Fiatalok kérdezik:

Miért annyira beteg az anyukám?

Attilaa apukája rákban halt meg. Mivel ez a fiú ismerte a Bibliából a feltámadás ígéretét, valahogy kiheverte a veszteséget. De amikor az édesanyjánál is rákot állapítottak meg, újra kezdődött a rémálom. Attila megrémült attól a gondolattól, hogy az anyukáját is elveszti. „Miért pont az én anyukám beteg?” — töprengett keserűen.

DR. LEONARD FELDER szerint „több mint hatvanmillió amerikainak . . . kell szembenéznie egy szeretett hozzátartozója betegségével vagy fogyatékosságával”. Majd hozzáfűzi: „Minden egyes nap négy amerikaiból körülbelül egyre az a külön feladat hárul, hogy gondoskodjon egy beteg szülője [vagy egy másik szeretett hozzátartozója] szükségleteiről.” Tehát ha te is ebben a cipőben jársz, nem vagy egyedül. Mégis talán ijesztő és fájdalmas azt látnod, hogy megbetegszik egy személy, akit szeretsz. Lehetséges-e megbirkózni a nehézségekkel?

Miért beteg az anyukám (vagy az apukám)?

A Példabeszédek 15:13 ezt mondja: „a szívnek bánatja miatt a lélek megszomorodik.” Teljesen természetes, ha elárasztanak az érzelmek, amikor az anyukád vagy az apukád megbetegszik. Lehet, hogy például bűnösnek érzed magad a szülő szomorú állapota miatt. Elképzelhető, hogy olykor nem jöttetek ki jól egymással. Esetleg egyszer-kétszer hevesen vitatkoztatok. Most, hogy beteg, talán úgy érzed, hogy te vagy a hibás. Noha a családi civakodás stresszt idézhet elő, ritkán vezet súlyos betegséghez. Még szerető keresztény családokban is keletkezhet feszültség és lehetnek kisebb összezördülések. Tehát nem kell hordoznod a bűntudat terhét, mintha te lennél a hibás a szülő betegségéért.

Végső soron ősszüleink, Ádám és Éva bűne miatt beteg az anyukád vagy az apukád (Róma 5:12). Az eredendő bűn miatt „az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig” (Róma 8:22).

Fájó érzések

Talán ennek ellenére is aggódsz és nyugtalan vagy. Teri anyukája bőrfarkasban, egy olyan rendellenességben szenvedett, amelynek lesújtó következményei vannak. Teri elismeri: „Amikor nem vagyok otthon, mindig aggódom, és azon morfondírozom, hogy jól van-e az anyukám. Nehéz összpontosítanom. Mivel azonban nem szeretném felizgatni, nem osztom meg vele az érzéseimet.”

A Példabeszédek 12:25 az Újfordítású revideált Biblia szerint ezt írja: „Aki aggódik szívében, az levertté lesz.” A depresszió elég gyakori az ilyen helyzetben lévő fiatalok között. Teri elmondja, hogy szívszaggató volt látnia, amikor anyukája nem tudta elvégezni még az egyszerű feladatokat sem. Fokozza a feszültséget, hogy a fiatalokra — különösen a lányokra — gyakran újabb felelősségek hárulnak. Bruce Compas professzor véleménye szerint „a lányokra olyan családi felelősségek hárulnak — például a háztartás vezetése és a fiatalabb testvérekről való gondoskodás —, amelyeknek nem tudnak eleget tenni, és amelyek akadályozzák, hogy rendesen be tudjanak illeszkedni a társadalomba”. Néhány tizenéves a saját világába zárkózik, és nyomasztó zenét hallgat (Példabeszédek 18:1, Úf).

A szülő halálától való félelem szintén gyakori jelenség. Terit, aki egyetlen gyermek, egyedül neveli az anyukája. Teri mindig sírt, amikor az anyukája kórházba került, mivel attól félt, hogy édesanyja nem fog hazajönni többet. „Csak ketten voltunk. Nem akartam elveszíteni a legjobb barátnőmet” — mondja. Egy tizenéves lány, Márta hozzá hasonlóan elismerte: „Tizennyolc éves vagyok, de még mindig attól félek, hogy elveszítem a szüleimet. Ha ez megtörténne, rettenetesen magányosnak érezném magamat.” Sokszor a fiataloknak alvási zavaraik, rémálmaik és táplálkozási rendellenességeik lesznek, amikor megbetegszik az anyukájuk vagy az apukájuk.

Amit tehetsz

Bármilyen nehéznek látszik is jelen pillanatban a helyzet, felülkerekedhetsz a nehézségeken. Kezdd azzal, hogy elmondod a szüleidnek a félelmeidet és az aggodalmaidat. Mennyire súlyos a szülő állapota? Mekkora a valószínűsége, hogy felépül? Intézkedtek arról, hogy mi történjen veled, ha nem gyógyul meg? Előfordulhat-e, hogy a későbbiekben nálad is kifejlődik ugyanaz a betegség? Noha nehéz a szülőknek ilyesmiről beszélni, ha higgadtan és tiszteletteljesen kéred a segítségüket, valószínűleg minden tőlük telhetőt megtesznek majd, hogy segítsenek és támogassanak.

A benned lévő jó érzésekről is beszélj. Attila visszaemlékszik arra, hogy nem tette ezt meg, amikor a tudomására jutott, hogy édesanyja rákban haldoklik. Ezt mondja: „Nem mondtam el anyának, mennyire szeretem. Tudtam, hogy szeretné a számból hallani, de kamaszkoromban kínosnak éreztem, hogy ilyen érzésekről beszéljek. Nem sokkal később meghalt, s most bűnösnek érzem magam, hogy nem használtam ki a lehetőséget. S főleg azért bánom ezt, mert ő volt a legfontosabb ember az életemben.” Tudasd tehát a szüleiddel, mennyire szereted őket.

Ha lehetséges, ismerd meg a betegséget, amelyben az apukád vagy az anyukád szenved (Példabeszédek 18:15). A családi orvosotok esetleg segíthet ebben. Ha jól tájékozott vagy, beleérzőbb, türelmesebb és megértőbb személlyé válhatsz. S ez felkészíthet a szülő egészségi állapotában bekövetkező változásokra, például a sebhelyekre, a hajhullásra vagy a kimerültségre.

Anyukád vagy apukád kórházba került? Akkor tedd a látogatásaidat vidámmá és építővé. Legyenek a beszélgetések annyira derűs hangvételűek, amennyire csak lehet. Beszélj a keresztény tevékenységekről, és arról, hogy mi újság az iskolában. (Vesd össze: Példabeszédek 25:25.) Ha olyan országban élsz, ahol elvárják, hogy a rokonok gondoskodjanak a beteg étkeztetéséről és egyéb szükségleteiről, zúgolódás nélkül vegyél részt a munkában. Azzal, hogy a ruházatod mindig tiszta és rendezett, nemcsak a szüleidet vidámítod meg, hanem kedvező hatást tehetsz a kórházi dolgozókra és az orvosokra. Talán még gondosabban ápolják majd az anyukádat vagy az apukádat.b

Anyukád vagy apukád otthon lábadozik? Akkor segíts, amennyit csak tudsz az ápolásában. Ésszerű mértékben, önként vedd ki a részedet a mindennapos házimunkákból. Próbáld utánozni Jehovát azáltal, hogy ’készségesen és szemrehányás nélkül adsz’ magadból (Jakab 1:5). Tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy ne válj panaszkodóvá, és hogy derűlátó legyen a szemléletmódod.

Emellett persze még ott vannak az iskolai feladataid is. Próbálj időt tartalékolni ezekre, mivel az oktatás, amelyben részesülsz még mindig fontos. Ha lehetséges, engedj magadnak valamennyi időt a pihenésre és a kikapcsolódásra (Prédikátor 4:6). Ez felüdít majd, és segít, hogy jobban tudd támogatni a szüleidet. Végül pedig ne szigeteld el magad másoktól. Fordítsd javadra a keresztény hittársaid támogatását (Galátzia 6:2). Teri ezt mondja: „A gyülekezet lett a családom. A vének mindig készek voltak beszélgetni velem, és buzdítani. Sohasem fogom elfelejteni nekik.”

Őrizd meg a szellemi kiegyensúlyozottságodat!

A legeslegfontosabb, hogy megőrizd a szellemi kiegyensúlyozottságodat. Mindig szorgalmasan vegyél részt a szellemi tevékenységekben: tanulmányozd a Bibliát, járj el az összejövetelekre és prédikálj másoknak (1Korinthus 15:58). A nyári hónapokban Teri fokozottabb mértékben vesz részt az evangéliumhirdető szolgálatban mint kisegítő úttörő. „Anya mindig arra buzdított, hogy készüljek fel, és vegyek részt a Királyság-teremben tartott összejöveteleken. Ez mindkettőnknek a javára vált. Mivel nem tudott részt venni az összes összejövetelen, melyre szeretett volna eljutni, még jobban odafigyeltem, hogy később mindenről beszámolhassak neki. Rám támaszkodott, s én gondoskodtam számára a szellemi eledelről, amikor nem tudott ott lenni az összejövetelen” — meséli Teri.

Egy cikk a The New York Times című újságban megfelelően összegezte a kérdést, amikor beszélt egy szociális munkásról, aki „mindig meglepődött, mennyit fejlődhetnek, sőt, hogy milyen jól boldogulhatnak a gyermekek a megrázkódtatás ellenére, mely a szülő betegsége miatt éri őket”. Ez a szociális munkás ezt mondja: „Olyan képességeik fejlődnek ki, amelyekről korábban nem is gondolták, hogy megvan bennük . . . Ha sikerül átvészelniük ezt a megrázkódtatást, sok más nehézségen is sikeresen felülkerekednek majd.”

Te is átvészelheted ezt a nehéz időszakot. Teri anyukája például most már elég erős ahhoz, hogy gondoskodjon magáról. Talán idővel a te anyukád vagy apukád is talpra áll. De addig se feledkezz meg égi Barátod, Jehova támogatásáról. Ő a „könyörgést meghallgató”, és figyel, amikor segítségét kéred (Zsoltárok 65:3). Továbbá megadja mind neked, mind pedig az istenfélő szüleidnek „a rendkívüli erőt”, mellyel meg tudtok birkózni a nehézséggel (2Korinthus 4:7, Úf; Zsoltárok 41:4).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 22. oldalon]

„Amikor nem vagyok otthon, mindig aggódom, és azon morfondírozom, hogy jól van-e az anyukám”

[Képek a 23. oldalon]

Ha megismered a szülő betegségét, talán jobban tudsz majd segíteni neki