Olvasóink írják

Sebészet Férjemmel együtt szívből köszönjük Jehovának a „Sebészet szike nélkül” (1998. február 22.) című cikket. A férjem behatolással járó agysebészeti beavatkozásra volt előjegyezve, mivel arteriovenosus malformatiója volt. A cikk mintha válaszként jött volna az imáinkra. Férjemen a cikkben említett eljárással végezték el a műtétet, és most minden rendben van.

L. J., Egyesült Államok

Orosz sajtó Nagyon köszönöm „Az orosz sajtó dicséri Jehova Tanúit” (1998. február 22.) című cikket. Csak azt szeretném, ha tudnátok, nem most volt először, hogy könnyek szöktek a szemembe, mikor az egyik csodálatos cikketeket olvastam. Jó tudni, hogy az egész föld egy nap éppen olyan gyönyörű lesz, mint Jehova Tanúinak az új, szolnyecsnojei fiókhivatali létesítményei.

I. C. S. A., Brazília

A nem hívő apa megváltozik A „Meghatotta a szívét” (1998. február 22.) című cikk a saját családomra emlékeztetett. Az én férjem sem hívő. A cikk reményt adott nekem arra, hogy egy nap talán az ő szíve is meghatódik.

S. M., Egyesült Államok

A család ellenáll a náciknak Még sohasem olvastam csodálatosabb tapasztalatot, mint Horst Henschelét, melynek címe: „A családom Isten iránti lojalitása motivált” (1998. február 22.). A bekezdések között sokszor meg kellett állnom, hogy vissza tudjam tartani a sírást. Horst édesapja tagadhatatlanul olyan ember volt, aki állhatatosan kitartott a nyomás alatt, példája pedig mindig kedves emlék marad a számomra.

A. K., Egyesült Államok

Horst Henschel tapasztalata igen megható volt. Bátorsága és Jehova iránti szeretete ösztönzőleg hatott rám. Sose felejtem el azokat a szavakat, amelyek akkor buzdították őt, amikor a börtönben volt: „Ne félj, ha tested megölik.”

J. V. S., Brazília

Tízéves vagyok, és el szerettem volna mondani nektek, mennyire buzdító tudni, hogy miként kellett akkor Jehova Tanúinak élniük — milyen volt, ha nem mondták, hogy „Heil Hitler!”, és hogy ekkor még az életüket is elveszíthették. A Tanúk azonban erősek maradtak, és nem mondták ezt.

R. B., Egyesült Államok

Büszkeség a rasszra Lelkesen olvastam a „Fiatalok kérdezik: Mi a helyzet azzal, ha valaki büszke a rasszára?” (1998. február 22.) című cikket. Már sokszor kérdezték tőlem: „Milyen nemzetiségű vagy?” Mivel képtelen voltam kinyomozni, mi a családi vonalam, viccelődve azt mondtam, hogy „keverék”. Egy utazószolga ezt mondta: „Ha bárki megkérdezi tőled, milyen nemzetiségű vagy, mondd csak azt, hogy »Jehova Tanúja vagyok«.” Büszke vagyok arra, hogy olyan szervezethez tartozok, amely minden rasszot egyenlőnek ismer el.

D. H., Egyesült Államok

Tizennégy éves vagyok, és szeretném megköszönni a cikket. A rasszomra való büszkeségem rasszizmussá alakult. Ez a cikk megértette velem, hogy Jehova szemében mindannyian egyenlők vagyunk.

I. P., Olaszország

Amikor fiatal voltam, sok iskolatársam büszke volt a rasszára és bőrszínére, s azt mondták, hogy spanyol vér folyik az ereikben, míg én egy kisebbségi csoporthoz tartozok. Kisebbségi komplexus alakult ki bennem, és nem volt önbizalmam. Néha úgy éreztem: „gyűlölöm a bőrszínemet!” Az ebben a cikkben található tanács segített, hogy visszanyerjem az önbizalmamat, és hogy legyek megelégedett azzal, amit Jehova adott nekem.

A. G., Fülöp-szigetek

Nekem valóban eltorzult nézetem volt, és azt gondoltam, hogy a gazdagabb országokban született emberek magasabb rendűek. Cikkük segített meglátnom, hogy igazából csak egyetlen faj van, az emberi faj.

L. G., Brazília