A vallás napjaink Lengyelországában

AZ ÉBREDJETEK! LENGYELORSZÁGI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

LENGYELORSZÁG lakosságát nagyon vallásosnak ismerik világszerte. Valójában a lakosság mintegy 95 százaléka vallja magát római katolikusnak.

Ebben az országban a vallási ünnepeket nagyon komolyan veszik, s ezek az ünnepek szerves részét alkotják a nemzeti hagyománynak. Különösen vidéken lehetnek nagyon színesek és emelkedett hangulatúak a vallási ünnepek, mivel a résztvevők népviseletet hordanak, s az emberek játékokban vesznek részt.

A hírközlő szervek rendszeresen beszámolnak az ilyen eseményekről, csakúgy, mint a híres vallási helyekre tett zarándokutakról és a vallásos körmenetekről. A keresztelők, egyházi esküvők, névnapok és első áldozások szintén nagy becsben tartott alkalmak.

1978-ban a lengyel Karol Wojtyła II. János Pál pápa lett. Ez további lendületet adott a katolikus vallásnak Lengyelországban. Büszke tömegek üdvözlik honfitársukat, valahányszor az meglátogatja szülőföldjét.

Mindezek a vallásos tevékenységek azt a benyomást keltik a Lengyelország határán kívül élő emberekben, hogy a lengyeleknek olyan hitük van, amely mélyen gyökerezik, és amelynek látható jelei is vannak. Lengyelországban azonban a katolikus vezetők és más megfigyelők aggodalmukat fejezik ki amiatt, hogy egyre több egyháztagnak változnak a magatartásformái és szokásai.

A lengyel kilátások

A lengyel katolikus hierarchia jeles képviselői, az újságírók és a társadalomkutatók mind-mind eltérő nézetet vallanak arról, milyen a katolikus egyház helyzete napjaink Lengyelországában. Válaszul az egyre növekvő bűnözésre, az erkölcsi irányadó mértékek hanyatlására és arra, hogy egyre csökken az érdeklődés az egyházi tanok és gyakorlatok iránt, egyre gyakrabban hangzanak el erős kijelentések vezető személyiségek szájából. A vita leginkább erről a kérdésről folyik: Milyen hatása van a népszerű római katolikus imádati formának az emberek mindennapi életére?

Józef Glemp lengyel prímás például megjegyezte, hogy az emberek egyre inkább elvilágiasodnak, s arról beszélt, hogy szembe kell szállni az újpogányság hullámával az országban. A Ład című katolikus újságban Wojciech Chudy író még részletesebben elemezte a helyzetet. Ezt mondta: „Fontolóra kell vennünk azt a tényt, amely évek óta nyugtalanítja a papokat, szociológusokat és valláspszichológusokat — a nyilvánvaló különbséget a vallási és a mindennapi élet között. Az emberek meghallgatják a prédikációt, de ahogy kiteszik a lábukat a templomból, egyszerűen elfelejtkeznek Isten világáról. Másik világba lépnek be, mindennapos küzdelmeink világába, ahol úgy irányítják az életüket, mintha Isten egyáltalán nem létezne.”

Henryk Muszyński érsek, az Episzkopális Konferencia alelnöke ennél tovább megy. Ezt mondja: „Az evangéliumnak nem sikerült megváltoztatnia az emberek bensejét. A lengyelek csak a statisztikák szerint keresztények. Tagadhatatlan, hogy a legtöbb ember inkább szokásnak tekinti a kereszténységet, nem pedig vallásnak.”

Megváltozott értékek — Megváltozott magatartásformák

Az ilyen kijelentések azt mutatják, hogy az egyház vezető képviselői aggódnak a társadalom értékeinek és magatartásformáinak mélyreható változásai miatt. Ennek egyik oka, hogy a korábbi jellegzetes vallási odaadás látszólag elveszítette elsőbbségét más érdekekkel szemben.

Szemléltetésül: az egyik szociológiai tanulmány szerint a lengyelek a családot tartották a legfontosabbnak az életben; ezt követte a becsületesség, igazságosság, kedvesség és megbízhatóság. Az Istenhez és a valláshoz kapcsolódó dolgok csak a 16. helyen következtek. Ennek az a következménye, hogy csökken a templomok látogatottsága még sok olyan személy között is, aki hívőnek vallja magát.

A lengyel püspökök is aggódnak azok miatt a statisztikák miatt, melyek jelzik, hogy széles körben figyelmen kívül hagyják az egyház tanításait. Az egyik felmérés szerint például, melyet Irena Borowik, a Jagielloński Egyetem munkatársa készített vallási kérdésekről, a válaszadóknak csak 50 százaléka mondta, hogy hisz a túlvilágban, 47 százaléka gondolta úgy, hogy a papokat engedni kellene megházasodni, és 64 százaléka helyeselte a válást.

Egy másik tanulmány, melyet a Wprost című folyóirat közölt, azt mutatta, hogy „a lengyelek 69 százaléka helyteleníti, hogy az egyház tiltja a fogamzásgátló szerek használatát, 56 százaléka ellenzi az abortusztilalmat, és 54 százaléka helyesli a házasság előtti nemi életet”. Ezek a számadatok tükrözik, hogy mennyire eltérő nézetek uralkodnak ebben az egyházban.

Az egyház nagy tiszteletet vívott ki magának az elmúlt két évtizedben a miatt a szerepe miatt, melyet a kommunizmussal való szembenállásban töltött be. Most azonban látszólag neheztelést vált ki, hogy az egyház továbbra is beavatkozik a politikába és a társadalmi kérdésekbe, sőt ez egyre nagyobb megosztottsághoz vezet az egyháztagok és az egyházi hierarchia között.

Mi az igazi megoldás?

Az 1989-es történelmi jelentőségű politikai változásokat megelőzően a kormány sajátos magatartási szabályokat követelt meg. Ezek közül a szabályok közül a legtöbb már a múlté. Az új politikai rendszer demokráciát és személyes szabadságot hozott magával, de ugyanakkor azt is, hogy az embereknek küzdelmet kell folytatniuk, hogy fennmaradjanak a liberalizált szabad piacgazdaságban. Lengyelországban sokan azt érzik, hogy a lengyel társadalom egyszerűen még nem volt felkészülve ilyen gyökeres változásra. Mi hiányzott?

Hogy napjaink világában valaki fennmaradjon erkölcsileg és szellemileg, olyan hitre van szüksége, amely a vallásos szokásoknál vagy szertartásoknál valami szilárdabbra alapul. Minden személynek olyan hitre kell szert tennie, amely mélyen gyökerezik a személyes ismeretben és Isten Szavának, a Bibliának a megértésében.

II. János Pál pápa nemrég maga is elismerte, hogy a keresztényeknek a Szentírás rendszeres olvasóinak kell lenniük. Arra ösztönözte az embereket, hogy „ápoljanak mélyebb kapcsolatot Isten Szavával, és hogy ezt gyakrabban tegyék”. Hozzátette: „A hívőnek lényeges, hogy megtanulja olvasni a Szentírást: ez a létra első foka, amelyet elmélkedés és így őszinte ima követ.” A pápa arra buzdított, hogy „aki csak keresi az igazságot . . . mindennap úgy járjon, hogy az Élet Szavának kenyerével táplálkozik”.

Tizenkilenc évszázaddal korábban — jóval azelőtt, hogy az élet ilyen nyugtalanná és bizonytalanná vált volna, mint amilyen mostanság — Jézus Krisztus arra kérte Istent, hogy védje meg tanítványait a körülöttük lévő szellemileg gyengítő hatásoktól. Így imádkozott: „Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság” (János 17:17). A Biblia pedig azért „igazság”, mert Isten Szava, s nem emberé. Pál apostol azt írta az egyik gyülekezetnek: „ti befogadván az Istennek általunk hirdetett beszédét, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem mint Isten beszédét (a minthogy valósággal az is)” (1Thessalonika 2:13).

Mivel a Biblia „Isten beszéde” és „igazság”, gondoskodni tud arról, amire szükségünk van, hogy megerősítsük magunkat ebben a világias társadalomban. A Biblia kijelenti: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Timótheus 3:16, 17).

Lengyelországban és szerte a földön sok őszinte és intelligens ember azt tapasztalja, hogy a Biblia személyes tanulmányozása szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy higgyen Istenben és szándékában. Ez olyan hit, amely erőt ad nekik ahhoz, hogy igazi keresztény életet éljenek napjaink egyre inkább elvilágiasodó társadalmában.

[Oldalidézet a 16. oldalon]

„A lengyelek csak a statisztikák szerint keresztények” (egy lengyel érsek).

[Oldalidézet a 17. oldalon]

Széles körben figyelmen kívül hagyják az egyház tanításait

[Térkép a 15. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

LENGYELORSZÁG