Az orvosok most már másként tekintenek a vér nélküli sebészetre

JANET, egy kanadai nő elmagyarázta a fiának, hogy ő maga miért AIDS-es. A férje fertőzte meg a betegséggel, mielőtt meghalt. S a férje, aki vérzékeny volt, valószínűleg egy véralkotó útján kapta el az AIDS-et. Az ehhez hasonló rémtörténetek csupán egy részét alkotják azoknak az okoknak, amelyek arra késztetik az orvosi világot, hogy gondolja át, vajon a vértranszfúziót általánosan elterjedt gyakorlatként alkalmazza-e. Sőt idén a The New York Timesnak ez volt az egyik főcíme: „Újabban kezdik elfogadni a »vér nélküli« sebészetet”.

Több orvosi konferencián is hangsúlyozták, hogy növekvő érdeklődés tapasztalható a vér nélküli sebészet iránt. Tavaly többek között két konferenciát tartottak az Egyesült Államokban (Bostonban és Atlantában), egyet Kanadában (Winnipegben) és egyet Lettországban (Rigában), amely nemzetközi konferencia volt a kelet-európai országok számára.

Miután több mint 50 évig bíztak a vértranszfúzióban, miért vett részt a 12 országból érkező, több mint 1400 szakértő ezen a négy konferencián, melyen úgy beszéltek a vér nélküli sebészetről, mint — ahogy egy újság egyik főcíme nevezte — „a jövő útjáról”? Mi került előtérbe ezeken a konferenciákon azokkal az új gyógyszerekkel, felszerelésekkel és módszerekkel kapcsolatban, ami érintheti a családod által igénybe vehető kezelési lehetőségeket?

Miért kutatnak más módszerek után?

Az egyik fő indítóerő, hogy képtelenség biztonságossá tenni a vérkészleteket. A torontói Globe and Mail 1998. január 31-ei száma például ezt jegyezte meg az 1980-as évek kanadai „fertőzött vér tragédiájáról”: „A hepatitis C olyan májbetegség, mely legyengítheti az embert, és amelyre nincs gyógymód . . . Lehetséges, hogy a kanadaiak közül 60 000-en fertőződtek meg a vírussal a fertőzött vér által, ami azt jelenti, hogy 12 000-en halhatnak meg vértől kapott hepatitis következtében.”

Bár az újabb vizsgálómódszerek nagyban csökkentik a veszélyt, Horace Krever bíró ezt mondta a Winnipegben tartott konferencián: „Kanada vérkészlete sohasem volt teljesen biztonságos, és nem is lehet az soha. A vér használata elkerülhetetlenül kockázatokkal jár.” Ezenkívül minden egység vérrel, melyet a testbe juttatnak, nő a betegségek átadásának vagy a súlyos reakciók fellépésének a veszélye.

Rigában dr. Jean-Marc Debue, a párizsi Clinique des Maussins munkatársa ezt a következtetést vonta le: „Nekünk, orvosoknak újra át kellett gondolnunk a megszokott gyógyászati módszereinket . . . A vértranszfúziók sok beteg életét meghosszabítják, mások életét viszont tönkreteszik azáltal, hogy gyógyíthatatlan betegségeket kapnak általuk.”

Azok a vérvizsgáló módszerek, melyekkel a fertőzés okozóit igyekeznek kimutatni, rendszerint nem tudnak lépést tartani az újabb és újabb fenyegető betegségekkel, s ezért talán nem is védenek meg tőlük. Az ottawai (Ontario, Kanada) dr. Paul Gully például ezt az észrevételt teszi: „A hepatitis G egy újonnan meghatározott RNS-vírus; történt már olyan, hogy transzfúzió útján kapta el valaki, de jelenleg ismeretlen, hogy ennek mekkora a kockázata.”

Egy további veszélyről számolt be a Time magazin orvosi különkiadása: „A transzfúzió . . . elnyomhatja az immunrendszer működését, s emiatt a beteg fogékony lesz a fertőzésekre, lassabban gyógyul, és tovább tart a felépülése.”

Egy másik tényező a pénzmegtakarítás. A Time magazin szerint az Egyesült Államokban minden vértranszfúzió belekerülhet még 500 dollárba is. Néhány helyen pedig csökken a vérkészlet, mert kevesebb a véradó.

További megtakarítást jelent, hogy a vér nélküli sebészi beavatkozáson átesett betegek kisebb arányban kapnak el fertőzéseket, és rövidebb ideig maradnak a kórházban. Winnipegi beszédében Durhane Wong-Rieger, a Kanadai Hemofília Társaság munkatársa ezt mondta a vér nélküli sebészetről: „Nélkülözhetetlennek érezzük. Költségkímélő, és határozottan javít a betegek egészségén.”

Ezenkívül a betegek széles táborának egyre nő az igénye arra, hogy vér nélkül végezzenek el rajta sebészi beavatkozást. A Legacy Portland Kórház (Oregon, USA) munkatársa, dr. David Rosencrantz ezt mondta: kezdetben „100 százalékban vallási okokból fordultak hozzánk”. Ma azonban már nem a vallási lelkiismeret indítja azoknak legalább a 15 százalékát, akik a vértranszfúzió helyett előnyben részesítenek más orvosi módszereket.

Sokféle nézet

A négy orvosi konferencián leginkább abban egyeztek meg, hogy a saját vér használata sokkal biztonságosabb más ember levett vérének a használatánál. Emiatt némelyek azt ajánlották, hogy a műtét előtt tárolják az illető vérét. Sokan azonban megjegyezték, hogy vészhelyzetben nincs idő arra, hogy tárolják a vért. Ezenkívül Jehova Tanúi vallási szempontból kifogásolják bármilyen tárolt vér használatát.a

Dr. Bruce Leone, az észak-karolinai (USA) Duke Egyetem munkatársa ezt mondta a kanadai konferencián: „Az, hogy [valaki saját magának] ad vért a sebészi beavatkozás előtt, drága, munkaigényes, s nem zárja ki a transzfúzióval kapcsolatos betegségek leggyakoribb okát [az adminisztratív, vagyis hivatali vagy ügyintézésből fakadó tévedést], valamint jelentős idő kell hozzá a sebészi beavatkozás előtt.”

Sok orvos támogatja, hogy továbbra is fejlesszenek ki gyógyszereket és eljárásokat, melyek drasztikusan csökkentik a vértranszfúzió alkalmazását. Úgy érvelnek, hogy a vértranszfúziót csak vészhelyzetekben szabad alkalmazni. Mások viszont most már lényegében teljesen felhagytak a vértranszfúzió alkalmazásával orvosi munkájuk során. Felhívják a figyelmet rendkívül nehéz műtétekre — csípőprotézis-beültetésekre, bonyolult idegsebészeti beavatkozásokra, csecsemőkön és felnőtteken végzett nyitott szívműtétekre —, melyeket transzfúzió nélkül hajtottak végre, s a betegek gyorsan felépültek.

A világon eddig több mint 100 kórháznak van vér nélküli programja, s ezekből több mint 70 kórház az Egyesült Államokban található. Most tulajdonképpen több mint 88 000 orvos működik együtt világszerte azokkal a betegekkel, akik nem kívánnak vért elfogadni.

Új eljárások

Az atlantai konferencián egyik szónok a másik után ismerte el, hogy akkor fejlesztett ki először valamilyen különleges eljárást, amikor Jehova Tanúit kezelte.b Sokan hasonló gondolatokat mondtak el, mint dr. James Schick, a Los Angeles-i Encino-Tarzana Területi Orvosi Központ munkatársa, aki megjegyezte: mivel új módszereket fejlesztett ki, amikor Jehova Tanúi koraszülött kisbabáival foglalkozott, most 50 százalékkal kevesebb vért használ kicsiny betegeinél. Természetesen az ilyen új módszerek a felnőtteknél is hasznosnak bizonyultak.

Dr. Jean-François Hardy, a Montreali Szívintézet munkatársa megjegyezte: „Vér nélkül műteni nem lehet egyetlen gyógyászati beavatkozással . . . csak úgy, ha különböző módszereket hangolnak össze.”

Az új eljárások közé tartozik: 1. műtét előtti előkészület; 2. műtét alatti vérveszteség megakadályozása; 3. műtét utáni kezelés. Nyilvánvaló, hogy az idő minden esetben nagyban befolyásolja, milyen módszerekkel végzik el a sebészi beavatkozást, vagyis van-e idő előre felkészíteni a beteget a műtétre vagy nincs, mivel sürgősen kell elvégezni a sebészi beavatkozást.

Ideális esetben úgy lehet elvégezni a vér nélküli sebészi beavatkozást, hogy műtét előtti kezelést kap a beteg, mely növeli vérsejtjeinek számát, és javítja az általános egészségi állapotát. Ez abból áll, hogy nagy hatékonyságú vaskészítményeket és vitaminokat adnak neki, valamint ha szükség van rá, néhány adag szintetikus eritropoetint, egy olyan gyógyszert, amely gyors vörösvérsejt-termelésre serkenti a beteg csontvelejét. A mikroelemzést biztosító eljárások lehetővé teszik, hogy a vizsgálathoz kevesebb vért kelljen venni, viszont a levett vérből több eredmény szülessen. Ez létfontosságú azoknál a koraszülötteknél és az idősebb betegeknél, akik jelentős vért veszítettek.

A volumenexpanderek is hasznosak; ezek olyan folyadékok, amelyeket intravénásan adnak a vér térfogatának a növelésére. A hyperbaricus oxigénkamrát is használják bizonyos intézményekben, hogy gondoskodjanak azoknak a betegeknek az oxigénszükségletéről, akiket súlyos vérveszteség ért. Atlantában dr. Robert Bartlett elmagyarázta, hogy az oxigénkamra nagyon hasznos berendezés, de óvatosan kell használni, mert a túl sok oxigén mérgező.

A második lépéshez, a műtét alatti vérveszteség megakadályozásához, sok új eszköz és eljárás van. Ezek segítenek a lehető legkisebbre csökkenteni a vérveszteséget, kevésbé beavatkozóak, minimálisra csökkentve mind a vérveszteséget, mind a traumát, illetve segítenek azonnal felfogni és újrahasználni a beteg saját vérét, amelyet elvesztene a sebészi beavatkozás alatt. Figyelj meg néhányat ezek közül az új eljárások közül.

◼ Az elektrokauter-készülék a hőt használja fel, hogy megszüntesse az erek vérzését.

◼ Az argonsugár koagulátor megállítja a vérzést a műtét alatt.

◼ A harmóniaszike rezegtetéssel és súrlódással — nagyjából egyszerre — vág, és okoz véralvadást.

◼ Bizonyosfajta sebészi beavatkozásokkor gyakran használják az olyan gyógyszereket, mint a tranexamsav és desmopressin, hogy növeljék a véralvadást és csökkentsék a vérzést.

◼ Hipotenzív anesztézia csökkenti a vérveszteséget azáltal, hogy csökkenti a vérnyomást.

Ezenkívül fontos, hogy fejlesztik az intraoperatív vérmentő gépeket. A műtét alatt ezek a gépek visszanyerik és azonnal felhasználják a beteg vérét, anélkül hogy tárolni kellene azt.c Az újabb gépek, mialatt összeköttetésben maradnak a beteggel, még szét is tudják választani a vért alkotóelemeire, s újból fel tudják használni azokat, amelyek szükségesek.

A rigai konferencia után, amikor Jehova svédországi Tanúi meghallották, mire van Lettországnak szüksége, két sejtmentő gépet adományoztak Lettországnak. Az első gép megérkezése és a vér nélküli sebészet előnyei olyan nagy lelkesedést váltottak ki Lettországban, hogy az eseményről beszámolt a nemzeti televízió.

A műtét utáni kezelés gyakran magában foglal számos, műtét előtti előkészületeknél is alkalmazott, vérképző eljárást. A transzfúzió nélkül kezelt betegek ellátása azonban a sebészi beavatkozás után gyakran könnyebb, mint azoké, akik transzfúziót kaptak. Miért?

Meglepő eredmények

Bár a vér használatát kiküszöbölő eljárások gyakran több munkát igényelnek a sebészi beavatkozás előtt és alatt, a sebészek megfigyelték, hogy a betegek javára válnak, mivel a műtét után rövidebb idő kell a betegek felépüléséhez. Nem szenvednek a transzfúzióval gyakran járó komplikációktól. Bizonyított, hogy azok a betegek, akiknek nem adnak vért, rövidebb ideig maradnak a kórházban.

Dr. Todd Rosengart, a New York Kórház—Cornell Egyetem Orvosi Központjának a munkatársa megjegyezte, hogy nyolclépcsős, vérkonzerváló stratégiájuk lehetővé tette bonyolult, nyitott szívműtétek biztonságos, vér nélküli elvégzését. Dr. Manuel Estioko, a Los Angeles-i Irgalmas Szamaritánus Kórház munkatársa arról beszélt, hogy „nagy tapasztalatra tettek szert, mivel több száz nyitott szívműtétet hajtottak végre vér nélkül”. Dr. S. Subramanian beszámolt arról, hogy sikeres vér nélküli nyitott szívműtéteket hajtottak végre a Miami Gyermekkórházban gyermekeken.

Az ortopédsebészet, különösen a csípőprotézis-beültetés, egy olyan terület, amelyen sokszor adódnak nehézségek. Dr. Olle Hägg, a svédországi Uddevalla Kórház munkatársa mégis arról számolt be Rigában, hogy a „sebészi módszerek pontossággal” egybekötve lehetővé teszik számukra, hogy jelentősen csökkentsék a vérveszteséget a Jehova Tanúi betegeknél. Sőt Richard R. R. H. Coombs úr, a londoni Birodalmi Akadémia Orvosi Egyetemének a munkatársa azt mondta, hogy „az összes ortopéd sebészi beavatkozás 99,9 százalékát el lehet végezni . . . vértranszfúzió nélkül”.

A jövő

Egyre nő azoknak a kórházaknak és orvosoknak a száma, amelyek vér nélküli módszereket alkalmaznak. És rendkívül hasznosak a konferenciák, melyeken megosztják egymással az ilyen ismereteket, mivel az orvosok értesülnek azokról a módszerekről, amelyeket mások már sikeresen kipróbáltak, és rendszeresen alkalmaznak.

Dr. Richard Nalick, a Dél-Kaliforniai Orvosi Egyetem munkatársa ezt mondta: „A lakosság egyre nagyobb része vágyik vér nélküli orvosi és sebészi kezelésre . . . A vér nélküli orvoslás és sebészet a legújabb módszer, és nem szabad tévesen azt gondolni róla, hogy egy kevésbé hatásos »alternatív gyógymód«.”

Mivel továbbra is gondok vannak a vértranszfúziókkal, és az emberek egyre inkább igénylik a transzfúziót helyettesítő eljárásokat, úgy tűnik fényes jövő vár a vér nélküli sebészetre.

[Lábjegyzetek]

[Kép a 20., 21. oldalon]

Egyre több és több orvos tartja tiszteletben betegének a vér nélküli sebészi beavatkozásra vonatkozó kívánságát