Olvasóink írják

Hűtlenség Köszönöm az Ébredjetek! 1999. április 22-i számának az „Amikor hűtlen a házastárs” című cikksorozatát. Engem is megcsalt a férjem. Igaz, már három éve, hogy elváltunk, de még mindig nagyon fáj. A cikkek tudatosították bennem, hogy hagynom kell a múltat, össze kell szednem magam, és az élet megy tovább.

V. B., Trinidad

Már korábban is gyűjtöttem anyagot ebben a témakörben, de még nem találtam erre vonatkozóan ilyen jó magyarázatot. Amikor megismertem a Biblia üzenetét, az első pillanattól fogva láttam, hogy ez az igazság. Jehova most egy újabb oldalról erősítette meg, hogy ez valóban így van.

G. B., Olaszország

Válásom óta súlyos depresszió gyötört, az önbecsülésem csökkent, és állandóan betegeskedtem. Bár még most sem ért véget a küszködés, Jehova ígéreteibe vetett hitem és a gyülekezetemtől kapott szeretet és érzelmi támogatás nagyon vigasztaló.

A. B., Kanada

Már kilenc hónapja külön élek a férjemtől, de még mindig kínoz az egyedüllét. Hogy sétáljak végig az utcán, amikor senki sincs, aki fogná a kezem? Ki fog mellém ülni a keresztény összejöveteleken? Ki jön el velem, ha orvoshoz kell mennem? Köszönöm, hogy emlékeztettek arra, hogy Jehova nem hagyja el az ártatlan házasfelet.

E. S., Brazília

A „Ki a felelős?” című bekeretezett rész megvigasztalt. Amikor a férjem megcsalt, a válás mellett döntöttem. Jóbhoz hasonlóan néha meg akartam halni (Jób 17:10–12). De a családtagjaim és keresztény testvéreim és testvérnőim támogatása mindig átsegített ezen.

M. O., Argentína

A cikkeket nem olvastam, hanem szinte faltam! Én is elvált vagyok. A cikkek érintették az összes olyan kérdést és aggodalmat, amit a válás vetett fel. Köszönöm, hogy törődtök velünk.

E. L., Franciaország

Hétéves voltam, amikor apám elhagyta a családunkat. Ez komoly csapás volt mindannyiunknak. Néhány év múlva apa arra kért minket, hogy fogadjuk vissza. Bátyáimmal nagyon elleneztük ezt az ötletet, de édesanyám igent mondott. Most, hogy elolvastam a cikkeket, kezdem érteni, hogy mi vitte őt rá, hogy ezt a nehéz döntést meghozza.

A. A., Brazília

Köszönöm, köszönöm, köszönöm a cikkeket! Nagyon vigasztaló volt látnom, hogy a saját érzéseim és érzelmeim hasonlóak azokéihoz, akik ugyanilyen helyzetbe kerülnek. De volt a cikkben egy mondat: „Lehet, hogy nem mutattál ki annyi szeretetet, gyengéd érzést és tiszteletet, illetve nem dicsérted meg annyiszor, amennyiszer arra a házastársadnak szüksége lett volna.” Ez a mondat bánthatja azokat, akik megpróbálták megmenteni a megromlott házasságukat, akárcsak én is. Ha valaki a házasságtörés gondolatával foglalkozik, az nagyon visszataszítóvá teheti őt, és elég nehéz gyengéden viszonyulni egy ilyen személyhez.

L. W., Egyesült Államok

Sajnáljuk, ha ezek a szavak bármelyik olvasónknak fájdalmat okoztak. Nem az volt a szándékunk, hogy azt sugalljuk, hogy a házasságtörést elkövető hibáztathatja a házastársát a helytelenségéért. A „Ki a felelős?” című bekeretezett részben az kapott hangsúlyt, hogy a bűnért a házasságtörést elkövető a felelős, „az ártatlan házastárs tökéletlenségeitől” függetlenül. A kérdéses mondat abban a részben van, ahol a kibékülésről beszéltünk. Csupán azt szerettük volna kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos a jó kommunikáció. Itt arra buzdítottuk a békülőfélben lévő házaspárokat, hogy azonosítsák a házasságukban azokat a problémás területeket, amelyekre azonnali figyelmet kell fordítani. Lehetséges, hogy valami rejtett neheztelés van még, amit felszínre kell hozni. Az ilyen beszélgetések rendszerint azzal végződnek, hogy mindkét fél beismeri, hogy vannak hiányosságai. Végül is „mindnyájan sokképen vétkezünk” (Jakab 3:2). Igaz ugyan, hogy az ilyen beszélgetések gyakran nagyon fájóak lehetnek, de a cikk szavaival élve „fontos szerepet játszanak a bizalom helyreállításának folyamatában”. (A szerk.)