A plataiai csata — A „medve” térdre kényszerült

Az Ébredjetek! görögországi tudósítójától

NÉHÁNY néma templomrom. Elhagyatott faragott kövek és kavicsos ösvények. Üres síkság terül el az Aszóposz-folyó partján fekvő csipkézett előhegységek között; ez a terület Athéntól 50 kilométerre északnyugatra helyezkedik el.

Semmilyen árulkodó jel sem mutatja, hogy pontosan azon a helyen állunk, amely a perzsa—görög fegyveres összecsapások egyik legutolsó hadműveletének színhelye volt mintegy 2500 évvel ezelőtt. A perzsa háborúk közül ez volt a legnagyobb szárazföldi csatának, a plataiai csatának a helyszíne.

Az összetűzés előjelei

Mint egy jól megírt kézirat, a bibliai prófécia már évszázadokkal előre megjövendölte a világhatalmak felemelkedését és bukását. A medvével és kossal jelképezett méd—perzsa világhatalom, a próféciához hűen főleg nyugati irányú hadmozdulatokkal, új területeket szerzett (Dániel 7:5; 8:4). A görögországi hadjárat során azonban az I. Dárius király vezette perzsa erők megsemmisítő vereséget szenvedtek Marathónnál i. e. 490-ben. Négy évvel később Dárius meghalt.

Dániel próféciája a továbbiakban arról beszélt, hogy „három király támad Persiában”, majd ezután a negyedik perzsa királyról is szólt, aki „mindent megmozdít Görögország ellen”. Ez a király nyilván Dárius fia, Xerxész volt (Dániel 11:2). Arra törekedve, hogy a Marathónnál elszenvedett perzsa vereséget megbosszulja, Xerxész i. e. 480-ban hatalmas erőket vonultatott fel Görögország ellen. A Thermopülainál aratott költséges diadal után azonban az erői végül keserű vereséget szenvedtek Szalamisznál.a

Mardoniosz — Vonakodó harcos?

A szorult helyzetben lévő Xerxész Lüdiába sietett, de emberei közül 300 000-et hátrahagyott a hadjáratban részt vevő, harcedzett katona, Mardoniosz parancsnoksága alatt, akinek az lett a megbízatása, hogy tartsa fenn a rendet a meghódított görög területeken. A Thesszáliában lévő téli táborából Mardoniosz követet küldött Athénba azzal az ajánlattal, hogy teljesen megbocsát Athénnak, hogy a város újjáépítheti a leégett templomait, helyreállíthatja a területét, illetve egyenlő szövetséges viszonyt kínált neki mint autonóm, szabad városnak. Az athéniak azonban durván visszautasították az ajánlatát, és Spártához fordultak katonai segítségért.

A Mardoniosszal szimpatizáló, elégedetlenkedő görögök azt tanácsolták neki, hogy vesztegesse meg a vezetőiket, és akkor győzelmet arathat az ellenálló görögök fölött. De Mardoniosz megvetéssel fogadta azt, hogy ilyen eszközhöz folyamodjon. Még mindig megpróbálta elkerülni a közvetlen összecsapást a görögökkel, és újra felajánlotta az athéniaknak, megengedi nekik, hogy bizonyos kedvező feltételek mellett megadják magukat. Az athéniak viszont hajthatatlanok maradtak, és elutasították ezt.

Az utolsó esemény

Ezután a Perzsia és Görögország közötti összetűzés utolsó felvonása következett i. e. 479 augusztusában Plataiainál. Ezen a helyen csapott össze Mardoniosz 100 000 főből álló erős seregével a spártai hadvezér, Pauszaniasz parancsnoksága alatt lévő körülbelül 40 000 görög gyalogos katona, kik között voltak athéniak, spártaiak és más görög városokból való katonák is.

A két sereg fő csapatai az Aszóposz-folyónál három hétig hadakoztak egymással anélkül, hogy valamelyik a másik fölé kerekedett volna. Mindkettő tartott a szemtől szembeni összecsapástól. A legenda úgy tartja, hogy mindkét seregnek győzelmet ígértek a saját jövendőmondóik, ha védekező állásban maradnak. A perzsa lovasság azonban szakadatlanul zavarta a görögöket: elfogott egy utánpótlást szállító járművet, amelyre szükségük lett volna a görögöknek, és megmérgezte a görögök számára létfontosságú kutakat.

Mardoniosznak úgy tűnt, hogy igen hamar be fog fejeződni a háború. De ez a perzsa parancsnok alábecsülte az ellenfél harci képességeit. Mardonioszt az a remény csalta lépre, hogy gyors és látványos győzelmet fog aratni. Így tehát a seregével gyorsan átkelt a folyón, és támadást indított.

A perzsák fűzfavesszőből készült pajzsaikból falat emeltek, s emögül zúdítottak nyílzáport az ellenségre. Az elégedetlenkedő, perzsákkal szövetséges görögök rárohantak a 8000 athénira, miután Mardoniosz haderejének nagy része megtámadta a 11 500 főből álló spártaiakat. A spártaiak, hogy megvédjék magukat, pajzsaik mögé bújtak a nyílzápor elől. De utána falanxba (több sorból álló zárt egységbe) rendeződtek, és fegyelmezett ellentámadásba lendültek. A hosszabb dárdáikkal és nehezebb páncélruhát viselve lecsaptak a perzsákra.

A perzsák döbbenten meghátráltak. Ezalatt az athéniak győzelmet arattak a görög árulók fölött. Mardoniosz serege a lovasság védelme alatt sietve visszavonult a folyó másik oldalára. Mardoniosz leesett a lováról, és megölték. A perzsa sereg a vezére nélkül feloszlott és megfutamodott.

Ugyanekkor történt, hogy a tengeren túl, az ióniai partoknál, Mükalénál a görög flotta fényes győzelmet aratott a perzsa flotta fölött, mely egy évvel korábban alig tudott megmenekülni a szalamiszi vereségekor. A hatalmas perzsa sereg egyesített erőire döntő csapást mértek a görögök.

A megbénult „medve”

A perzsa katonai erők soha többet nem harcoltak Európában. A perzsa sereg mint hadigépezet, teljesen megsemmisült. Az A Soaring Spirit című könyv szerint ezután „Xerxész visszavonult fővárosaiba és gyönyört nyújtó háremébe. Időről időre erőt vett magán, hogy fellendítse atyja építkezéseit, s palotákat és hatalmas csarnokokat épített Perzsia fővárosában, Perszepoliszban, ahol sok ünnepséget rendeztek. Más tettei azonban nem nagy jelentősséggel bírtak.”

A biztonságot nyújtó udvari élet oltalmában ez az egykor becsvágyó hódító engedte, hogy érdeklődési köre a jelentéktelen, politikai életben tapasztalható mesterkedésekre és az udvari pletykákra korlátozódjon. De még ott is csalódnia kellett. I. e. 465-ben az összeesküvők egy csoportja a saját ágyában meggyilkolta őt.

Az A Soaring Spirits megjegyzi: „Az őt követő perzsa királyok egyike sem volt olyan energikus és éles elméjű, mint Czírus vagy Dárius — legalábbis a görög írók szerint nem, akik abban az időben a fő hírszerzők voltak erről a birodalomról. Xerxész fia, I. Artaxerxes uralkodása alatt a pénz, nem pedig a katonaság vált a perzsa birodalmi politika fő eszközévé. Ő a birodalom pénzét használta fel, hogy beavatkozzon a görög ügyekbe. Először egy [városállamot] vesztegetett meg, majd egy másikat, hogy bajt keverjen . . . A pénzérmén, az aranydareikoszon Dárius képe volt, amint egy íjat és egy nyílvesszőkkel teli tegzet tart a kezében. A görögök gúnyosan úgy utaltak ezekre a pénzérmékre, mint »perzsa íjászokra«.”

Összeesküvések és gyilkosságok folyamatosan vérrel szennyezték a Perzsa Birodalom királyi házát egészen addig, amíg az végül le nem tűnt. A birodalom folyamatosan hanyatlott, és a perzsa dinasztia kezdte elveszteni hatalmát, és nem volt képes tovább uralkodni.

Bár a perzsák a végsőkig erőfeszítéseket tettek az uralkodói rendszer megerősítésére, a királyi ház a bukás szélén állt, mire Nagy Sándor — az a férfi, akinek birodalmi elképzelései és törekvései hasonlítottak Czíruséihoz — az i. e. negyedik században kezdett átvonulni ezen a mérhetetlenül nagy birodalmon. A Biblia próféciája újra az utolsó betűig beteljesedett.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]

Méd—Perzsia és Görögország két évszázadig tartó összetűzése

I. e. 539.: Méd—Perzsia a negyedik világhatalom lesz. Három fő irányba szerez területeket: északon (Asszíriában), nyugaton (Ióniában) és délen (Egyiptomban) (Dániel 7:5; 8:1–4, 20)

I. e. 500.: Az ióniai (Kis-Ázsiában élő) görögök fellázadnak a perzsa uralkodók ellen

I. e. 490.: Az athéniak visszaverik a perzsákat Marathónnál

I. e. 482.: Xerxész „mindent megmozdít Görögország ellen” (Dániel 11:2)

I. e. 480.: A perzsák költséges győzelmet aratnak Thermopülainál, de teljes vereséget szenvednek Szalamisznál

I. e. 479.: Az athéniak és spártaiak diadalt aratnak a perzsák fölött Plataiainál

I. e. 336.: Nagy Sándor lesz a makedón király

I. e. 331.: Nagy Sándor tönkreveri a perzsa sereget Gaugamélánál, s ezzel Görögország lesz az ötödik világhatalom (Dániel 8:3–8, 20–22)

[Képek]

Perzsa íjász

A görög lovasság felvonulása

[Forrásjelzés]

Musée du Louvre, Paris

Photograph taken by courtesy of the British Museum

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Az emberiség összes hatalmi harcának végkimenetele:

„Azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44)

[Kép a 25. oldalon]

A plataiai csatamező, ahol a perzsa hadigépezet összeomlott