Hogyan hat rád a világkereskedelem?
MIKOR Peter elvesztette állását egy multinacionális nagyvállalatnál, ahol 20 éven át dolgozott, a felmondására nyíltan azt írták, hogy a „gazdaság globalizációja” miatt bocsátják el. Mikor Thaiföld pénzneme, a baht értékének több mint felét elvesztette, az ottani pénzügyminiszter a tévében a „globalizációt” okolta ezért. Mikor az egyik délkelet-ázsiai országban a rizs ára 60 százalékkal felment, az újságosbódékban virító szalagcímeken ez állt: „Már megint a globalizáció!”
Mit is jelent pontosan a gazdaság globalizációja? Hogyan és miért érinti ez az országodat és a pénztárcádat? Mi húzódik ezen irányzat mögött?
Mi a globalizáció?
Mint gazdasági jelenség, a globalizáció váltás önálló nemzetgazdaságokból világgazdasággá. Napjaink „világméretű falujában” az árucikkek gyártása nemzetköziesedik, és a pénz szabadon és folyamatosan áramlik a határokon keresztül. Gyakorlatilag határok nélküli kereskedelemről beszélhetünk. Ebben a rendszerben a multinacionális nagyvállalatok óriási hatalmat gyakorolnak, mialatt a világ bármely részén ismeretlen befektetők növelhetik az anyagi jólétet, vagy súlyos válságot idézhetnek elő.
A globalizáció mind okozója, mind eredménye a modern információs forradalomnak, amelyet a telekommunikáció területén elért rendkívüli fejlődés, a számítógépek teljesítményének hihetetlen növekedése, és az információs hálózatok, mint például az Internet kifejlesztése éltet. Ezekkel a technológiákkal le lehet küzdeni a fizikai távolságok okozta gátakat. Milyen eredményekkel?
Ellentmondásos áldás?
A globalizáció a támogatói szerint fellendítheti a kereskedelmet és a beruházásokat, melyekkel még a világ legszegényebb országaiban is gazdaságot épít ki, és ösztönzi a fejlődést. Például egyedül az 1990-es években a külföldi befektetők egybillió dollárt ruháztak be a fejlődő országok gazdaságaiba. A nemzetközi beruházásoknak ez a káprázatos növekedése lehetővé tette, hogy utakat, repülőtereket és gyárakat építsenek a szegényebb országokban. A globalizáció valóban egy olyan erő, amely a világ néhány országában emeli az életszínvonalat. Peter Sutherland, az Overseas Development Council (Külföldi Fejlesztések Tanácsának) elnöke azt mondja, hogy „egészen mostanáig legalább két nemzedék múlt el addig, míg az életszínvonal kétszer olyan magas lett egy adott országban. Kínában viszont jelenleg 10 évente kétszeresére nő az életszínvonal.” A globalizáció milliárdoknak nyújt példátlan lehetőségeket. A világkereskedelem ezen meghökkentő térhódítása a termelékenység és hatékonyság csúcsát idézte elő, és új munkahelyeket teremtett.
A bírálói viszont azt hozzák fel ellenérvként, hogy a globalizáció egyik napról a másikra le is rombolhat gazdaságokat. Néhány kattintás a számítógép egerével nagyon gyorsan elértéktelenítheti egy ország valutáját, és több millió kenyérkereső egész életében megtakarított pénze úszhat így el. Egy befolyásos Wall Street-i pénzügyi szakember szájából elhangzó vészjósló szavak hatására pánikba esett befektetők tömege lehet, hogy azonnal eladja ázsiai részvényeit, olyan hatalmas tőkehiányt okozva, amely végül több millió embert tesz földönfutóvá. Egy igazgatótanács elhatározhatja, hogy bezár egy üzemet Mexikóban, és helyette nyit egy másikat Thaiföldön. Ezzel Ázsiában munkahelyeket teremt, míg Latin-Amerikában több száz családot nyomorba dönt.
Sokan állapítják meg, hogy a globalizáció az emberi társadalom nagy részének még nehezebbé tette az életet, és azzal fenyeget, hogy a világ többi részéhez képest lemarad. „Nem véletlen, hogy Afrikában, a Szaharától délre eső vidékek többsége elkeserítő gazdasági teljesítményt tükröz, nem képesek integrálódni a világgazdaságba, és így nem képesek sikeresen kereskedni, és beruházásokat odacsalogatni” — mondta Sutherland.
A ragály hatásai: gazdaggá vagy szegénnyé tehetnek
Hogyan érint ez téged? A helyi, a regionális és a nemzetgazdaságok összekapcsolódtak, és kölcsönösen függnek egymástól. Az egyik gazdaság betegségének tünetei gyorsan átterjedhetnek, és megfertőzhetnek másokat, köztük a te országodét is. Például a pénzügyi világválság vihara, amely 1997-ben letarolta Ázsiát, valamint 1998-ban és 1999-ben Oroszországot és Latin-Amerikát, most azzal fenyeget, hogy jelentős kárt okoz az Egyesült Államok, több európai ország és sok más, pénzügyileg stabil nemzet anyagi jólétében. Az egészségesnek tűnt gazdaságok egyik pillanatról a másikra súlyosan megbetegedtek — nyilvánvalóan nem a határaikon belül lezajlott valamilyen új fejlődés miatt, hanem egy külföldi pénzügyi sokk miatt. A közgazdászok ezt a jelenséget „pénzügyi ragálynak” hívják. A Financial Times egyik munkatársa, Lionel Barber ezt mondja: „A pénzügyi sokkhatások szimultán következnek be, és sok esetben kölcsönösen erősítik egymást. A ragály többé már nem kockázati tényező, hanem megmásíthatatlan tény.”
A globalizáció ezért az egész világon mindinkább egyetlen gazdasági hálóvá fonja egybe az életünket. Ez a ragály lakóhelyedtől függetlenül több szempontból is hat rád. Figyeld meg a következő példákat: Mikor Brazília 1999 januárjában lebegtette valutáját, az argentin baromfitenyésztők döbbenten tapasztalták, hogy a brazilok olcsóbban adták a csirkét a Buenos Aires-i élelmiszer-áruházakban, mint ők maguk. Továbbá a nemzetközi gazdasági hanyatlás már korábban lenyomta az argentin fának, szójababnak, gyümölcslének, marhahúsnak és sajtnak az árát. Az alacsony árak és a lecsökkent kereslet oda vezetett, hogy tejüzemek zártak be, és emiatt több százan munkanélkülivé váltak.
Ez idő alatt az illinois-i (USA) sertéstenyésztők azt tapasztalták, hogy míg régebben a fellendülő gazdaságú ázsiai országokba irányuló sertéshúsexport virágzásának örülhettek, addig most lejjebb kellett engedniük az árakat, mivel a kereslet alacsony, a verseny pedig kiélezett lett. „Soha, még a gazdasági világválság idején sem volt ilyen nagy mértékű veszteségünk a sertésfeldolgozó iparban” — siránkozott egy tenyésztő. Ugyanabban az országban az acélgyári munkásokat elbocsátották, mikor vállalataik Kínából, Japánból, Oroszországból, Indonéziából és más országokból származó acélimport áradatával találták szembe magukat, mivel mindezen országok valutája „puha”, és ezért exportáruik nagyon olcsók. Ázsiai vevőhiány miatt gabona halmozódott fel az Egyesült Államokban, az országban élő farmerek rémületére.
A globalizáció következményeit tovább bonyolítja az a tény, hogy a gazdagabb országok bankjai és magánnyugdíjpénztárai nagy összegben kölcsönöznek és beruháznak „feltörekvő piacokba” — ez egy szépítő kifejezés a fejlődő világ néhány gazdaságára. Mikor ezek a gazdaságok az 1997—1999-es pénzügyi válság idején összeomlottak, az közvetlen terhet rótt arra az átlagpolgárra, aki vagy nyugdíjas volt, vagy valamelyik veszteséget szenvedő bankban tartotta megtakarított pénzét. Közvetlenül vagy közvetett módon szinte mindenkit hidegzuhanyként ért a veszteség.
Egyre gazdagabb, egyre szegényebb
A globalizáció folyamatának tüzetesebb vizsgálatából kiderül, hogy egyre többek pénztárcája dagad a szegény országokban, míg egyre többeket taszít szegénységbe a gazdagabb országokban. Hogyhogy? David Korten részben választ ad erre a kérdésre a When Corporations Rule the World (Amikor a nagyvállalatok uralják a világot) című könyvében: „Azokban az országokban, ahol kevés a bevétel, a gyors gazdasági növekedés modern repülőtereket, televíziózási lehetőséget, autópályákat és olyan légkondicionált bevásárlóközpontokat hoz létre, ahol igényes szórakoztatóipari árucikkeket és márkás ruházati cikkeket kínálnak szerencsés keveseknek. Ez csak ritkán javít sokak életkörülményein. Ez a fajta gazdasági fejlődés megkívánja, hogy a gazdaság az exportcikkekre rendezkedjen be, hogy így külföldi valutát tudjon szerezni olyan cikkek megvásárlásához, amelyeket tehetős emberek óhajtanak. Így a szegény emberek földjeit lefoglalják, hogy exportra termeljenek rajtuk. Akik korábban ezeken a földeken földművesek voltak, most városi nyomornegyedekben tengetik életüket éhbérből, melyet exportra termelő, kizsákmányoló üzemek fizetnek nekik. A családok felbomlanak, a társadalom építménye pattanásig feszült, az erőszak pedig súlyos »betegséggé« válik. Azoknak, akiket a növekedés a kegyébe fogadott, ezek után még több külföldi valutára van szükségük fegyverek importálására, hogy megvédjék magukat a kegyből kirekesztettek haragjától.”
A globalizáció általánosan nagy nyomást gyakorol a munkavállalókra, amint a kormányok csökkentik a béreket és a munkakörülmények színvonalát, hogy az alacsony költségek ígéretével próbáljanak meg külföldi beruházásokat odacsalogatni. Bár néhány újonnan iparosodott ország a szabadabb világkereskedelem eredményeként hasznot húz a megnövekedett exportokból, a szegényebb országoknak szinte semmi sem jut a koncból.
Mennyire nagyfokú az egész világra kiterjedő egyenlőtlenség? Vizsgáljunk meg erre csupán egyetlen statisztikai adatot, melyet Korten idézett: „Mára [1998-ban] már 477 milliárdos személy van a világon, míg 1991-ben csak 274 volt. Összvagyonuk durván megegyezik az emberiség legszegényebb felét kitevő, 2,8 milliárd ember éves összjövedelmével.” És a vádlott? „Ez egy szabályozatlan világgazdaság egyenes következménye.”
A kapzsiság mint mozgatórugó — Egészséges irányvonal?
Mi a globalizáció alapvető hibája? Az 1997—1998-as pénzügyi válságról beszélve Jim Hoagland szerkesztő azt mondta, hogy a jövő történészei „kihagyott lehetőségek, hibás nemzetközi együttműködés és emberi kapzsiság utóhatását látják majd meg benne”. Vannak, akik ezt kérdezik: „Hozhat-e egy olyan gazdasági rendszer világméretű békét és fellendülést, amely a tehetős kisebbséget a nyomorgó többség ellen uszítja egy élethalálharcban? Erkölcsös-e, hogy az a néhány győztes rendkívüli gazdagságot élvez, míg a jóval nagyobb számban lévő vesztesek megalázó nélkülözésbe kényszerülnek?”
A telhetetlen kapzsiság és az erkölcsi hiányosság valóban olyan világot teremtett, amelyben rendkívül nagy a pénzbeli egyenlőtlenség. Még mindig igaz az a gondolat, amelyet egy 2000 évvel ezelőtt élt jogász mondott: „minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (1Timótheus 6:10). Az emberi kormányzatok felkészültek-e a tökéletlen emberi jellem veleszületett hibáinak sikeres kezelésére? Brazília elnöke, Fernando Cardoso hangot adott aggodalmainak: „Nagy kihívásnak bizonyul az a feladat, hogy a globalizáció korában emberi arculatot adjunk a fejlődésnek, hiszen mindannyiunknak meg kell küzdenünk . . . azzal az erkölcsi vákuummal, melyet a piac bálványozása okoz.”
A hatalom és az értékek eposzi küzdelme
A Társaság a Nemzetközi Fejlődésért XXII. Világkonferenciájának egyik előadásában Korten kétségeit fejezte ki a világgazdaság néhány jótékony hatása miatt. Azt mondta, hogy „eposzi küzdelem folyik a hatalom és az értékek között, amely majdnem minden népet és a világgazdaság intézményeit érinti. Ennek a küzdelemnek a végkimenetele valószínűleg meg fogja határozni, hogy a XXI. század jelenti-e majd fajunknak a kapzsiság, az erőszak, a nélkülözés és a környezet pusztulásának anarchiájába való süllyedését, amely minden bizonnyal saját magunk kipusztulásához vezethet. Vagy felbukkannak-e majd az életet tisztelő, virágzó polgári társadalmak, melyekben mindenki képes lesz nélkülözés nélkül békében élni egymással, és harmóniában bolygónkkal.”
[Kiemelt rész/kép a 22. oldalon]
„A GLÓBUSZ EGYRE JOBBAN GLOBALIZÁLÓDIK”
Ezt a kifejezést használta az Asiaweek folyóirat 1999. február 26-ai számának vezércikke: „A glóbusz egyre jobban globalizálódik, a kereskedelem, a tőke, az információ és technológia szabad áramlásának köszönhetően . . . A dolog lényege az összekapcsolódás: minél több terület és nemzet kapcsolódik be bolygónk gazdasági hálójába, annál nagyobb piac nyílik a világ minden árutermelője számára.”
Még ezt is írta: „Az összeomlás, mely [az elmúlt években] végigsöpört Kelet-Ázsián, Oroszországon és Brazílián, megmutatta, hogy ebben a gazdaságilag és technológiailag integrálódó világban hosszú távon kevés értelme van egyetlen régió fellendítésének, míg a többi hanyatlik.”
Ugyanez a cikk óva intett attól, hogy száműzzék Ázsiát a „gazdasági és politikai pangásba”, és arra emlékeztette az olvasókat, hogy „a világ második és harmadik legnagyobb gazdasága még mindig Japán és Kína”. Így folytatta a cikk: „Ázsiának már pusztán a népsűrűségével is számolni kell majd.” Ázsia milliárdjait nem lehet figyelmen kívül hagyni. Valóban világgazdaságban élünk kereskedelmi határok nélkül.
[Képek a 23. oldalon]
A globalizációt okolják a szegények és a gazdagok közötti, egyre szélesedő szakadékért