„Tökéletes fény”

HA ÉRINTETTÉL már meg olyan villanykörtét, mely egy ideje izzásban volt, akkor tudod, hogy nagyon forróvá válhat. Az izzó által termelt hő nem más, mint elpocsékolt energia. Egy átlagos izzó a működtetéséhez használt energiának csak 10 százalékát bocsátja ki fényként, a többi 90 százalék a hőkibocsátással kárba vész. Összehasonlításképpen: egy apró fénykibocsátó bogárnak, mely szentjánosbogárként ismert (lásd a fenti képen kinagyítva), az energiahasznosítása csaknem 100 százalékos.

A szentjánosbogarak oly kevés energiát pazarolnak el hő formájában, hogy az általuk kibocsátott fényt „tökéletes fénynek” nevezik. Mi a titkuk? A szentjánosbogarak potrohában van egy szerves anyag, mely luciferinként ismert. Amikor az oxigén a hasi légcsövön keresztül lekerül a potrohba, összekeveredik a luciferinnel. A kémiai reakció eredményeként alakulnak ki a világossárgától vöröseszöldig változó fénysugarak.

A szentjánosbogarak fényét létrehozó sejtek húgysavkristályokat is tartalmaznak; ezek hozzájárulnak ahhoz, hogy a fény a bogár potrohától távolabb is látható legyen. A tudósok azt mondják, hogy a szentjánosbogarak párhívogatásra használják a fényüket, és a különböző fajoknál eltérő a villogás koreográfiája és üteme.

Ugye dicséretet szerez a Teremtőnek, Jehova Istennek az, ahogyan létrehozta ezeket a parányi lényeket? Igen, ahogy a zsoltáríró kijelentette: „Minden, mi lélegzik, dicsérje Jahot!” (Zsoltárok 150:6, NW).

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

© Darwin Dale/Photo Researchers, Inc.