A kutyám hall helyettem!

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

„NEM is tudom, mi lenne velem a kiskutyám nélkül! — mondta Dorothy, miközben kedvesen ránézett a fiatal, fehéres-barnás színű, keresztezett Jack Russell terrierre, amint az megelégedetten feküdt a széke alatt. — Csak néhány hónapja van nálam Twinkie, de azóta egészen más az életem!”

Ahogy közelebbről néztem, láttam, hogy Twinkie egy szoros, sárga hámot visel, amelyen vastag, fekete betűkkel ez áll: „HALLÓ KUTYA A SIKETÉRT”. „Micsoda nagyszerű állat! — gondoltam magamban. — De vajon hogyan csinálja?”

Véletlenül találkoztam Dorothyval a között a 44 000 ember között, akik Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusán, az „Isten szerinti életút” jeligéjű kongresszuson voltak jelen tavaly júliusban, Londonban. Dorothy a hangszóró mellett ült, így hallotta a programot — miért volt akkor szüksége arra, hogy a kutya halljon helyette? Az ebédszünetben beszélgettem Dorothyval, és elmesélte a történetét.

Twinkie feladata

Dorothy egy reumás lázroham következtében súlyos halláskárosodást szenvedett hároméves korában. Azóta, hogy a férje 23 évvel ezelőtt meghalt, Dorothy egyedül él, de — ahogy elmondja — az évek elmúltak felette, és szüksége volt valakire, aki több mint csak társ. „A siketek az én koromban sokszor egyáltalán nem érzik magukat biztonságban — mondja. — Most 74 éves vagyok, és egy olyan lakóépületben lakom, amelynek külön gondnoka van. Korábban, amikor a gondnok benézett hozzám, soha nem hallottam a csengőt. Mivel azt gondolta, hogy biztosan rosszul érzem magam, ezért néha bejött, anélkül hogy észrevettem volna. Ilyenkor mindig megijedtem. De most Twinkie hallja, ha csengetnek, odajön hozzám, a mancsát ráteszi a lábamra, és odavezet a bejárati ajtóhoz. Ugyanígy, amikor Twinkie meghallja, hogy csörög a sütőm órája, odaszalad hozzám, én pedig megyek utána. Twinkie-t kiképezték arra is, hogy ha füst- vagy tűzriadó van, akkor magára vonja a figyelmemet, azután pedig lefekszik, jelezve, hogy veszély közeleg. Én pedig, amikor segít nekem, mindig megjutalmazom valami különleges csemegével, egy-egy finom falattal.”

Alapos kiképzés

Kíváncsi voltam. „Honnan kaptad a kutyát, és ki képezte ki?” — kérdeztem Dorothyt. Ő pedig elmondott nekem egy-két dolgot a „Halló kutyák a siketekért” jótékonysági szervezetről, amelynek célja, hogy segítsen a Nagy-Britanniában élő siketeknek nagyobb önállóságra szert tenni, és ezzel javítani az életszínvonalukon. 1982 óta több száz ilyen kutyát helyeztek el siket személyeknél Nagy-Britanniában. Miután a kutyát teljesen kiképezték, új gazdája díjmentesen kapja meg.

A kiválasztott állatok általában kóbor kutyák, melyek sokszor az ország különböző menhelyeiről származnak, néhány kutyát pedig tenyésztők adományoznak. Egy kutya kiképzése 12 hónapig tart. A költségeket általában szponzor állja, például felhasználják cégek vagy csoportok kisebb összegű hozzájárulásait. Dorothy elmondta, hogy Twinkie kiképzéséhez egy úgynevezett „fogyókúrázók klubja” volt olyan kedves, és állta a költségeket.

A kutyák közül a héthetes és hároméves kor közöttieket választják ki arra a feladatra, hogy halló kutyák legyenek, és kiképzik őket arra, hogyan reagáljanak bizonyos hangokra. Először azonban gondozóhoz, egy önkénteshez kerülnek, aki hazaviszi magával a kutyát kettő-nyolc hónapra — az időtartam attól függ, hogy milyen idős a kutya és milyen tapasztalatai vannak. Ez idő alatt szobatisztaságra tanítják a kutyát, de a fő cél az, hogy hozzászoktassák az állatot a közterületekhez és a közlekedéshez, és hogy megtanítsák neki, hogyan kell viselkednie az élet különböző területein különféle korú emberek társaságában, például gyerekekkel és kisbabákkal. A kiképzés célja az, hogy a kutya elfogadhatóan viselkedjen mindenféle helyzetben, amelybe később majd kerülhet.

Hallottam róla, hogy más szervezetek is használnak kutyákat, hogy így segítsenek a különleges szükségletű személyeknek. Ezeket a kutyákat arra képezik ki, hogy engedelmeskedjenek a parancsoknak, és hozzászoktatják őket bizonyos fényekhez és szagokhoz. Az egyik vizsla például egy tolókocsis hölgyre vigyáz, és megtanították arra, hogy felvegye a telefont, behozza a leveleket, sőt még arra is, hogy megnyalja a bélyeget! Egy másik kutya 120 parancsnak engedelmeskedik, köztük még olyannak is, hogy konzervdobozokat és csomagokat vegyen le az áruház polcáról. A mozgássérült gazda lézerceruzát használ, amivel rámutat arra az árucikkre, amelyet kiválasztott, a kutya pedig odaviszi azt neki.

Felhőtlen barátság

— Mindenki érti, miért fontos neked Twinkie? — kérdeztem.

Dorothy elmondta:

— Az egyik üzlettulajdonos nem engedte be a kutyát. Gondolom azért, mert élelmiszer is volt kirakva, és nem értette, miért van szükségem Twinkie-re, de ez az ember tényleg csak kivétel.

Most már értettem, miért annyira értékes egy ilyen halló kutya otthon, de eszembe jutott még egy kérdés. Milyen feladata volt Twinkie-nek, amikor Dorothy boldogan összejött keresztény hittársaival? „Jól tudok szájról olvasni, és a hallókészülékem segítségével a társalgásban is részt tudok venni — mondta Dorothy. — Amikor az emberek meglátják Twinkie sárga kabátját, rögtön tudják, hogy siket vagyok. Akkor közvetlenül hozzám beszélnek, és általában amennyire tudják, igyekeznek tisztán kiejteni a szavakat. Így nem kell magyarázkodnom, hogy mi az, amiben korlátozva vagyok, és ez megkönnyíti a dolgokat.”

Hamarosan kezdődött a következő kongresszusi ülésszak, és mielőtt Twinkie a délutáni programhoz letelepedett volna, el kellett vinni sétálni. Mielőtt elmentem, lehajoltam, hogy megsimogassam. Twinkie csillogó szemeivel Dorothyra nézett, és csóválta a farkát. Micsoda engedelmes és ügyes kis barát — tökéletes volt közöttük az összhang!

[Kép a 20. oldalon]

Twinkie segítsége a kongresszusokon felbecsülhetetlen értékű