Rágógumi — Nem fogott rajta az idő vasfoga
AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL
AZ EMBEREK már régóta örömüket lelik a rágógumizásban. Az ókori görögök a masztix pisztáciafa gyantáját rágták, az aztékok pedig a zapotafa tzictlijét, vagyis chicléjét. Az Új-Angliában élő amerikai őslakosok a lucfenyő gyantájának a rágcsálására tanították a telepeseket. Az 1800-as évek elején éppen a lucfenyő gyantadarabjai lettek az első olyan rágógumik, melyeket az Egyesült Államokban forgalomba hoztak. Később az édesített paraffin rágása vált népszerűvé.
A modern rágógumik története állítólag a XIX. század második felébe nyúlik vissza. Amikor Mexikó volt elnöke, Santa Ana száműzetésben élt az Egyesült Államokban, látták őt olyan chicledarabkákat rágcsálni, melyeket Mexikóból hozott magával. Egy amerikai feltaláló felismerte, milyen nagy üzlet lenne, ha édesítené és aromásabbá tenné ezeket a darabokat, ezért chiclét importált az Egyesült Államokba, hogy rágógumigyártásba kezdjen.
A chicle egy örökzöld fa, a zapotafa (más néven rágógumifa) tejnedve. Ez a fa a Guatemala északi részén húzódó Gran Petén trópusi esőerdőben, valamint Belize-ben és a mexikói Yucatán-félszigeten őshonos. Ezeken a helyeken vannak egyes területek, ahol egyetlen hektáron több mint 175 zapotafa található. Az esős évszakban a chicle gyűjtői, akik chiclerókként ismertek, cikcakkban bemetszik a vadon tenyésző zapotafa törzsét, és engedik, hogy a tejnedv belecsordogáljon a fa tövénél lévő edénybe. Majd ezeknek az edényeknek a tartalmát összeöntik, és addig forralják a nedvet, míg el nem éri a kívánt sűrűséget, majd tömbökbe öntik, és eladják. Még mindig használnak ugyan chiclét a rágógumigyártásban — főleg az olyan rágógumiknál, melyeket természetes alapanyagúnak reklámoznak —, de az 1940-es évektől kezdődően leginkább szintetikus termékek vannak forgalomban az Egyesült Államokban.
Miért olyan népszerű a rágógumi? Sokan azért rágóznak, hogy felfrissítsék a leheletüket és megtisztítsák a fogukat, amikor nincs lehetőségük fogmosásra egy-egy étkezés vagy nassolás után.a Mások úgy gondolják, hogy a rágózás pihentető, és segít a koncentrálásban. Mivel a rágógumizás elismerten csökkenti a feszültséget, és javítja az éberséget, az amerikai hadsereg rágógumival látta el a csapatait az első és a második világháborúban, és a rágógumi még mindig hozzátartozik a gyakorlatozó és harcoló katonák élelmiszeradagjához. Néhány autóvezető azt tapasztalta, hogy a rágózás jobban ébren tartja, mintha kávét fogyasztott volna. A dohányzásról leszokni próbálók közül némelyek azt vették észre, hogy a rágó hatékonyan helyettesíti a cigarettát. Vannak, akik a csipegetnivalók utáni vágyódásukat rágózással vezetik le — és így rágónként csak kevesebb, mint tíz kalóriát juttatnak a szervezetükbe.
Sokan azonban kifogásolhatónak tartják ezt a szokást, és lehetnek olyan helyzetek, amikor nem is illendő rágózni. Szóval ha te is ennek a szokásnak hódolsz, melyen nem fogott az idő vasfoga, törekedned kell rá, hogy körültekintő legyél.b
[Lábjegyzetek]
a A rágógumizás növeli a nyálképződést, ami segít a foglepedékben lévő sav közömbösítésében, s így hozzájárul a jobb szájhigiéniához. A fogorvosok azt javasolják a fogszuvasodás elleni nagyobb védelem érdekében, hogy rágjunk cukormentes rágógumit.
b Figyelmeztetés: A rágógumit nem szabad lenyelni, mert elzárhatja a beleket és a nyelőcsövet. Ezenkívül a túlzott rágózás miatt nagyobb mennyiségű higany választódhat ki az amalgámtömésekből.
[Kép a 31. oldalon]
A chiclerók cikcakkban bemetszik a zapotafa törzsét
[Forrásjelzés]
Copyright Fulvio Eccardi/vsual.com