Egyre mélyül a szakadék a szegények és a gazdagok között
„Az elmúlt öt évtizedben nagyobb előrelépést tettünk az egész világot sújtó szegénység mérséklésében, mint az azt megelőző öt évszázadban — jelenti ki az UNDP Today, az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának a kiadványa. — Néhány fejlődő országban 1960 óta az erőfeszítések eredményeként felére csökkent a gyermekek elhalálozási aránya, több mint harminc százalékkal kevesebb lett a rosszul táplált emberek száma, s huszonöt százalékkal több gyermeknek vált lehetővé, hogy iskolába járhasson.” Ám ugyanez a forrásmű elismeri, hogy a fejlődés ellenére a szegénység „továbbra is általános marad” az egész világon.
Még rosszabb, hogy egyre nőnek az egyenlőtlenségek mind az egyes országokon belül, mind az országok között. „Sokkal több rosszul táplált és éhező személy van, mint egy évvel korábban” — mondja Catherine Bertini, az ENSZ Világélelmezési Programjának a vezérigazgatója. Napjainkban mintegy 840 millióan éheznek állandóan a fejlődő országokban, jóval több mint egy milliárd ember nem jut hozzá biztonságosan fogyasztható ivóvízhez, és csaknem 1,5 milliárd személy tengődik kevesebb mint napi egy dollárból. Mary Robinson, az ENSZ emberi jogi főbiztosa erre figyelmeztet: „Az a veszély fenyeget, hogy eljutunk addig a pontig, amikor a világot nem fejlődő és fejlett, hanem túlságosan fejlett és soha fejletté nem váló [államokra] osztjuk fel.”
Mennyibe kerülne a világ ma élő, hatmilliárd fős társadalmának, hogy csökkentse a szegények és a gazdagok között lévő szakadékot? Kevesebbe mint talán gondolnánk. Az ENSZ számításai szerint évente további 9 milliárd dollárra (személyenként 1,5 dollárra) lenne szükség ahhoz, hogy világszerte mindenkinek higiénikus környezetet és tiszta vizet biztosítsanak. Ezenfelül évente 13 milliárd dollár (személyenként körülbelül 2 dollár) kellene ahhoz, hogy a föld összes lakója alapvető egészségügyi ellátásban részesülhessen, és mindenkinek elegendő tápláléka legyen. Bár ezek tekintélyes összegek, látszólag eltörpülnek a mellett az összeg mellett, amelyet a világ más dolgokra költ. Szemléltetésül: az elmúlt évek egyikében a világ 435 milliárd dollárt (személyenként több mint 70 dollárt) költött reklámozásra és 780 milliárd dollárt (személyenként 130 dollárt) hadviselésre. Egyértelmű, hogy a tehetős és a nincstelen emberek közötti szakadék csökkentésénél nem az a kérdés, hogy találnak-e megfelelő anyagi forrásokat, hanem inkább az, hogy megfelelő fontossági sorrendet állítanak-e fel.