A zene ereje

„A zene önmagában képes arra, hogy azonnal a bűvkörébe vonva megnyugtassa a zavart lelket, és lecsendesítse a háborgó elmét.”

EZT írta William Congreve mintegy 300 évvel ezelőtt a Hymn to Harmony című művében. Évszázadokkal korábban az ókori görög irodalmi alkotásokban azt állították, hogy „óriási fontossága [van] a zenei nevelésnek, mert a ritmus és a dallam hatolnak be legjobban a lélek belsejébe”.

Ennek a kijelentésnek az igazságát látja néhány szülő, amikor tizenéves gyermekei dacossá válnak, és megtagadják az együttműködést, ha rendszeresen heavy metal zenét hallgatnak. S ennek az állításnak a valódisága igazolódott Németországban is az 1930-as és az 1940-es években, amikor is a nácik vérpezsdítő indulókat játszottak le, hogy felkészítsék a tömegeket Adolf Hitler hipnotikus beszédeire.

Kétség nem fér hozzá, hogy a zene hatással lehet az elmére és a szívre, s felhasználható arra, hogy jótékonyan vagy éppen károsan befolyásolja azokat. Úgy vélik például, hogy ha a kisgyermekek bizonyosfajta zenéket hallgatnak, gyorsabban fejlődnek szellemileg és érzelmileg. Olykor még a dadogók is el tudnak énekelni egyes mondatokat, melyeket amúgy nem tudnának végigmondani.

Anthony Storr a Music and the Mind című könyvében kifejti, hogy a zene néha bámulatba ejtő hatással van azokra a betegekre, akik valamilyen idegrendszeri betegség következtében mozgásszervi rendellenességben szenvednek. Storr egy beteg nő példáját említi meg: A Parkinson-kór miatt „mozgásképtelenségre kárhoztatva, egészen addig reménytelen volt az, hogy meg tud majd mozdulni, amíg vissza nem tudott emlékezni néhány fiatal korában megismert dallamra. Ezek azon nyomban képessé tették arra, hogy újból mozogni tudjon.”

Ami aggodalomra ad okot

Úgy látszik tehát, hogy jótétemények tulajdoníthatók a zene erejének. Ám fennáll annak veszélye, hogy tisztességtelen vagy kapzsi emberek halálos fegyverként használják a zene erejét. Néhány tanulmányból kiderül, hogy közvetlen kapcsolat van a társadalomellenes viselkedés és a zene bizonyos fajtái között.

Az ilyen állítások alátámasztására a Psychology of Women Quarterly című folyóirat a következőről számol be: „Néhány bizonyíték arra enged következtetni, hogy a rock videoclipeknek hasonló hatásuk van, mint a pornográfiának. Azok a férfiak, akiknek erőszakos rock videoclipeket mutattak, érzéketlenebbek és ellenségesebbek lettek a nőkkel szemben, mint azok, akikkel erőszakmentes rock videoclipeket nézettek végig.”

A zene nemcsak a férfiakra van ilyen hatással, hanem esetenként a nőkre is. Ugyanaz a beszámoló hozzáteszi: „A férfiak és a nők egyaránt kezdik elfogadni azokat a romboló üzeneteket, melyeket e dalok közvetítenek a nők értéktelenségéről.”

A Sex Roles című folyóirat egyetért ezzel a végkövetkeztetéssel, és kijelenti: „Egy nemrégiben készített tanulmány . . . kimutatta, hogy ha egy kamasz lánynak rossz a családi háttere, és emellett sokszor néz videoclipeket, az szorosan összefügg azzal, hogy engedékeny nézeteket vall a szexualitásról, és úgy is viselkedik.” A néhány rapszámra jellemző eleven erőszak és a szexualitásról nyíltan beszélő dalszöveg arra indított egy amerikai járásbírót, hogy egy bizonyos rapalbumot „a közösség irányadó mértékei alapján szeméremsértőnek” ítéljen.

Vajon szélsőséges volt a bíró e döntése? Egyáltalán nem! Az Adolescence című újság arra a következtetésre jutott, hogy „mind a serdülők, mind pedig a szüleik jóval nagyobb zűrzavart vesznek észre azoknak a kamaszoknak az életében, akik heavy metal és rapzenét hallgatnak”. Ehhez a zűrzavarhoz „agresszív és romboló viselkedés”, valamint rossz iskolai teljesítmény párosul.

Valóban sok bizonyíték utal arra, hogy kapcsolat van a zene bizonyos fajtái és a szexualitás, az öngyilkosság, valamint a társadalomellenes viselkedés között. De vajon azt jelenti ez, hogy minden zenének ilyen kedvezőtlen hatásai vannak? Nézzük, hogy a következő cikkek mit mondanak erről!

[Oldalidézet a 4. oldalon]

A zene jótékonyan vagy akár károsan is befolyásolhatja az elmét és a szívet