Rabszolgaság — A gyötrelem még nem ért véget
A RABSZOLGASÁG korszakának vége. Vagy mégsem? A legtöbben szeretnék, ha a gyötrelem már véget ért volna, hiszen elég meghallanunk ezt a szót, és tüstént borzalmas képek villannak be az agyunkba — a brutalitást és az elnyomást juttatja eszünkbe. Ám sokan úgy vélik, hogy a rabszolgaság már a múlté. Néhányak lelki szeme előtt például tovatűnt évszázadok rabszolgaszállító hajói jelennek meg — fából készült, nyikorgó hajók, melyeknek a rakodótere zsúfolásig van rémült emberekkel, akik olyan mocsokban nyomorognak, hogy azt talán elképzelni sem tudjuk.
Természetesen már nem szelik ilyen hajók a tengerek hullámait. Napjaink nemzetközi egyezményei törvényen kívül helyezték ezt a fajta elnyomást. Ám a rabszolgaság korszaka közel sem tűnt le. Az Anti-Slavery International, egy rabszolgaságot ellenző nemzetközi emberjogi szervezet számítása szerint még mindig 200 millió ember él valamilyen módon rabigában. Körülményeik olyanok, hogy minden bizonnyal még az elmúlt évszázadok rabszolgáinak is jobb dolguk volt. Sőt, néhány elemző úgy véli, hogy „ma több a rabszolga, mint a történelem folyamán bármely más időszakban”.
Szívszaggató hallgatni, hogy milyen életük van ezeknek a modern kori rabszolgáknak. A mindössze tízéves Kandzsia minden áldott nap szarvasmarhákat legeltet, s a csorda kíméletlen gazdái ráadásul rendszeresen meg is verik. „Jó esetben találok egy darab száraz kenyeret, máskülönben élelem nélkül kell átvészelnem a napot — mondja a kisfiú. — Soha egy garast nem kaptam a munkámért, mert rabszolga vagyok, a gazdák tulajdona . . . Más korombeli gyerekek játszhatnak egymással. Inkább halnék meg, mint hogy ilyen szörnyű életem legyen.”
A modern kori rabszolgák nagyrészt nők vagy gyermekek, mint Kandzsi. Ezek az emberek akaratuk ellenére robotolnak — szőnyegeket készítenek, utakat építenek, cukornádat vágnak, sőt vannak, akiket prostituáltként dolgoztatnak. S ha tulajdonosaik úgy gondolják, akár 10 dollárért is túladhatnak rajtuk. Néhány gyermeket a saját szülei küldenek rabságba, hogy ki tudják fizetni roppant adósságaikat.
Ha valaki felháborítónak találja ezeket a történeteket, nincs egyedül. Kevin Bales író a Disposable People (Nélkülözhető emberek) című könyvében megjegyzi: „A rabszolgaság közízlést sértő ocsmányság, hiszen nemcsak a munkaerő, hanem egy teljes emberi élet elrablásáról van szó.” Figyelembe véve, hogy mennyire brutálisan bánnak egyesek az embertársaikkal, milyen alapon hihetünk abban, hogy a rabszolgaság átka egyszer fel lesz oldva? Ez a kérdés mindannyiunkat személy szerint érint, mégpedig közelebbről, mint ahogy azt először gondolnánk.
Miként látni fogjuk, a rabszolgaságnak több formája van, melyek nagyon különböznek egymástól, és némelyik a létező összes embert a markában tartja. Ezért az a kérdés, hogy örvendhet-e valaha igazi szabadságnak az emberiség, mindannyiunkat érint. Először azonban vessünk egy pillantást a rabszolga-kereskedelem történetére.
[Lábjegyzet]
a Nem a valódi neve.
[Képek a 3. oldalon]
A nyomorban élő nők és gyermekek emberemlékezet óta célpontjai a rabszolga-kereskedőknek
[Forrásjelzések]
Felső fotó: UN PHOTO 148000/Jean Pierre Laffont
U.S. National Archives photo