok

Shakespeare drámáiban a világi tapasztalat rendkívüli gazdagsága jelenik meg. Értette például a törvényeket, és hatásosan használta a jogi nyelvezetet, valamint a precedenseket. Sir John Bucknill 1860-ban a Medical Knowledge of Shakespeare című művében rámutatott, hogy Shakespeare-nek mély tudása volt az orvostudomány terén. Ugyanezt lehet elmondani a vadászás, solymászás és más sportok, valamint az udvari etikettben megmutatkozó jártasságáról is. John Michell, Shakespeare-rel foglalkozó történész azt állítja, hogy ez az ember „a mindent tudó író volt”.

Shakespeare drámáiban ötször esik szó hajótörésről, és ahogyan a tengerészeti kifejezéseket használja, az azt sejteti, hogy az író tapasztalt tengerész volt. Járt Shakespeare külföldön? Vajon tengerészszolgálatra kényszerítették? Ott volt, amikor a spanyol Armada vereséget szenvedett 1588-ban? Ezek közül bármelyik hitelt adna annak, hogy Shakespeare a drámák szerzője, de ennek alátámasztására semmiféle bizonyítékot sem lehet felhozni. Hasonló a helyzet a katonai dolgokban és a gyalogos katonák által használt nyelvezetben megmutatkozó mélyreható ismeretével.

Munkáiban feltűnőek a bibliai idézetek. Ezeket az édesanyjától tanulhatta, de nincs rá bizonyíték, hogy az anyja tudott írni és olvasni. A bibliai tudása felveti a kérdést, hogy Shakespeare vajon milyen oktatást kapott.

Művelt ember?

William apja, John kesztyűkészítő volt, gyapjúfonallal kereskedett, és talán hentes is volt. Tiszteletben álló polgár hírében járt, bár nem tudott írni. Azokról a diákokról, akik a stratfordi általános iskolába jártak, nincs névsor, de napjainkban a legtöbb szaktekintély úgy véli, hogy a fiatal William abba az iskolába járt. Évekkel később William barátja, Ben Jonson drámaíró azt mondta róla, hogy „latinul keveset tudott, görögül még annyit sem”, és ez arra utalhat, hogy William nemigen volt művelt.

Ezzel szemben a színművek írójának komoly ismerete volt a görög és római klasszikus művekről, a francia, olasz és spanyol irodalomról, és valószínűleg jól ismerte ezeket a nyelveket. A szókincse is gazdag volt. Napjainkban egy művelt polgár ritkán használ úgy 4000 szónál többet a beszéde során. John Milton XVII. századi angol költő körülbelül 8000 szóval élt műveiben. Egy szaktekintély azonban azt állítja, hogy Shakespeare szókincse nem kevesebb mint 21 000 szóból állt!

Könyvek és kéziratok

Shakespeare összes holmijáról gondos lista készült a háromoldalas végrendeletében, de egyáltalán nem történik benne említés könyvekről vagy kéziratokról. Vajon idősebbik lányára, Susannára hagyta őket? Ha igen, akkor biztosan szét lettek osztva a lány leszármazottai között. Ez a rejtély felkeltette egy XVIII. századi lelkész kíváncsiságát, és Stratford-upon-Avon körül 80 kilométeres körzetben az összes magánkönyvtárat átvizsgálta, de egyetlen olyan kötetre sem akadt, amely Shakespeare-é lett volna.

A drámák kéziratai egy még nagyobb gondot vetnek fel: egyetlen eredeti kéziratról sem tudunk, amely fennmaradt volna. Shakespeare halála után hét évvel, 1623-ban az Első Fólió kiadásban harminchat dráma látott napvilágot. Életében számos kalózkiadás jelent meg, Shakespeare azonban, ügyes üzletember lévén, nem indított törvényszéki pert, hogy megakadályozza ezek kiadását.

London és hírnév

Erzsébet idejének általános jellegzetességei voltak a vándorszínészekből álló színtársulatok, és ezek közül néhány Stratford-upon-Avonba is ellátogatott 1587-ben. Ha Shakespeare csatlakozott hozzájuk, akkor ugyanazon év őszére már Londonban kellett lennie. Tudjuk róla, hogy tagja lett London legjelentősebb színtársulatának, a Lord Kamarás társulatának, mely később a Király Színészei néven vált ismertté. Attól az időtől fogva, hogy a fővárosba érkezett, sorsa megváltozott. Az évek folyamán londoni és stratford-upon-avoni birtokokra tett szert. A lényeges „hiányzó évekről”, az 1583 és 1592 közötti évekről azonban, hogy mit tett akkor, nincs biztos feljegyzésünk.

A Globe Színház 1599-ben épült fel Southwarkban. Előtte, bár a Shakespeare nevét viselő darabok ismertek voltak Londonban, ő sohasem vált kiemelkedő személyiséggé mint ezeknek a daraboknak a szerzője. Halálakor nem rendeztek nagy temetést, bár más drámaírókat, például Ben Jonsont és Francis Beaumontot, nagy ceremónia közepette temettek el a londoni Westminster-apátságban.

Jelöltek

Vajon a Shakespeare név a valódi szerző vagy szerzők nevét rejtette el? Az emberek több mint 60 lehetséges személyre tippeltek már. Köztük a drámaíró Christopher Marlowe-raa és olyan nem várt nevekre, mint Wolsey bíboros, Sir Walter Raleigh, sőt I. Erzsébet királynő. Az elmélet támogatói kit vesznek elsősorban fontolóra?

Az első jelölt Francis Bacon, aki a Cambridge-i Egyetemen tanult. Három évvel volt idősebb Shakespeare-nél, kiemelkedő jogász és udvari hivatalnok lett belőle, és sok irodalmi művet alkotott. Először 1769-ben hozakodtak elő azzal az elképzeléssel, hogy Shakespeare műveit Bacon írta, de ezt az elképzelést közel 80 évig elvetették. Ennek az ügynek a támogatására 1885-ben megalapították a Bacon Társaságot, és sok tényt hoztak fel az állítás alátámasztására. Például Bacon Londontól mintegy 32 kilométerre északra lakott, közel Saint Albanhoz, mely városnév 15-ször jelenik meg Shakespeare műveiben, míg Shakespeare szülővárosáról, Stratford-upon-Avonról egyetlen szó sem esik.

Roger Mannersnek, Rutland ötödik grófjának és William Stanleynek, Derby hatodik grófjának szintén voltak pártfogói ebben a vonatkozásban. Ők jó oktatást kaptak, és széles körű tapasztalatuk volt az udvari életben. De miért rejtették volna el munkáikat? P. Sz. Porohovsikov professzor 1939-ben Rutland grófjának szerzősége mellett szállt síkra, ezt mondva: „Első műveit névtelenül nyomtatták ki, a többit pedig írói álnéven — ezt egész egyszerűen azért tették így, mert nem volt helyénvaló, ha egy főnemes közönséges színházaknak írt darabokat.”

Vannak, akik azt sejtetik, hogy Shakespeare drámáit írók egy csoportja írta, és mindegyikőjük beleadta ebbe a munkába a szakértelmét. Másfelől mint ügyes színész, vajon Shakespeare mások drámáit állította össze és készítette elő, hogy színre vigyék őket? Azt mondták róla, hogy sohasem „vett ki egyetlen sort sem” a kéziratából. Ez csak abban az esetben lehetett igaz, ha jelentéktelen kiigazításokat téve, más drámaírók szövegkönyveit állította össze, amelyeket odaadtak neki.

Mi a legfőbb oka, hogy néhányan kétségbe vonják Shakespeare szerzői mivoltát? A The World Book Encyclopedia azt írja, hogy az emberek „nem nagyon akarták elhinni, hogy egy stratford-upon-avoni színész írta a műveket. Shakespeare közönséges vidéki háttere nem illett bele az arról a géniuszról alkotott képbe, aki megírta a drámákat.” Még azt is hozzáfűzi, hogy szinte mindenki, akit szerzőként hoztak fel, „a nemességből vagy a felsőbb osztályokból származott”. Így hát sokan, akik kétségbe vonják Shakespeare szerzői mivoltát, úgy gondolják, hogy „csakis egy művelt, magas társadalmi állásban lévő, kifinomult ember írhatta a drámákat”. Amint azonban azt már korábban megjegyeztük ebben a cikkben, sok, Shakespeare-rel foglalkozó szaktekintély úgy véli, hogy igenis Shakespeare volt az író.

Vajon rendeződik valamikor a közeljövőben ez a vita? Nem valószínű. Hacsak az eredeti kéziratok formájában vagy a hiányzó évekről szóló tények alapján nem látnak napvilágot új bizonyítékok, William Shakespeare, „ez a páratlan ember, aki a szavak géniusza volt”, magával ragadó rejtélyben fog maradni.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Írni-olvasni tudás és a név

Valószínűleg William Shakespeare írt alá négy olyan okiratot hatszor, amely fennmaradt. Neve csak részben hiteles, a helyesírása pedig következetlen. Egyes szaktekintélyek azt sejtetik, hogy talán az ügyvédek írták alá Shakespeare végrendeletét, és emiatt néhányan felvetik azt a kényes kérdést, hogy vajon tudott-e írni és olvasni William Shakespeare? Egyetlen kézirat sem létezik, amelyet ő írt volna. Lánya, Susanna alá tudta írni a nevét, de nincs rá bizonyíték, hogy ennél többet is meg tudott volna tenni. Shakespeare másik lánya, Judith, aki közeli kapcsolatban volt apjával, egy jellel írta alá a nevét. Írástudatlan volt. Senki sem tudja, miért nem gondoskodott Shakespeare arról, hogy gyermekei élvezzék az irodalom felbecsülhetetlen értékű hasznát.

[Képek a 23. oldalon]

Korai portrék Shakespeare-ről, bár nem vagyunk biztosak abban, hogy valóban így nézett-e ki

[Forrásjelzés]

Encyclopædia Britannica/11th Edition (1911)

Culver Pictures