Jó tanácsok egy tapasztalt pilótától
NAGYON szeretek repülni. Mindig is rajongtam érte. Egyfajta szabadságot ad, mert gyorsan eljuthatok egyik helyről a másikra, s emellett, ha borongós az idő, átszelhetem a felhőket, és a magasban, a ragyogó nap sugaraiban fürödve repülhetek tovább. Azóta, hogy 1956-ban, még kisfiúként, először utaztam repülővel, izgalommal tölt el a repülés. Emiatt lettem végül hivatásos pilóta, de repülőgép-szerencsétlenségek kivizsgálásával is foglalkoztam.
Mennyire biztonságos a légi közlekedés? És mit tegyünk a biztonságunk érdekében, amikor alkalmunk adódik repülővel utazni?
A repülés biztonságos, de tegyük még biztonságosabbá
Világszerte a több ezer repülőtéren évente közel 18 000 utasszállító repülőgép fordul meg rendszeresen, utasaik száma pedig meghaladja az 1,6 milliárdot. A balesetek száma ugyanakkor elenyésző. A híres londoni Lloyd’s biztosítótársaság becslései szerint a repülés 25-ször biztonságosabb, mint a közúti közlekedés. Ha tehát a statisztikát nézzük, utunk legveszélyesebb szakasza a repülőtérre és a hazafelé vezető autóút lesz. Igen, a repülés viszonylag biztonságos, de néhány ésszerű lépéssel még biztonságosabbá tehetjük utunkat.
● Válasszunk gondosan légitársaságot: A légitársaságok feljegyzéseiből kiderül, hogy nem mindegyikkel egyformán biztonságos a repülés. Az ismert légitársaságok járatain általában semmi baj nem szokott történni. Korszerű gépeket indítanak, és jó a hírnevük, mert odafigyelnek a biztonságra meg a karbantartási műveletek elvégzésére.
● Utazzunk megfelelő ruházatban: Egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőinek tartaniuk kell a tűztől és a füsttől. A hosszú ujjú felső, a hosszúnadrág vagy a hosszú szoknya védi leginkább a bőrt a lángoktól és a hőtől. A természetes anyagokból készült ruhák a legmegfelelőbbek, mivel a szintetikus anyagok gyakran ráolvadnak a bőrre, vagy beleragadnak, amikor hő éri őket, és nagyon csúnya égési sebeket okozhatnak. Bőrruhákat sem ajánlatos felvenni, mert összezsugorodhatnak a hő hatására. Ha több réteg ruhát viselünk, az jobban megvéd minket, mint csupán egy réteg, és a világos színek kevésbé szívják magukba a hőt, mint a sötétek. A cipő is védelmet jelent a vágások és az égési sebek ellen. Egy lapos sarkú cipőt nehezebben veszítünk el, főleg, ha fűzős, és ha lehet, gyapjúzoknit viseljünk, ne szintetikusat.
● Figyeljünk oda a biztonsági tájékoztatásra: Felszállás előtt a személyzet átfogó biztonsági tájékoztatást nyújt. Nem valószínű, hogy bármi is történni fog a levegőben, de ha netán mégis, akkor az alapján kell majd kimentenünk magunkat a gépből, amire emlékszünk a tájékoztatóból. Figyeljünk tehát jól oda. Egy felmérés, melyet kanadai légi utasokkal készítettek, feltárta, hogy az egyes járatok utasainak csupán a 29 százaléka olvassa el vagy veszi egyáltalán elő a biztonsági útmutatót. Szakítsunk egy kis időt arra, hogy áttanulmányozzuk az ismertetőt, különösen azokat a részeket, ahol a kijáratok nyitásáról van szó. Talán éppen mi fogunk odaérni elsőként. Gondoljuk át, hogy miként tudjuk majd megtalálni a vészkijáratot, ha sötét van, vagy ha a füsttől nem látunk semmit. Egy egyszerű módszer: számoljuk meg, hogy hány sor van köztünk és a kijárat között. Így még sötétben is rátalálhatunk a vészkijáratra, és már nyithatjuk is.
● Kevés kézipoggyásszal utazzunk: „Újra meg újra megtörténik, hogy zavartalan repülés közben kiesik egy csomag a poggyásztartóból, mert az nem volt rendesen bezárva, vagy egy utas kinyitotta repülés közben; súlyos, sőt halálos fejsérüléseket is okoztak már ilyen csomagok” — olvasható a Flight International című folyóiratban. Ne feledjük hát: a nehéz kézipoggyászok veszélyeztetik a biztonságunkat. Ha veszélyben forog az életünk, MINDEN csomagot hagyjunk a gépen. Az életünket mentsük! A csomagok később pótolhatók.
Ha baleset történik
Egy gép kiürítésénél a lángok, a füst meg a gázok jelentik a legnagyobb veszélyt. Az egyik szerencsétlenségről készült jelentés a következőkről számolt be: „Amikor a gép leszállt, a fedélzeten [30 centiméternél] nagyobb magasságban szinte semmit sem lehetett látni [a füsttől]. A túlélők elmondták, hogy alig volt fizikai és lelki erejük ahhoz, hogy eljussanak a kijáratokhoz.” Életben maradásuk attól függött, hogy milyen gyorsan jutnak ki a gépből.
A személyzet tagjai képzést kapnak arra, hogy gyorsan és biztonságosan ki tudják üríteni a repülőgépet, ezért késlekedés nélkül kövessük az utasításaikat. Időnként azonban nem megy minden úgy, ahogyan szeretnék. Elromolhat a hangosbeszélő, ők is megsérülhetnek, és a zűrzavar, valamint a zaj, a forróság és a füst miatt nem biztos, hogy sikerül tenniük valamit, bármennyire próbálkozzanak is. Emellett ha a légitársaság nem a mi anyanyelvünket használja, az további gondot okozhat a személyzettel való kommunikációban.
A balesetekről készült elemzések azt mutatják, hogy vészhelyzet esetén életben maradásunk esélyeit nagymértékben növeli, ha elhatározzuk, hogy túl fogjuk élni a szerencsétlenséget. Az embernek tudnia kell, hogy pontosan mit fog tenni vészhelyzet esetén, és saját felelősségének kell tekintenie az életben maradását. Amikor a teendőkre gondolunk, ne feledkezzünk meg azokról sem, akik velünk utaznak, különösen, ha gyermekkel vagy idős személlyel utazunk. Gondoljuk ki előre, hogy hogyan maradhatunk együtt és segíthetünk egymásnak a menekülés során. A Flying Safety című folyóirat ezt javasolja: „Ha füst van a gépen, kapaszkodjanak [a velünk utazók] egymásba, és a derékszíjunkba, ami ez esetben egy biztonságos mentőöv szerepét töltheti be.” Beszéljük meg a velünk utazókkal, hogy mit fogunk tenni, amikor vészhelyzet adódik.
Egyetlen közlekedési mód sem kockázatmentes. Ám ha egy korszerű utasszállítógéppel utazunk, számos veszélyt elkerülhetünk, és felfrissülve érkezhetünk meg, készen a munkára vagy a kikapcsolódásra. Azt javaslom mindenkinek, hogy tegyen előkészületeket, de ne aggodalmaskodjon. Lazítson, és — hozzám hasonlóan — élvezze az utazást. (Beküldött cikk.)
[Kép a 13. oldalon]
Képzés a gép gyors kiürítésére
[Kép a 13. oldalon]
Figyeljünk oda a biztonsági tájékoztatásra