AIDS — Milyen remény van a jövőre nézve?
AZON kívül, hogy nincs gyógyszer, amellyel a HIV-fertőzést gyógyítani, illetve megelőzni lehetne, más tényezők is akadályozzák, hogy megfékezzék a betegséget. Az egyik ilyen tényező, hogy sok ember nem hajlandó változtatni életmódján, és kész kitenni magát a fertőzésveszélynek. Az Egyesült Államokban például a fertőzési arány állandó maradt, noha csökkent az olyan személyek száma, akiknek teljesen kifejlődött AIDS-ük van. Az Associated Press arra enged következtetni, hogy ez azért van, mert „sok ember nem szívlelte meg a megelőzéssel kapcsolatos figyelmeztetéseket”.
A világ fejlődő országaiban, amelyek a beszámolók szerint a HIV-fertőzöttek mintegy 93 százalékának adnak otthont, más nehézségek is vannak, melyekkel meg kell küzdeni a betegség elleni harcban. A legtöbb ilyen ország annyira szegény, hogy még az alapvető egészségügyi ellátásról sem tud gondoskodni. Még ha ezekben az országokban elérhetők is lennének az új gyógyszerek — bár a legtöbb esetben nem azok —, egyévi kezelés ára többe kerülne, mint amennyit sokan egész életükben keresnek!
De tegyük fel, hogy kifejlesztenek egy új, olcsó gyógyszert, amely valóban meggyógyítja a betegséget. Eljutna ez a gyógyszer mindazokhoz, akiknek szükségük van rá? Valószínűleg nem. Az Egyesült Nemzetek Gyermekvédelmi Alapja szerint évente mintegy négymillió gyermek hal meg öt olyan betegségben, amelyet meg lehetne előzni olcsó, már meglévő oltóanyagokkal.
Mi a helyzet azokkal a fertőzött személyekkel, akik olyan országokban élnek, ahol nem lehet hozzájutni a kezeléshez szükséges gyógyszerekhez? Ruth Mota, a Santa Cruz-i (Kalifornia) Nemzetközi Egészségügyi Program nevű szervezet munkatársa többtucatnyi fejlődő országban segédkezik HIV-megelőzési és -betegellátási programok szervezésében. Ezt mondja: „Tapasztalatból tudom, hogy épp oly fontos, hogy valakinek derűlátó szemléletmódja legyen, mint hogy gyógykezelésben részesüljön. Ismerek olyan személyeket, akik 10-15 évig élnek együtt a HIV-vel, és egyáltalán nem kapnak gyógykezelést. A gyógykezelések hasznosak, de a gyógyulás sokkal többet foglal magában, mint hogy az ember vegyi anyagokat juttat a testébe. A gyógyuláshoz megfelelő szemléletmód, társadalmi támogatás, szellemiség és táplálkozás kell.”
Lesz megoldás
Van okunk hinni abban, hogy egy nap az AIDS vesztesként kerül ki a csatából? Igen, van. A legnagyobb reményt a sokak által Úr Imájának vagy Miatyánknak (Pater nosternek) ismert ima szavaiból meríthetjük. Ebben az imában — mely a Bibliában a Máté evangéliumában van feljegyezve — azért könyörgünk, hogy Isten akarata legyen meg a földön éppúgy, ahogy az égben (Máté 6:9, 10). Istennek nem az az akarata, hogy az embereket örökké sújtsák a betegségek. Isten válaszolni fog erre az imára. Amikor ezt megteszi, megszünteti majd nemcsak az AIDS-et, hanem az összes többi betegséget, mely az emberiséget sújtja. Akkor „nem mondja a lakos: beteg vagyok!” (Ésaiás 33:24).
Addig is a legjobb stratégia a megelőzés. Sok betegség esetében két választási lehetőség van: megelőzés vagy esetleg gyógyítás. A HIV-nél nincs ilyen választási lehetőség. Meg lehet előzni, de jelenleg nem lehet gyógyítani. Miért vállalnál olyan kockázatokat, melyek veszélyeztetik az életedet? A megelőzés biztos hogy jobb, mint a gyógyíthatatlanság.
[Oldalidézet a 9. oldalon]
„A gyógyulás sokkal többet foglal magában, mint hogy az ember vegyi anyagokat juttat a testébe. A gyógyuláshoz megfelelő szemléletmód, társadalmi támogatás, szellemiség és táplálkozás kell” (Ruth Mota).
[Kiemelt rész/kép a 9. oldalon]
„A gyülekezet nagyszerűen viselkedett”
Pál apostol így ösztönözte keresztény hittársait: „cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel” (Galátzia 6:10). Az első cikkben megemlített Karen édesanyja elmondja, miként reagált Jehova Tanúi helyi gyülekezete, amikor megtudta, hogy Karen és Bill megbetegedett a HIV-vírustól. Ezt mondja: „A gyülekezet nagyszerűen viselkedett. Amikor Bill tüdőgyulladást kapott, Karen maga is beteg volt, s igyekezett gondoskodni Billről és a gyermekekről. A testvérek kitakarították a házukat, megjavították az autójukat, és kimosták a szennyesüket. Segítettek nekik elintézni a jogi ügyeket és másik házba költözni. Bevásároltak és megfőztek helyettük. Bőven volt részünk őszinte érzelmi, szellemi és anyagi támogatásban.”
[Kép a 8. oldalon]
Házastársi hűséggel meg lehet előzni a HIV-fertőzést