Fiatalok kérdezik:

Miért kell a szüleim nélkül élnem?

„Milyen volt a szüleim nélkül az életem? Azt tudom mondani, hogy számtalan okból elég szomorú. Nagyon nehéz a szülők gyengédsége és szeretete nélkül felnőni” (Joaquín).

„A legnehezebbek azok a napok voltak, amikor a szülőknek be kellett jönniük az iskolába, és alá kellett írniuk a bizonyítványt. Nagyon szomorúnak és magányosnak éreztem magam. Néhanapján még mindig így érzek” (Abelina, 16 éves).

EZ NAPJAINK tragédiája — fiatalok milliói nőnek fel szülők nélkül. Kelet-Európában a háború miatt ezrek válnak árvákká. Afrikában az AIDS-járvány hasonló pusztítást visz véghez. Néhány gyermeket egyszerűen elhagynak a szülei. Családok válnak szét háborúk vagy természeti katasztrófák miatt.

Már a bibliai időkben is gyakoriak voltak az ilyen helyzetek. Az árvák nehéz helyzetéről például újra meg újra említés esik az Írásokban (Zsoltárok 94:6; Malakiás 3:5). Háborúk és más tragikus körülmények már akkor is szétválasztották a családokat. Emiatt beszél a Biblia egy fiatal lányról, akit elszakítottak a szüleitől, amikor egy szíriai portyázó csapat magával vitte (2Királyok 5:2).

Talán te is egyike vagy annak a több millió fiatalnak, aki szülők nélkül él. Ha igen, akkor tudod, mennyire lesújtó lehet ez a helyzet. Miért történt ez veled?

Nem a te hibád

Volt, hogy azon vetted észre magad, hogy eltöprengsz, Isten vajon valahogyan büntet téged? Vagy talán rettenetesen haragszol szüleidre, amiért meghaltak — mintha szándékosan távoztak volna az élők sorából. Először is biztos lehetsz afelől, hogy Isten nem haragszik rád. És a szüleid sem szándékosan hagytak el. A halál a tökéletlen emberiség tragikus végzete, s néha akkor ragadja el a szülőket, amikor a gyermekek még fiatalok (Róma 5:12; 6:23). Minden bizonnyal Jézus Krisztusnak is meghalt szeretett nevelőapja, József.a Ez biztos nem annak volt a következménye, hogy Jézus valamilyen bűnt követett el.

Ismerd fel azt is, hogy „nehéz időkben” élünk (2Timótheus 3:1–5). Az erőszak, a háború és a bűnözés válogatás nélkül elpusztított sok millió embert ebben az évszázadban. Mások áldozataivá válnak az „időnek és előre nem látott eseményeknek”, melyek bárkit érhetnek (Prédikátor 9:11, NW [9:13]). Bármilyen fájdalmas lehet is a szüleid halála, egyszerűen akkor sem a te hibádból következett be. Ahelyett, hogy belelovalnád magad az önhibáztatásba, vagy hagynád, hogy megemésszen a bánat, keress vigaszt Isten feltámadásra tett ígéretében.b Jézus megjövendölte: „Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, és kijőnek” (János 5:28, 29). A bevezetőben említett Abelina ezt mondja: „Nagy segítség a Jehova iránt érzett szeretetem és a feltámadás reménye.”

Mi a helyzet akkor, ha szüleid még élnek, de elhagytak téged? Isten megköveteli, hogy a szülők neveljék fel gyermekeiket, és gondoskodjanak róluk (Efézus 6:4; 1Timótheus 5:8). Sajnos azonban néhány szülő annyira nem mutat „természetes vonzalmat” gyermekei iránt, hogy az már döbbenetes (2Timótheus 3:3, NW). Mások a rendkívüli szegénység, kábítószer-függőség, bebörtönzés vagy alkoholizmus következtében hagyják el gyermekeiket. Minden bizonnyal vannak olyan szülők is, akik egyszerűen csak önzésből teszik ezt. Bármi is az ok, egy gyermeknek lesújtó érzés, ha el van választva szüleitől. De ez nem jelenti azt, hogy valami baj van veled, vagy hogy a bűnösség érzésével kell gyötörnöd magad. Tulajdonképpen szüleidnek kell felelniük Isten előtt azért, ahogyan bánnak veled (Róma 14:12). Természetesen, ha szüleid kényszerítve vannak arra, hogy elváljanak tőled, s ők ezen nem tudnak változtatni — például természeti katasztrófa vagy betegség miatt —, senkit sem szabad hibáztatni! Mindig ott van a remény, hogy újra találkoztok, még akkor is, ha ez a remény időnként haloványnak tűnik. (Vesd össze: 1Mózes 46:29–31.)

Megrázó élmény

Addig is, talán számos súlyos nehézséggel nézel szembe. Az Egyesült Nemzetek Gyermekalapjának a Gyermekek a háborúban című tanulmánya feltárja: „A magukra hagyott gyermekek a legsebezhetőbbek — ők azok, akik . . . az életben maradásért a legnagyobb akadályokkal kerülnek szembe, akiknek senki sem támogatja a normális fejlődését, és akik ellen erőszakot követnek el. Egy gyermeknek a legmegrázóbb veszteségek egyike lehet, ha el kell válnia a szüleitől.” Talán te is azt tapasztalod, hogy a depresszió és a csalódottság érzésével kell megküzdened.

Emlékezz a korábban említett Joaquínra. Szülei elváltak, majd magukra hagyták őt és a testvéreit. Akkoriban csupán egyéves volt, s nővérei nevelték fel. Ezt mondja: „Mindig azt kérdeztem, hogy nekem miért nincsenek szüleim, mint a barátaimnak. S amikor láttam egy apát, aki a fiával játszik, azt kívántam, bárcsak az én apám lenne.”

Segítséget kaphatsz

Bármilyen nehéz lehet is szülők nélkül felnőni, ez akkor sem jelenti azt, hogy kudarcra vagy ítélve. Segítséggel és támogatással nemcsak hogy átvészelheted a nehézségeket, hanem még boldogulhatsz is az életben. Ezt talán nehezen hiszed el, különösen, ha épp fájdalmas harcot folytatsz a szomorúsággal és a bánattal. Ismerd fel azonban, hogy az ilyen érzések normálisak, s nem fognak örökké gyötörni. A Prédikátor 7:2, 3-ban ezt olvashatjuk: „Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni . . . Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.” Igen, normális és egészséges sírni és bánkódni, amikor borzalmas tragédiák történnek. Hasznosnak találhatod, hogy bizalmadba avass egy megértő barátot vagy a gyülekezet egyik érett tagját, és beszélj a fájdalomról, amelyet érzel.

Igaz, kísértést érezhetsz arra, hogy elzárkózz másoktól. De a Példabeszédek 18:1 (Újfordítású revideált Biblia) így figyelmeztet: „A különc a maga kívánsága után jár, és hadakozik minden jóravaló dolog ellen.” Jobb inkább segítséget kérni egy kedves és megértő személytől. A Példabeszédek 12:24 ezt mondja: „A férfiúnak elméjében való gyötrelem megalázza azt; a jó szó pedig megvidámítja azt.” Csak akkor kaphatsz „jó szót”, ha beszélsz valakivel az elmédben lévő „gyötrelemről”.

Kivel beszélhetsz? Kérj segítséget a keresztény gyülekezeten belül. Jézus azt ígéri, hogy ott „fitestvéreket, nőtestvéreket, anyákat” találhatsz, akik szeretnek téged, és törődnek veled (Márk 10:30). Joaquín így emlékszik vissza: „A keresztény testvérekkel való barátkozás segített máshogy tekintenem az életet. A rendszeres részvétel az összejöveteleken arra indított, hogy jobban szeressem Jehovát, és hogy őt akarjam szolgálni. Érett testvérek szellemi segítséget és tanácsokat adtak a családomnak. Ma néhány vér szerinti testvérem teljes idejű szolga.”

Ne felejtsd el azt sem, hogy Jehova az „árváknak atyja” (Zsoltárok 68:6, 7). Isten már a bibliai időkben is arra buzdította népét, hogy irgalmasan és igazságosan bánjon az árvákkal (5Mózes 24:19; Példabeszédek 23:10, 11). S ma is ugyanígy törődik azokkal a fiatalokkal, akiknek nincsenek szüleik. Tehát fordulj Istenhez imában azzal a biztos tudattal, hogy törődik veled és válaszolni fog neked. Dávid király ezt írta: „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Várjad az Urat, légy erős; bátorodjék szíved és várjad az Urat” (Zsoltárok 27:10, 14).

De a szülők nélküli fiatalok még így is számtalan nehézséggel néznek szembe naponta. Hol fogsz lakni? Hogyan boldogulsz majd anyagilag? Egy jövőbeni cikk megvizsgálja majd, hogyan lehet néhány ilyen nehézséggel sikeresen megbirkózni.

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 24. oldalon]

„Nagy segítség a Jehova iránt érzett szeretetem és a feltámadás reménye”

[Kép a 24. oldalon]

Néha a magányosság érzése tölthet el

[Képek a 25. oldalon]

A gyülekezetben olyan barátok vannak, akik segíthetnek és bátoríthatnak téged