Fiatalok kérdezik:

Hogyan értsek szót egy dühös emberrel?

„Iszonyatosan dühös volt. Gondolom, mivel látta, hogy én kisebb vagyok, meg akart verni. »Várj egy kicsit! Várj egy kicsit! — mondtam neki, miközben hátráltam. — Miért akarsz megverni? Én nem bántottalak téged. Tulajdonképpen azt sem tudom, hogy miért vagy mérges. Nem szeretnéd inkább megbeszélni a dolgokat?«” (David, 16 éves).

TE IS voltál már olyan helyzetben, hogy egy zsarnokoskodó személy rajtad akarta kitölteni a mérgét? A Biblia megjövendölte, hogy napjainkban az emberek „vadak, a jóságot nem szeretők” lesznek (2Timóteus 3:3). Még ha megtettél is mindent, hogy kerüld a ’barátságot a haragossal és a dühösködővel’, időnként úgy adódhat, hogy nincs lehetőséged kitérni egy dühös ember útjából (Példabeszédek 22:24). Mit tegyél, ha ilyen helyzetben találod magad?

Hogyan viszonozd a dühöt?

Napjainkban sok fiatal első reakciója valószínűleg az lenne, hogy ő is dühbe gurul, ám ha így tesz, azzal csak fokozza a feszültséget. Arról nem is beszélve, hogy ha így tennél, és elveszítenéd az önuralmadat, akkor semmivel sem lennél különb a dühöngőnél. „Ne felelj meg a bolondnak az ő bolondsága szerint, hogy ne légy te is ő hozzá hasonlatos” — mondja a Példabeszédek 26:4. A fiatal Jeremynek a saját kárán kellett rájönnie, hogy milyen igazak ezek a szavak. Így meséli el, hogy mi történt egy nap, amikor az iskola ebédlőjében ült: „Volt egy csapat srác, akik folyton egymást cukkolták, és másokból is gúnyt űztek. Én szinte mindig napirenden voltam. Általában sikerült úgy tennem, mintha meg sem hallanám őket, de amikor az egyikük anyuról kezdett beszélni, elöntött a méreg, és dühödten nekiestem.” Mi lett ennek az eredménye? „Jól megvert” — mondja Jeremy.

A Biblia ezzel a bölcs tanáccsal szolgál: „A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt” (Példabeszédek 15:1, Újfordítású revideált Biblia). És ez így igaz. Ha valaki dühös rád, és te azt „bántó beszéddel” viszonzod, csak rontasz a helyzeten. A higgadt válasz azonban gyakran segíthet lecsillapítani a kedélyeket, és oldani a feszültséget.

Gondolj Davidre, akiről a cikk elején olvastál. Végül is sikerült rábeszélnie azt, aki zsarnokoskodott vele, hogy mondja el, mitől olyan dühös, és mint utóbb kiderült, valaki ellopta az ebédjét, ő pedig, hogy kitölthesse a mérgét valakin, nekiesett az első embernek, aki az útjába került. „Attól, hogy megversz, még nem fogod visszakapni az ebédedet” — érvelt David, majd azt javasolta, hogy menjenek át a büfébe. „Mivel ismertem az eladót — folytatja —, el tudtam intézni, hogy másik ebédet kapjon, mire ő kezet fogott velem, és utána barátságosan viselkedett.” Látod, milyen hatásosak lehetnek a higgadt szavak? Egy példabeszéd szavaival élve, „a szelíd beszéd megtöri a csontot” (Példabeszédek 25:15).

Szelídség — A gyengeség vagy az erő jele?

Szó, ami szó, nem biztos, hogy el vagy ragadtatva az ötlettől, hogy ’szelíd beszédű’ légy, mert ugye az tűnik kemény és férfias viselkedésnek, ha az ember haraggal reagál egy dühös ember viselkedésére. Még az is lehet, hogy attól félsz, ha szelíd maradsz, akkor azt hiszik majd, hogy igazából csak gyenge vagy. De nézzük meg, hogy valójában mit is jelent szelídnek lenni. Egy forrásanyag szerint szelídnek lenni nem más, mint gyengédnek lenni. Ugyanez az anyag azonban rámutat: „A gyengédség mögött acélerős karakter rejlik.” Ezért a szelídség egyáltalán nem a gyengeség jele — sőt, inkább erőről árulkodhat. Mi módon?

Először is az, aki szelíd, határozottságot tükröz, és nem veszíti el egykönnyen a fejét. Ám egy olyan személy, aki híján van ennek a tulajdonságnak, bizonytalannak és zavartnak tűnik, sokszor még akár kétségbeesettnek is. Az ilyen embernek önuralma sincs, s mivel nem bír uralkodni az érzelmein, egyre-másra nézeteltérései adódnak másokkal. Milyen igaz az, hogy „mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma” (Példabeszédek 25:28, Úf.). Leszögezhetjük hát, hogy valójában az az erős, aki szelíd!

A szelídség bibliai példái

Gondoljunk csak Jézus Krisztusra, aki úgy beszélt magáról, mint „szelíd érzületű és alázatos szívű” emberről (Máté 11:29). Soha nem volt durva vagy ésszerűtlen, és nem fizette vissza az őt ért sérelmeket, amint arról Péter apostol, Jézus egyik közeli barátja is beszámol: „Amikor szidalmazták [Jézust], nem kezdte viszonozni a szidalmat. Amikor szenvedett, nem kezdett fenyegetőzni, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre” (1Péter 2:23). Ne felejtsd el azonban azt sem, hogy az is Jézus volt, aki „bement a templomba, és kidobta mindazokat, akik adtak és vettek” (Máté 21:12). Ezenkívül, ha Jézusnak akármikor szüksége lett volna isteni támogatásra, „több mint tizenkét légió angyalt” hívhatott volna segítségül! (Máté 26:53). Nem, Jézus semmiképp nem volt puhány.

Nézzük meg Gedeon bíró példáját is, mely a Bibliában a Bírák 8:1–3-ban (Úf.) van feljegyezve. Egy hatalmas katonai győzelmet követően Efraim törzsének néhány katonája úgy érezte, hogy ki lett hagyva a dicsőséges csatából, ezt pedig igen zokon vette. „Mit tettél velünk? Miért nem hívtál bennünket, amikor harcba indultál Midján ellen? — erősködtek. — És hevesen pöröltek vele.” Ehhez jó, ha tudjuk, hogy Gedeon „erős férfiú” volt (Bírák 6:12). Könnyűszerrel az erőszakot választhatta volna, amikor provokálták, ám szelíd válaszával teljesen lefegyverezte azokat a forrófejű katonákat. „Ugyan mit tettem én hozzátok képest?” — kérdezte Gedeon. Milyen eredményt szült ez a szerény felelet? „Megenyhült az ellene támadt indulatuk.”

Végül vizsgáld meg azt a bibliai beszámolót, mely egy Abigail nevű nőről szól. Dávid üldözöttként bujkált ellensége, Saul, Izrael királya elől, és bár száműzetésben volt, az emberei gyakran őrködtek más izraeliták felett, és védelmezték őket. Az egyik ilyen izraelita, akinek segítettek, egy nagyon gazdag férfi volt, név szerint Nábál, Abigail férje. Igen ám, de Nábál „durva és rossz erkölcsű vala”. Így amikor Dávid emberei szükséghelyzetbe kerültek, és élelemért fordultak Nábálhoz, ő nemhogy egy csepp hálát sem mutatott azért, hogy Dávid csapata minden ellenszolgáltatás nélkül védelmet nyújtott, de még ’rá is förmedt’ (Úf.) Dávid követeire, és üres kézzel küldte el őket (1Sámuel 25:2–11, 14).

Amikor Dávid ezt meghallotta, méregtől fűtve így szólt embereihez: „Kösse fel mindenki kardját!” Már úton voltak, hogy megöljék Nábált és családjának minden ártatlan férfi tagját, amikor Abigail közbelépett. Étellel és itallal gazdagon megrakodva ment Dávid elé. Bocsánatot kért a férje botrányos viselkedéséért, és könyörgött Dávidnak, hogy kímélje meg az ártatlan életeket (1Sámuel 25:13, 18–31).

Abigail alázatos kérése hallatán Dávid dühe lelohadt. Sőt, amikor ráébredt, hogy a benne forrongó harag milyen veszélyessé vált, így szólt: „Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki téged ma előmbe küldött! És áldott legyen a te tanácsod, és áldott légy te magad is, hogy a mai napon megakadályoztál engem, hogy gyilkosságba ne essem, és ne saját kezemmel szerezzek magamnak elégtételt!” (1Sámuel 25:32–35). Sok esetben „a higgadt válasz” csakugyan képes elhárítani mások indulatát. Ám mi van akkor, ha higgadt válaszod ellenére nem így alakulnak a dolgok?

„Távozz”

Ne önts még több olajat a tűzre — egyszerűen csak hagyd ott a dühös embereket. „Ha a fa elfogy, kialuszik a tűz” — mondja a Biblia. A következő tanács is a Bibliában olvasható: „távozz, még mielőtt kitör a veszekedés” (Példabeszédek 17:14, NW; 26:20). „Az iskolában odajött hozzám egy népszerű fiú, és beszélgetni akart velem — meséli a 17 éves Merissa. — Azt mondta, hogy szép vagyok. A barátnőjének sem kellett több. Magából kikelve jött oda hozzám, és a szememre hányta, hogy flörtöltem a barátjával, majd verekedni akart! Megpróbáltam elmagyarázni, hogy mi történt, de nem érdekelte. Iskola után újból megkeresett, ez alkalommal néhány lánnyal együtt, és meg akart verni. Gyorsan hívtam az őrt, majd elmagyaráztam a dühöngő lánynak, hogy én nem verekszem, és hogy amúgy is a barátja jött oda hozzám. Ezek után elsétáltam.” Merissa nem hagyta, hogy az érzelmei felülkerekedjenek rajta. Távozott, mielőtt még verekedésre került volna sor, sőt mi több, lépéseket tett a saját védelmére. Ahogy a Példabeszédek 17:27 mondja: „A ki megtartóztatja beszédét, az tudós ember, és a ki higgadt lelkű, az értelmes férfiú.”

De mi tehetsz akkor, ha csakugyan te bosszantottál fel valakit, jóllehet akaratlanul? Késlekedés nélkül kérj bocsánatot! Lehet, hogy csupán ennyit kell tenned, hogy sikerüljön lecsillapítanod a dühöngőt. Olyan időkben élünk, amikor rengeteg a feszültség, és sok ember gyorsan haragra gerjed. Ám ha a bibliai alapelvek szerint jársz el, bízhatsz benne, hogy nem fogsz egy dühöngő ember kezei közé kerülni.

[Képek a 24. oldalon]

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot”

[Kép a 25. oldalon]

Néha egyszerűen csak annyit tehetsz, hogy otthagyod a dühös embereket