A legmélyrehatóbb változások
„A XX. század a tanúja az emberi történelem évszázadaiban bekövetkező legmélyrehatóbb és legszélesebb körű változásoknak” (The Times Atlas of the 20th Century).
VISSZATEKINTVE a XX. századra, sokan kétségkívül egyetértenek a Time folyóirat vezető szerkesztőjének, Walter Isaacsonnak a szavaival: „A többi évszázadhoz viszonyítva ez az egyik legbámulatosabb évszázad: lelkesítő, olykor borzasztó, de mindig lenyűgöző.”
Gro Harlem Brundtland, Norvégia volt miniszter asszonya ugyancsak azt mondja, hogy ezt az évszázadot „a szélsőségek évszázadának” lehet nevezni, „melyben az emberi romlottság feneketlen mélységekig hatol”. Megjegyzi, hogy ez a század „a hatalmas fejlődés évszázada [s néhány országban], a példa nélkül álló gazdasági növekedésé”. Ugyanakkor azonban néhány szegény városra sötét jövő vár a „túlnépesedés, betegségek elharapódzása, szegénység és az egészségtelen környezet miatt”.
Politikai felfordulás
A XX. század kezdetén a kínai Mandzsu-dinasztia, az Oszmán Birodalom és több európai birodalom uralta a világ nagy részét. Egyedül a Brit Birodalom a föld egynegyedét ölelte fel, s a világ minden negyedik embere az uralma alá tartozott. Jóval a század vége előtt mindezek a birodalmak már csak a történelemkönyvek lapjain léteztek. „1945-ben véget ért az imperializmus kora” — mondja a The Times Atlas of the 20th Century.
A gyarmati rendszer megszűnése lehetővé tette, hogy a nacionalizmus hulláma — mely Európában a XVII—XIX. században söpört végig — elérje a világ más részeit is. A The New Encyclopædia Britannica ezt mondja: „A II. világháború után a nacionalista buzgalom számos európai országban alábbhagyott . . . Ázsiában és Afrikában viszont gyorsan terjedt a nacionalista szellem, ami főleg a gyarmati rendszer elleni érzéseknek tudható be.” A The Collins Atlas of World History szerint végül „megjelent a harmadik világ a történelem színterén, és ekkor véget ért egy korszak, mely öt évszázaddal korábban az európai terjeszkedéssel vette kezdetét”.
Birodalmak omlottak össze, s olyan független nemzetek vették át a helyüket, melyekben javarészt demokratikus jellegű kormányzás volt. A demokratikus uralom gyakran merev ellenállással találta szemben magát, például a II. világháború alatt néhány nagy hatalmú diktatórikus európai és ázsiai kormányzat részéről. Ezek a kormányzati rendszerek korlátozták a személyes szabadságot, és szigorúan felügyelték a gazdaságot, a hírközlő eszközöket és a fegyveres erőket. Világuralmi törekvéseiket végül elfojtották, de addigra már rengeteg pénz veszett kárba és emberi élet lett semmivé.
A háború évszázada
Tulajdonképpen főleg a hadviselés különbözteti meg a XX. századot az összes eddigi évszázadtól. Guido Knopp német történész ezt írja az I. világháborúról: „1914. augusztus 1.: senki sem sejtette, hogy a XIX. század, mely az európaiak számára a béke hosszú időszakát jelentette, véget ér ezen a napon. Senki sem ismerte fel, hogy a XX. század valójában csak ekkor kezdődött. Olyan háborús időszak indította el, mely három évtizeden át tartott, és bemutatta, mire képes az ember az embertársa ellen.”
Hugh Brogan történészprofesszor arra emlékeztetett, hogy „ez a háború óriási, ijesztő hatással volt az Egyesült Államokra, ami még ma is [1998-ban] érezhető”. A Harvard Egyetem történészprofesszora, Irije Akira ezt írta: „Az I. világháború sok szempontból határkő volt Kelet-Ázsia és az Egyesült Államok történelmében.”
Érthető módon a The New Encyclopædia Britannica úgy határozza meg az I. és a II. világháborút, mint „hatalmas vízválasztó falat a XX. századi politikát földrajzi tényezőkre visszavezető történelemben”. Az enciklopédia megjegyzi, hogy az „I. világháború négy nagy imperialista uralkodóház bukásához . . . és az oroszországi bolsevik felkeléshez vezetett . . . , s lefektette a II. világháború alapjait”. Azt is elmondja, hogy a világháborúkban úgyszólván „példa nélküli mészárlás, vérontás és pusztítás ment végbe”. Guido Knopp hasonlóképpen ezt mondja: „Senki még csak álmában sem gondolta volna, hogy ilyen kegyetlenek és brutálisak lesznek. A lövészárkokban . . . elvetették egy olyan korszaknak a magjait, amelyben az embereket csupán eszköznek tekintik, nem pedig egyéneknek.”
Az efféle katasztrofális háborúk megakadályozására 1919-ben megalakították a Népszövetséget. Mivel nem érte el a célját, hiszen nem tudta fenntartani a világbékét, felváltotta az Egyesült Nemzetek Szervezete. Bár az ENSZ-nek sikerült megakadályoznia a harmadik világháborút, nem volt képes meggátolni a hidegháborút, mely évtizedekig egy nukleáris holocaust veszélyével fenyegetett. S nem tudott gátat vetni a világ kisebb viszályainak, például a Balkánon folyónak sem.
Ahogy nő a világ nemzeteinek a száma, a békét is egyre nehezebb fenntartani. Ha összehasonlítjuk az I. világháború előtti térképeket a modern térképekkel, kiderül, hogy a század elején még nem létezett legalább 51 ma létező afrikai és 44 ázsiai ország. Az Egyesült Nemzetek Szervezete jelenlegi 185 tagállamából 116 még nem volt önálló állam a szervezet 1945-ös megalapításakor!
Az egyik legdrámaibb érdekesség
A XIX. század vége felé az Orosz Birodalom volt a legnagyobb szárazföldi hatalom a világon. De gyorsan elvesztette a támogatóit. Geoffrey Ponton író szerint sokan úgy vélték, hogy „forradalomra van szükség, mintsem reformokra”. Majd hozzáteszi: „De egy jelentősebb háború, az I. világháború és az azt követő káosz kellett magának a felkelésnek a kitöréséhez.”
Azzal, hogy a bolsevikok akkor átvették a hatalmat Oroszországban, lerakták az alapját egy új birodalomnak: a kommunista világnak, melyet a Szovjetunió támogatott anyagilag. Bár a Szovjet Birodalom egy egész világra kiterjedő háború közepén született, nem csatározás vetett neki véget. Michael Dobbs a Down With Big Brother című könyvében kijelenti, hogy az 1970-es évek végére a Szovjetunió „hatalmas, több nemzetből álló birodalom volt, mely már megállíthatatlanul elindult lefelé a hanyatlás lejtőjén”.
Bukása mégis hirtelen történt. Norman Davies az Europe—A History című könyvében megjegyzi: „Az európai történelemben bekövetkezett nagy összeomlások gyorsasága nem fogható az övéhez”, és ez a bukás „természetes okokból következett be”. A „Szovjetunió felemelkedése, fejlődése és összeomlása” tényleg „a XX. század egyik legdrámaibb érdekessége” — mondja Ponton.
Valójában a Szovjetunió összeomlása csak egy a XX. század sok mélyreható, nagy horderejű változásából. Persze politikai változások már évezredek óta történnek, s ezért nem mennek újdonság számba.
Ám a kormányzást illetően egy különösen jelentős változás ment végbe a XX. században. Hogy mi ez változás és hogyan érint minket személyesen, azt a későbbiekben fogjuk tárgyalni.
Először azonban vizsgáljuk meg a XX. század néhány tudományos eredményét. Ezekről szólva Michael Howard professzor ezt a következtetést vonja le: „A nyugat-európai és az észak-amerikai embereknek látszólag minden okuk megvan arra, hogy az emberiség történelmében egy új és boldogabb korszak hajnalaként üdvözöljék a XX. századot.” Vajon az előrehaladás jobb élethez vezetett?
[Táblázat/képek a 2—7. oldalon]
(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)
1901
Viktória királynő 64 évi uralkodás után meghal
A világ népessége eléri az 1,6 milliárdot
1914
Ferdinánd főherceget lelövik. Kitör az I. világháború
Az utolsó cár, II. Miklós és a családja
1917
Lenin felkelést robbant ki Oroszországban
1919
Megalakul a Népszövetség
1929
Az egyesült államokbeli értéktőzsde összeomlása gazdasági világválsághoz vezet
Gandhi folytatja a küzdelmet India függetlenségéért
1939
Adolf Hitler csapatai megszállják Lengyelországot, elkezdődik a II. világháború
Winston Churchill Nagy-Britannia miniszterelnöke lesz 1940-ben
Holocaust
1941
A japánok bombázzák Pearl Harbort
1945
Az Egyesült Államok atombombákat dob Hirosimára és Nagaszakira. Véget ér a II. világháború
1946
Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése megtartja első ülését
1949
Mao Ce-tung kikiáltja a Kínai Népköztársaságot
1960
Létrejön tizenhét új afrikai nemzet
1975
Véget ér a vietnami háború
1989
Ledöntik a berlini falat, amikor a kommunizmus hatalma megrendül
1991
A Szovjetunió darabjaira hullik