A Biblia nézőpontja

Miért fontos, hogy egy hiten legyenek a házasfelek?

A CSALÁD leül vacsorázni. Míg az apa imádkozik, az édesanya egy másik istenhez mond magában imát. Egy másik családban a feleség templomban imádja Istent, a férj viszont zsinagógába jár. Vannak családok, amelyekben az egyik szülő a Mikulásról beszél a gyermekeknek, a házastársa pedig a hanukáról.

Nemrég készített tanulmányok szerint az ilyen állapotok egyre gyakoribbak, amint többen és többen kötnek házasságot más valláshoz tartozókkal. Egy felmérés rámutat, hogy az Egyesült Államokban a katolikusoknak most 21 százalékuk köt más hitnézetű egyénnel házasságot; a mormonoknál ez a számadat 30 százalék; a muszlimoknál 40 százalék; a zsidóknál pedig több mint 50 százalék. Az évszázadokon át tartó vallásos gyűlölködés miatt néhányan a vallási türelmetlenség felett aratott győzelemnek tekintik a különböző hitű emberek összeházasodását. Egy újság rovatvezetője így írt: „A legtöbb vegyes házasságot örömmel kell fogadnunk.” A Bibliának is ez a nézőpontja?

Meg kell jegyeznünk, hogy a Biblia nem támogatja a faji vagy az etnikai előítéletet. Isten Szava a faji egyenlőséget támogatja. Péter apostol világosan beszélt erről a témáról: „Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; hanem minden nemzetben kedves ő előtte, a ki őt féli és igazságot cselekszik” (Cselekedetek 10:34, 35). Ugyanakkor a Biblia azt tanítja, hogy Jehova igaz imádói „csak az Úrban” kössenek házasságot (1Korinthus 7:39, Újfordítású revideált Biblia). Miért?

A házasság célja

Istennek az volt a célja a házassággal, hogy az egy különösen szoros kötelék legyen (1Mózes 2:24). Mikor Isten létrehozta a házassági elrendezést, nemcsak az volt a szándéka, hogy az embereknek legyen társuk. Jehova azt a feladatot adta az első házaspárnak, hogy neveljen gyermekeket, és viselje gondját földi otthonának. Ezzel kimutatta, hogy a házaspárnak szorosan együtt kell működnie Isten akaratának teljesítésében (1Mózes 1:28). Együttműködve Isten szolgálatában, a férfi és a nő így nemcsak egymás társaságát élvezhette volna, hanem szoros és tartós kapcsolatban együtt tevékenykedhettek volna. (Vesd össze: Malakiás 2:14.)

Jézus ilyen párkapcsolatra utalt, amikor ezeket a jól ismert szavakat mondta: „többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza” (Máté 19:6). Jézus a házasságot képletesen egy olyan igához hasonlította, amelyben két igavonó állat húz vagy visz együtt valamilyen közös terhet. Képzeld el, milyen megterhelő volna, ha két, igába fogott állat ellenkező irányba húzná a terhet! Ehhez hasonlóan, akik nem az igaz hitben lévőkkel kötnek házasságot, azt tapasztalhatják, hogy megterhelő az életük, ha a házastársuk elutasító magatartása mellett kell a Biblia alapelvei szerint élniük. A Biblia találóan megjegyzi: „Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában” (2Korinthus 6:14).

Jobb házasság

Az igaz imádatban való egység nagyban megerősítheti a házasságot. Egy író kijelentette: „Az egészséges, boldog családok egyik legfőbb jellegzetessége, hogy együtt imádják Istent.” A Prédikátor 4:9, 10 ezt írja: „Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát.”

Ha imádatuk köré összpontosul az életük, akkor a keresztény házaspár nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is egyesül. Ha együtt imádkoznak, együtt tanulmányozzák Isten Szavát, összejönnek keresztény hittársaikkal, és megosztják hitüket másokkal, akkor olyan szellemi kötelék fonódik közöttük, amely nagyon megerősíti házasságuk bensőségességét. Egy keresztény nő ezt mondta: „Az igaz imádat életút. El sem tudom képzelni, hogy olyan férfihoz menjek hozzá feleségül, aki nem osztozik velem abban, ami meghatározza, ki vagy mi vagyok.” (Vesd össze: Márk 3:35.)

Akik „az Úrban” kötnek házasságot, azok számíthatnak rá, hogy a házastársuk utánozza Jézus viselkedését. A keresztény férjeknek úgy kell bánniuk feleségükkel, mint ahogyan Jézus bánt a gyülekezettel: szeretettel. A keresztény feleségeknek tiszteletet kell mutatniuk férjük iránt (1Korinthus 11:3; Efézus 5:25, 29, 33). A keresztények nemcsak abbeli vágyukban tesznek így, hogy kedveskedjenek a társuknak, hanem azért is, hogy elnyerjék Isten tetszését, aki a házaspároktól számon kéri, hogy miként bánnak egymással (Malakiás 2:13, 14; 1Péter 3:1–7).

Ha a keresztény házaspárok ugyanazokhoz a hitnézetekhez ragaszkodnak, az még a nézeteltérések békés elrendezésében is segít. A Biblia azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy a következőre összpontosítsanak: „Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is” (Filippi 2:4). Tekintet nélkül a személyes előnyökre, a hitben egységes házastársak Isten Szavára tekintenek mint közösen elfogadott tekintélyre, hogy rendezzenek bármilyen nézeteltérést (2Timótheus 3:16, 17). Ezzel követik a Biblia tanácsát, hogy a keresztények legyenek „egyek ugyanazon értelemben” (1Korinthus 1:10; 2Korinthus 13:11; Filippi 4:2).

Vonzó külső és közös értékrend

Kétségkívül több kell egy kapcsolathoz annál, hogy a feleknek ugyanazok a hitnézeteik. A kölcsönös vonzalomnak szintén szerepe van a kapcsolatban (Énekek Éneke 3:5; 4:7, 9; 5:10). De a tartós házassághoz döntő fontosságú, hogy közös értékrendjük legyen. Az Are You the One for Me? című könyv szerint „azoknál a házaspároknál, akiknek hasonló az értékrendjük, sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy boldog, harmonikus és maradandó kapcsolatot alakítanak ki egymással”.

Sajnos az is előfordulhat, hogy olyan emberek között, akik csak vonzódnak egymáshoz, talán egészen a házasságkötésig nem támad komoly nézeteltérés. A hasonlat kedvéért képzeld el, hogy elsősorban azért vásárolsz meg egy házat, mert úgy néz ki, ahogyan az neked tetszik. De csak azután jössz rá, hogy az alap ingatag, hogy már beköltöztél. Ha ingatag az alap, a ház minden vonzó jellegzetessége jelentéktelenné válik. Ehhez hasonlóan, egy személy talán vonzódik egy más hiten lévő személyhez, akiről úgy gondolja, hogy együtt tud majd vele élni — a házasságkötés után azonban kiderülhet, hogy a kapcsolatban jelentős hiányosságok vannak.

Gondolj át néhány fontos kérdést, amely a későbbiekben egy vallásilag megosztott házasságban a felszínre jöhet: Hol fog imádatot bemutatni a család? Milyen vallásos nevelést fognak kapni a gyermekek? Melyik hitet fogja a család anyagilag támogatni? Vajon az egyik fél ragaszkodni fog ahhoz, hogy részt vegyen bizonyos vallásos szokásokban és ünnepeken, amelyet a másik fél pogánynak tekint? (Ésaiás 52:11). Minden házasság megköveteli, hogy a két fél ésszerű kiigazításokat tegyen. Az azonban elfogadhatatlan Isten előtt, ha valaki megalkuszik a bibliai alapelvekben, még akkor is, ha ezzel megmenti a házasságát. (Vesd össze: 5Mózes 7:3, 4; Nehémiás 13:26, 27.)

Vannak olyan házasfelek, akik a vallásilag megosztott családban a házastársi béke megőrzése végett a másiktól függetlenül gyakorolják hitüket. Ez azonban sajnos szellemi űrt idéz elő a házasságban. Egy keresztény asszony, aki hozzáment egy olyan férfihoz, aki más hiten volt, ezt mondta: „Bár 40 évig voltunk házasok, a férjem nem igazán ismert meg engem.” Ezzel szemben abban a házasságban, amelyben mindkét fél „lélekben és igazságban” mutat be imádatot, Isten van a középpontban. Ahogyan a Biblia költőien megfogalmazza: „a hármas kötél nem hamar szakad el” (János 4:23, 24; Prédikátor 4:12).

Mi lesz a gyermekekkel?

Akik fontolgatják, hogy vallásilag megosztott házasságban éljenek, talán úgy érzik, hogy gyermekeiknek majd mindkét hitnézetet tanítják, és engedik, hogy később ők válasszanak. Igaz, mindkét szülőnek törvényes és erkölcsi joga van vallásos oktatásban részesíteni a gyermekeket, hogy végül ők hozhassák meg a saját döntésüket.a

A Biblia arra tanítja a gyermekeket, hogy mindkét szülőjüknek engedelmeskedjenek „az Úrban” (Efézus 6:1). A Példabeszédek 6:20 ezt így írja: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatját, és anyád tanítását el ne hagyd.” Azok a gyermekek, akiket ugyanazon a hiten lévő szüleik nevelnek, és akiket egyforma tanításokkal ismertetnek meg, egységesek abban, amiről a Biblia ezt mondja: „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség” (Efézus 4:5; 5Mózes 11:19).

Valóban „az Úrban”

Ha a sikeres házasságnak az az egyik kulcsa, hogy a feleknek ugyanolyan értékrendjük legyen, vajon bölcs volna házasságot kötni bárkivel, aki kereszténynek vallja magát? A Biblia így válaszol erre: „A ki azt mondja, hogy ő benne [Jézusban] marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt” (1János 2:6). Ha tehát egy keresztény fontolgatja a házasságkötést, akkor olyan keresztény hittársat keressen, aki valóban törekszik Jézus követésére. Egy ilyen leendő társnak olyannak kell lennie, aki átadta életét Istennek, és megkeresztelkedett. Olyannak, aki utánozza Jézus szeretetteljes személyiségét, és Isten Királyságának a prédikálásában mutatott buzgalmát. Jézus esetében igaz volt az, hogy életét Isten akaratának cselekvése köré építette (Máté 6:33; 16:24; Lukács 8:1; János 18:37).

Ha a házasságkötést fontolgató személyek türelmesen várnak egy megfelelő társra Isten imádóinak a családján belül, akkor példát mutatnak abban, hogy Isten akaratát teszik életükben az első helyre. Ez a viselkedési forma végül boldogabb, kielégítőbb házassághoz fog hozzájárulni (Prédikátor 7:8; Ésaiás 48:17, 18).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

Segítségnyújtás a vallásilag megosztott családoknak

Napjainkban sok házaspár különböző okok miatt él vallásilag megosztott családban. Talán vannak, akik más valláshoz tartozó személyt választottak házastársukul. Sok házaspárt azonban ugyanazok a hitnézetek vezettek, és csak később vált vallásilag megosztottá a család, amikor az egyik fél más imádati formát vett fel. Lehetnek még más körülmények is, amelyek vallási megosztottságot idéznek elő a családban. De bármi legyen is az ok, a házastársi fogadalmat nem lehet megszegni vagy lekicsinyelni csupán azért, mert a házasfeleknek nem ugyanaz a vallásuk. A Biblia tiszteletben tartja a házasság szentségét és tartósságát még akkor is, ha a felek nem egységesek az imádatban (1Péter 3:1, 2). Pál apostol ezt írta: „Ha valamely atyafinak hitetlen felesége van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt” (1Korinthus 7:12). Ha egy házaspár alkalmazza a Biblia alapelveit, akkor az segíthet nekik abban, hogy békének örvendjenek egy szeretetteljes és tiszteletteljes kapcsolatban (Efézus 5:28–33; Kolossé 3:12–14; Titus 2:4, 5; 1Péter 3:7–9).