Euró — A vén kontinens új fizetőeszköze

AZ ÖRVENDEZŐ francia pénzügyminiszter ráharapott az új érmére, és kijelentette: „Valódi, nem hamis. Az első Franciaországban, csakúgy, mint Európában.” Ez a pénzérme volt az első euró, melyet Franciaország hivatalos pénzverőjében készítettek. Az időpont 1998. május 11., hétfő volt.

Mi az az euró? Milyen hatással lesz az európai háziasszonyokra, munkásokra, turistákra és az üzleti életre? Lesz-e valamilyen kihatása a világgazdaságra? Mielőtt eldobnánk a márkánkat, líránkat vagy frankunkat, jól tesszük, ha megkeressük ezekre a kérdésekre a válaszokat.

Hogyan alakult ki az elképzelés?

Amikor a maastrichti szerződés 1993. november 1-jén átváltoztatta az Európai Közösségeketa Európai Unióvá (EU), az egyik fontos cél az volt, hogy a tagállamokban egységes fizetőeszköz kerüljön forgalomba. Európának a római kor óta nem volt ilyen egységes fizetőeszköze. Úgy döntöttek, hogy az új fizetőeszköz neve euró lesz. Nem mindegyik EU tagállam vesz részt ebben a pénzügyi unióban. Most az EU 15 tagállamából csak 11-ben áll úgy a helyzet, hogy használni kezdje az eurót. Ezek közé az országok közé tartozik Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország. Görögország nem tett eleget a részvételhez előírt gazdasági követelményeknek. A többi három ország — Dánia, Nagy-Britannia és Svédország — pillanatnyilag úgy látja jónak, hogy nem vesz részt ebben a pénzügyi unióban.

Az eurót fokozatosan kezdik majd el használni. Ez év január 4-ével a nemzetközi valutapiacon a készpénzt nem érintő pénzügyi műveletekben kereskedni kezdtek az euróval. Az euró érméket és bankjegyeket 2002. január 1-jétől kezdődően hat hónapos időszak alatt fogják forgalomba hozni. Ezután a tagállamok korábbi fizetőeszközei valószínűleg a múzeumokba kerülnek, és emléktárgyakká válnak. Úgy becsülik, hogy az euró 12 milliárd bankjegyet és 70 milliárd érmét fog felváltani, melyeknek a súlya összesen 300 000 tonna. A remények szerint időközben a többi EU tagállam is abban a helyzetben lesz, hogy belépjen az egységes fizetőeszközt használók „klubjába”.

Ausztria pénzügyminisztere ezt mondta az euróra való átállásról: „Új korszak hajnalán állunk az európai integrációban.” Európa közvéleménye azonban megoszlik az euróról: az emberek 47 százaléka úgy véli, hogy az egységesített fizetőeszköz gazdasági nagyhatalommá változtatja Európát, 40 százalékának pedig az a véleménye, hogy az euró megbénítja majd az európai gazdaságot. Néhányan még azt is lehetségesnek tartják, hogy az egységesített fizetőeszköz háborúhoz vezethet. E két csoport között vannak a középutat képviselő „eurószkeptikusok”, akik látják ugyan az előnyeit annak, hogy egységes fizetőeszköz legyen Európában, de kételkednek abban, hogy végül sikeres lesz-e.

Néhányan áldásnak tekintik . . .

Az EU legfelső végrehajtó szerve, az Európai Tanács kijelentette: „Az egységes fizetőeszköz megteremtésével Európa az általa önként választott közös cél — a békére és jólétre épülő társadalom kiépítésének — kézzelfoghatóbb jelképét . . . kínálja lakosainak, gyermekeinek és partnereinek.”

Az euró támogatói az egységes fizetőeszköz sok lehetséges előnyét tudják megemlíteni. A legközvetlenebb hatást a valutaátváltás költségeinek a kiküszöbölése jelenti. Olykor példaként hozzák fel a fáradhatatlan európai utazót, aki a saját országán kívül összesen 14 EU országot látogat meg. Ha — tegyük föl — 1000 márkával kezdi az útját, s minden országban átváltja a pénzét, csupán 500 márkája marad, ha pusztán az átváltási költségeket számoljuk.

Ráadásul az exportot és az importot sem terheli majd többé a pénzváltás költsége. Ehhez hasonlóan az egységes fizetőeszköz megszünteti majd a pénz értékváltozásának a közvetett költségeit. Amikor egy ország fizetőeszköze veszít az értékéből, az importált termékek drágábbá válnak az országban. Ez gyakran inflációhoz vezet. Mivel egységes lesz a fizetőeszköz, és megszűnik az árfolyamváltozás, Európa várhatóan vonzóbbá válik a külföldi befektetőknek.

Ezenkívül az euró pártfogói lelki szemükkel látják, amint Európa-szerte csökkennek majd az árak. A vásárlók az üzleti világgal egyetemben könnyedén össze tudják hasonlítani az árakat, és amikor 2002-ben az euróérmék és bankjegyek forgalomba kerülnek, ez még egyszerűbbé válik. Arra számítanak, hogy mérséklődni fognak azok a különbségek, melyek egyazon termék árában Európa más-más helyein mutatkoznak, s hogy ez a vásárló javára válik majd.

 . . . mások pedig átoknak

Ám a kritikusok is hallatják a hangjukat. Úgy vélik, hogy az euró kényszerzubbonyt húz az európai gazdaságra: tönkreteszi a rugalmasságát és elfojtja a növekedését. Jóslataik szerint az egységes fizetőeszköz növelni fogja a munkanélküliséget, nagyfokú spekulációkra sarkall majd a pénzpiacon, és politikai feszültségeket idéz elő. Már nyilvánvalóak az ilyen politikai feszültségek. Vegyük például Németország és Franciaország arról folytatott vitáját, hogy ki legyen az euró legfőbb őrének, az Európai Központi Banknak a vezetője. Még több, ehhez hasonló civakodás várható, mivel az EU összes tagállama a saját terveit igyekszik megvalósítani.

Jelenleg néhány EU tagállamban a munkanélküliség rekordméreteket ölt. Jó néhányan ezért a kiadások lefaragását és az adók növekedését okolják, ami persze elengedhetetlen ahhoz, hogy megfeleljenek az egységes pénznem bevezetéséhez szükséges követelményeknek. Európa-szerte tiltakoznak azok ellen a szigorú pénzügyi irányelvek ellen, melyek rontanak az általános jóléten, csökkentik a nyugdíjakat, és amelyek kevesebb egészségügyi programot tesznek lehetővé. Mennyi ideig tarthatnak az effajta szigorú pénzügyi megszorítások? Vajon néhány ország arra érez majd kísértést, hogy engedjen egy kissé a szorításon, miután az euró valósággá válik? Aláássa-e akkor az ilyen laza politika az egységes európai pénzrendszert?

Mások felhívják a figyelmet arra, hogy az emberek érzelmileg nagyon kötődnek országuk fizetőeszközéhez. Nem csupán úgy tekintenek rá, mint amely a pénztárcájukat vastagítja. Sokan összekapcsolják az ország történelmével, és ugyanolyan fontos jelkép számukra, mint a zászló. Az emberek a nemzeti pénznemben kapják meg a fizetésüket, ebben gondolkodva számolnak, becsülik fel valaminek az értékét, kereskednek és takarékoskodnak. A németek például fele akkora értéket látnak majd a bankszámlájukon az euróra való átállás miatt, az olaszoknál pedig a 2000-es váltószám miatt jócskán megfogyatkoznak a számok, amikor búcsút mondanak a lírának. Egy tanulmány szerint az euró használatára való áttérés „traumát” jelent majd sok európainak.

Lehet-e jó egy méret mindenkire?

Az EU és az Egyesült Államok néhány közgazdásza hangsúlyozza, hogy bár figyelemre méltó politikai törekvések irányulnak az egységes fizetőeszköz bevezetésére, Európa gazdaságilag megosztott, népei gyökeret vertek a hazájukban, kultúrái pedig nagymértékben eltérnek egymástól. Ezért az Egyesült Államok lakosságától eltérően, azok az európaiak, akik elvesztik a munkájukat, kevésbé valószínű, hogy felkerekednek, és messzire elköltöznek, hogy munkát találjanak. Néhány szakértő úgy véli, hogy az ilyen megosztottság megfosztja az euró országait azoktól a kiegyenlítő hatásoktól, melyekre szükségük van, hogy közös gazdaságuk, s így közös fizetőeszközük legyen.

A kritikusok szerint az egységesített pénzrendszer alatt az egyes kormányok elvesztik majd a rugalmasságukat a gazdasági nehézségek kezelésében. Azt mondják, hogy az euró az egyes országok kezéből áthelyezi a hatalmat a Frankfurtban (Németország) lévő új Európai Központi Bank kezébe. Ez viszont egyre inkább nyomást fog gyakorolni a kontinens országaira, hogy hangolják össze az adórendszerüket és más gazdasági irányelveiket. A kritikusok úgy érvelnek, hogy a brüsszeli és strasbourgi végrehajtó és törvényhozói testületek hatalomra tesznek majd szert. A maastrichti egyezmény valóban politikai uniót tesz szükségessé, amely végül felelős lesz a kül-, a védelmi, valamint a gazdasági és a társadalmi politikáért. Vajon zökkenőmentesen, zavartalanul megy majd az átállás? Idővel elválik.

„Hatalmas szerencsejáték”

Időközben néhány bank és bevásárlási központ már elkezdett áttérni az euró használatára, eurószámlákat nyitnak, és a helyi pénznem mellett euróban is kifüggesztik az árakat. A cél az, hogy a 2002-es átállás annyira zökkenőmentesen menjen, amennyire csak lehetséges. Egy népszerű francia folyóirat kiadója már több mint 200 000 számológépet osztott szét, mely arra van beprogramozva, hogy átváltsa a frankot euróra és fordítva.

Vajon egy nap riválisa lesz az euró a dollárnak? Sokan úgy érzik, hogy miután elfogadottá válik az euró, az Egyesült Államok valószínűleg nem tudja olyan könnyen az ujjai köré csavarni a világgazdaságot. Azt jósolják, hogy a dollár mellett az eurót használják majd az egész világon devizatartaléknak. Jill Considine, a New York-i Klíringház Társaság munkatársa ezt mondja: „Új versenypálya nyílik meg.”

Mi lesz az euró jövője? Josef Joffe német szerkesztő az egységes fizetőeszközt „Európa nagyszabású fej vagy írás játékának” és „hatalmas szerencsejátéknak” nevezi. Hozzáteszi: „Ha kudarcot vall, tönkreteheti azoknak az eredményeknek a nagy részét, melyet Európa az utolsó 50 évben elért.” A francia pénzügyminiszter sok európai érzését visszhangozta, amikor ezt mondta: „Nagy a derűlátás, és nagy a félelem.”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 14. oldalon]

AZ EURÓ ISMERTETŐJE

• Egy euró kicsivel többet ér, mint egy dollár

•Az euró bankjegyet hét címletben bocsátják ki: lesz 5, 10, 20, 50, 100, 200 és 500 eurós

•Az euró bankjegy egyik oldalán Európa térképe lesz néhány jellegzetes híddal, a másikon pedig ablakokat és kapukat ábrázolnak majd

•Mind az „EURO”, mind pedig az „ΕΥΡΩ” szó szerepelni fog a bankjegyeken, hogy képviselje a latin és a görög betűs írásmódot

•Az euróérmét nyolc névértékben bocsátják ki: lesz 1, 2, 5, 10, 20 és 50 centes, valamint 1 és 2 eurós

•Az érme egyik oldalán az egész Európára, a másikon pedig az egyes nemzetekre jellemző kép lesz

[Térkép a 13. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

EURÓPAI UNIÓ

NAGY-BRITANNIA

DÁNIA

SVÉDORSZÁG

GÖRÖGORSZÁG

A pénzügyi unió jelenlegi résztvevői

ÍRORSZÁG

PORTUGÁLIA

SPANYOLORSZÁG

BELGIUM

FRANCIAORSZÁG

HOLLANDIA

NÉMETORSZÁG

LUXEMBURG

FINNORSZÁG

AUSZTRIA

OLASZORSZÁG

[Kép forrásának jelzése a 12. oldalon]

Az összes fizetőeszköz a 12—14. oldalon: © European Monetary Institute