Élet tartós biztonságban

HA MAGASRA szökik a lázad, valószínűleg tabletta után nézel, amely csillapítja a fejfájásodat, s talán jeges párnát is keresel, hogy lehűtsön. Bár a tabletta és a jeges párna elviselhetővé teszi a tüneteket, hatása nem jut el a lázadat kiváltó okig. Ha pedig a betegséged súlyos, gyakorlott orvos kezelésére van szükséged.

Az emberiséget a bizonytalanság makacs láza gyötri. Helyesen cselekszünk, ha rövid távon ható lépéseket teszünk, hogy csillapítsuk a kellemetlen tüneteket. A gyógyítás azonban csak olyan valakitől jöhet, aki átfogó diagnózist tud felállítani az állapotunkról. Senki sem ismeri az emberiséget jobban, mint a Teremtőnk, Jehova Isten. Ő tudja, hogy az élet azok miatt a gondok miatt bizonytalan, amiket mások hoztak ránk.

A biztonságos kezdetnek vége szakadt

Isten Szava kifejti, hogy Jehova tökéletesnek teremtette és biztonságos környezetbe helyezte az első emberpárt. Mentesek voltak az aggodalomtól. Istennek az volt az emberekre vonatkozó szándéka, hogy örökké éljenek egy paradicsomban, teljes biztonságban. Az emberiség eredeti környezete magában foglalt „mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót”. Figyeld meg, hogy gondoskodtak a testi szükségleteikről, s ugyanúgy az érzelmi szükségletekről is, hiszen a környezetről azt a leírást olvassuk, hogy „tekintetre kedves” volt. Semmi kétség, ez azt jelentette, hogy az első emberpár olyan környezetbe került, amely stabil, gondtalan életet tett biztossá nekik (1Mózes 2:9).

Ádám és Éva elvetette Isten szeretetteljes szuverén uralmát, s így behozták életükbe a kétség, félelem, szégyen, bűntudat és a biztonság hiányának érzéseit. Miután Ádám elvetette Istent, bevallotta, hogy ’megfélemle’. Az első emberek eltakarták magukat, és elrejtőztek szerető Teremtőjük elől, akivel addig szoros és áldásos kapcsolatban voltak (1Mózes 3:1–5, 8–10).

Jehova eredeti szándéka nem változott meg. A Biblia kijelenti, hogy a Teremtőnk szerető Isten, aki hamarosan hozzásegíti az engedelmes embereket ahhoz, hogy paradicsomi állapotba állítsák vissza a földet, s örökké biztonságban éljenek. Ésaiás próféta által ezt ígéri: „új egeket és új földet teremtek . . . örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké” (Ésaiás 65:17, 18). Péter apostol azt mondja, hogy ezekben az új egekben és új földön „igazság lakozik” (2Péter 3:13).

Hogyan valósul meg mindez? Egy kormányzat által, amelyet Jehova iktat be. Ez az a Királyság, amelyről Jézus Krisztus azt mondta a követőinek, hogy imádkozzanak érte: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; jőjjön el a te országod [királyi uralmad, Vida fordítás]; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is” (Máté 6:9, 10).

Isten Királysága felváltja az emberi kormányzatokat, és szeretetteljesen világszerte érvényre juttatja majd Isten szándékát (Dániel 2:44). A kétség, félelem, szégyen, bűntudat és a biztonság hiánya, amely Ádám napjai óta gyötri az emberiséget, semmivé lesz. A Biblia szerint az a Királyság már nagyon közel van. Még most is, ebben az ingatag világunkban, némi biztonságot találhatnak azok, akik Isten Királysága után sóvárognak.

A szellemieket helyezd előtérbe

Dávid Istennek olyan szolgája volt, aki tudta, mit jelent az ijedtség és a szorongás. Dávid mégis úgy írt, ahogyan azt a Zsoltárok 4:9-ben (Újfordítású revideált Biblia) olvashatjuk: „Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, URam, hogy biztonságban élhessek!” (Kiemelés tőlünk.) Jehova biztonságérzetet adott Dávidnak, noha Dávidot néha elárasztották a gondok. Tanulhatunk mi ebből valamit? Hogyan találhatunk némi biztonságra még egy bizonytalan világban is?

Gondold át a Genezis beszámolóját Ádámról és Éváról! Mikor veszítették el a biztonságérzetüket? Abban a pillanatban, ahogy feladták a Teremtőjükkel ápolt személyes kapcsolatukat, és nem voltak hajlandóak tovább az emberiségre vonatkozó szándékával összhangban élni. Ha viszont visszájára fordítjuk ezt a folyamatot, vagyis szoros, személyes kapcsolatba kerülünk Jehovával, s megpróbálunk összhangban élni az akaratával, akkor már most sokkal biztonságosabb életet élhetünk, mint amilyen egyébként lehetséges lenne.

Ha megismerjük Jehovát a Biblia tanulmányozása által, az segít megértenünk, mi az élet értelme. Csak ekkor fogjuk fel, hogy kik vagyunk és miért vagyunk itt. Lehetséges a biztonságos élet, ha szeretjük Istent, ismerjük az emberiségre vonatkozó szándékát, s megértjük, hogy hol a helyünk. Egy Paul nevű férfi erre jött rá több évvel ezelőtt.

Paul a Németország partjainak közelében húzódó egyik szigeten született és nevelkedett. Családját nem érdekelte a vallás amiatt, amin a szülei a második világháború során mentek át. Paul ezt mondja fiatal éveiről: „Nem hittem semmiben, és senkit sem tiszteltem. Alkoholba fojtottam a bánatomat, és hetente kétszer-háromszor leittam magam. Nem volt biztonság az életemben.”

Majd Paul egyszer Jehova Tanúi közül beszélgetett valakivel. Paul sokat vitatkozott, de elgondolkodtatta valami, amit a Tanú mondott neki. „A semmiből semmi nem lesz.” Más szavakkal, mindennek, amit a természetben magunk körül látunk, kell hogy legyen Teremtője.

„Újra és újra végiggondoltam, s el kellett ismernem, hogy igaz.” Paul tehát tanulmányozta a Bibliát Jehova Tanúival, és megismerte Jehovát. Beismeri: „A szüleimet leszámítva, Jehova volt az első személy az életemben, aki tett értem valamit.” Paul 1977-ben megkeresztelkedett mint Tanú, és ezt mondja: „Most már tudom, hogy mi valójában az élet célja. Örömet találok abban, hogy Jehova akaratával összhangban élek. Biztonságban érzem magam, hiszen semmi olyan nem történhet velem vagy a családommal, amit Jehova ne tudna jóvátenni a jövőben.”

Mit tanulhatunk ebből a tapasztalatból? Paul felülkerekedett a bizonytalanságán — egy érzelmi terhen — mégpedig azáltal, hogy nem az anyagi javakra, hanem a szellemi dolgokra összpontosított. Szoros kapcsolatot alakított ki a Teremtővel. Jehova Tanúinak milliói örülnek ilyen kapcsolatnak. Belső erőt ad nekik, amely segíti őket abban, hogy önfeláldozóak legyenek a másokkal való bánásmódjukban. Amikor az embereket meglátogatják az otthonaikban, Jehova Tanúi a saját idejüket használják fel, hogy segítsenek más embereknek abban, hogy biztonságosabbá tegyék az életüket — azáltal, hogy szellemi dolgokra összpontosítanak. A Tanúk azonban a prédikálásnál többet is tesznek.

„Hívjátok az Isteneteket, Jehovát!”

1997 júliusában, amikor az Odera folyó hatalmas területeket árasztott el Észak-Európában, a németországi Jehova Tanúi hallottak a szomszédos Lengyelországban élő emberek nehéz sorsáról. Mihez foghattak? A berlini és a Berlin környéki Tanúk egyénenként csodálatosan nagylelkűek voltak, mert néhány nap alatt jóval több mint 200 000 német márkát adományoztak önkéntesen.

Az építkezésben jártas Tanúk hat órát utaztak az autóutakon — saját költségükön — Berlintől a lengyelországi Wrocław térségéig. Az egyik kisvárosban sok ház súlyosan megrongálódott. Egy Tanú-család háza több mint 6 méter vízben állt. A lányuk azt tervezte, hogy a következő hónapban férjhez megy, és abban a házban él majd a férjével. Mit lehetett tenni, hogy rendbe hozzák a házat, és a család segítséget kapjon, amely majdnem mindenét elvesztette?

Amint az árvíz leapadt, az egyik szomszéd gúnyosan ezt kérdezte: „Miért nem hívjátok az Isteneteket, Jehovát? Lássuk, segít-e nektek?” Mennyire megdöbbent a szomszéd, amikor másnap Németországból érkező motorkerékpárok sora hajtott a Tanú-család háza elé! Ismeretlen emberek csoportja szállt le a járművekről, és nekiláttak a ház javításának. „Kik ezek? Ki fizeti meg az anyagot?” — tudakolta a szomszéd. A Tanú-család elmagyarázta, hogy a látogatók a szellemi testvéreik, és maguk fizettek az anyagokért. A város lakói hüledezve figyelték a ház felújítását. Mellesleg az esküvőt a kijelölt napon megtartották.

Ez a család tapasztalta, hogy ha Jehova Tanúi nemzetközi testvériségéhez tartozik, a szellemi áldások mellett még némi biztonságot is kap ebben a bizonytalan világban. Nem egyedül élték át ezt a tapasztalatot. Az egész csapás sújtotta vidéken rendbe hozták Jehova Tanúinak a házait és a Királyság-termeit. A nem Tanú szomszédokról sem felejtkeztek meg. Sok munkát végeztek el az ő otthonaikon is, amit igazán értékeltek.

Igazság, nyugalom és biztonság

Amikor a magas lázunk végre megszűnik, és a megszokott egészségünk visszatér, mennyire hálásak vagyunk az orvosnak, aki segített nekünk! Amikor a bizonytalanság láza, amely az egész emberiséget átjárja, elmúlik mindörökre — Isten Királysága révén —, mennyire hálásak leszünk majd a Teremtőnknek! Igen, ő az, aki olyan életet ígér nekünk, amelyben ott lesz „az igazság . . . nyugalom és biztonság mindörökké”. Mennyire csodálatos kilátás! (Ésaiás 32:17).

[Oldalidézet a 10. oldalon]

Könnyíthetünk az érzelmi terhen, ha nem az anyagi javakra, hanem a szellemi dolgokra összpontosítunk

[Kép a 8., 9. oldalon]

Isten egy új világot ígér, ahol mindenki tartós biztonságban él majd