Válsággal néznek szembe a gazdálkodók

RICHARD ugyanazokat a földeket műveli, amelyeken körülbelül 100 éve a dédapja dolgozott. 2001-ben azonban ennek a kanadai gazdálkodónak semmit sem sikerült betakarítania. Családjában négy generáció óta vele történt meg ez először. A szárazság tette tönkre a termést. Nehéz helyzetét csak fokozta, hogy az azt megelőző néhány évben terményeit alacsony áron tudta eladni, a gazdálkodás költségei azonban nőttön-nőttek. „Egyre rosszabb a helyzet, és egyszerűen képtelenség kiutat találni belőle” — mondta Richard csalódott hangon.

Larry az Egyesült Államok kukoricaövében egy olyan farmon gazdálkodott, mely már 115 éve a családja tulajdonában volt. „Felelősségemnek éreztem, hogy fenntartsam és nyereségessé tegyem a farmot . . . , de nem sikerült” — mondja. Larry és a felesége elveszítették a birtokukat.

Larry és Richard nincsenek egyedül. Nagy-Britanniában az állatállományt sújtó száj- és körömfájás hatalmas anyagi és érzelmi terhet rótt a gazdálkodókra. Egy tudósítás kijelentette: „A brit farmokon — még azokon is, amelyeken a betegség nem pusztított — a gazdálkodók nap mint nap az aggodalom és az elszigeteltség érzésével küszködnek, és kétségbeesett harcot folytatnak, hogy távol tartsák a hitelezőket.” Néhány fejlődő országban háború, szárazság, gyors népességnövekedés és sok egyéb nehézség teszi eredménytelenné a gazdálkodók munkáját. A kormányok kénytelenek importálni az élelmiszert, sok család azonban nincs olyan anyagi helyzetben, hogy meg tudja vásárolni.

Láthatjuk hát, hogy a gazdálkodók gondjai rengeteg emberre kihatnak. Ennek ellenére nem sok városlakó töpreng el azon, hogy milyen nehézségek merülhetnek fel a mezőgazdaságban. „Pofonegyszerű a mezőgazdasági munka, legalábbis a szántóföldtől ezer kilométernyire, egy irodában ülve” — jegyezte meg találóan az Egyesült Államok korábbi elnöke, Dwight D. Eisenhower majdnem 50 évvel ezelőtt. A gazdálkodók manapság is úgy érzik, hogy a világ nagy része egyáltalán nincs tisztában azzal, hogy mit jelent a mezőgazdaság, és hogy milyen fontos szerepük van a gazdálkodóknak. „Az embereket nem igazán érdekli, hogy honnan kerül az asztalukra az élelmiszer — kesereg egy kanadai gazdálkodó. — Egy-egy termék nagyon sok kézen átmegy, mire becsomagolva felteszik egy bolti polcra.”

Mivel mindannyian függünk a mezőgazdaságtól, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a gazdálkodók gondjait. Don A. Dillman és Daryl J. Hobbs szociológusok így figyelmeztetnek: „Társadalmunkban, ahol mindenki nagymértékben függ másoktól, a vidéki emberek gondjai egyik pillanatról a másikra a városlakók gondjaivá válhatnak, és fordítva. Sem a városi, sem a vidéki közösségek nem élhetnek sokáig gondtalanul, ha vagy az egyikük, vagy a másikuk szükségleteire nem fordítanak kellő figyelmet.” Emellett napjaink egyetlen nagy faluvá zsugorodott világában, ha valamelyik nemzet gazdasága hanyatlik, az a föld más részein is nagyban befolyásolhatja a termelési költséget és az értékesítést.

Nem csoda hát, hogy a New York-i Mezőgazdasági Egészségügyi Központ beszámolója szerint „az Egyesült Államokban a gazdálkodás a között a 10 foglalkozás között van, mely a legnagyobb fokú stresszel jár”. Egyebek között milyen okokra vezethető vissza a gazdálkodók válságos helyzete? A nehézségeik ellenére hogyan állhatnak helyt? Bízhatunk abban, hogy létezik megoldás?

[Oldalidézet a 4. oldalon]

„Pofonegyszerű a mezőgazdasági munka, legalábbis a szántóföldtől ezer kilométernyire, egy irodában ülve.”