Mennyire fontos nevelni a kisgyermeket?
A NEGYVENÉVES Florence nagyon szeretett volna gyermeket. A terhessége idején azonban az orvos arra hívta fel a figyelmét, hogy születendő gyermeke vélhetően tanulási zavarral fog küszködni. Florence nem adta fel a reményt, és végül egészséges kisbabát hozott a világra.
Röviddel a fia, Stephen megszületése után Florence minden alkalmat megragadott arra, hogy olvasson a gyermekének, és beszéljen hozzá. Amint nagyobb lett a kicsi, játszott vele, magával vitte, ha elment otthonról, gyakorolta vele a számolást, és együtt énekeltek. „Még fürdés közben is játszottunk” — emlékszik vissza Florence. Mindez jó eredménnyel járt.
Stephen tizennégy évesen kitüntetéssel végzett a Miami Egyetemen, majd két évvel később, tizenhat évesen, befejezte a jogi tanulmányait, és a róla írt életrajz szerint ő lett később az Egyesült Államok legfiatalabb ügyvédje. Édesanyja, dr. Florence Baccus, aki korábban tanárnő volt, most pedig nyugdíjasként pályaválasztási tanácsadó, sok időt szánt a kisgyermekkori tanulási folyamatok tanulmányozására. Hisz abban, hogy mindaz a figyelem, amelyet a kisfiának szentelt csecsemőkorától kezdve, és az ösztönzés, amelyet nyújtott neki, befolyásolta a gyermek jövőjét.
Öröklött hajlamok vagy környezeti hatások?
Manapság a gyermekpszichológusok körében komoly vitatéma az a kérdés, hogy vajon az öröklött hajlamok vagy a környezeti hatások, azaz a nevelés és képzés játszik-e döntő szerepet a gyermek fejlődésében. A legtöbb kutató azt vallja, hogy a gyermek fejlődését ez a két tényező együttesen befolyásolja.
Dr. J. Fraser Mustard, egy szakember, aki a gyermekek fejlődésével foglalkozik, ezt a magyarázatot fűzi ehhez: „A megfigyeléseken alapuló mai ismereteink szerint, tudjuk, hogy egy gyermek agyának a fejlődését befolyásolják azok az élmények, amelyeknek a gyermek kiskorában van kitéve.” Susan Greenfield professzor asszony hasonlóképpen vélekedik erről: „Ismert előttünk például az, hogy azoknak a személyeknek az agyában, akik hegedülnek, a bal kéz ujjainak a mozgatásáért felelős rész fejlettebb másokénál.”
Milyen képzést kapjanak a gyermekek?
Ezeknek a kutatási eredményeknek a hatására sok szülő amellett, hogy kiteszi a lelkét azért, hogy a gyermekeit a lehető legjobb óvodába járassa, nem sajnálja a pénzt csemetéi zene- és képzőművészeti óráira sem. Egyeseknek az a meggyőződésük, hogyha egy gyermek mindenfélét kipróbál, később mindenhez érteni fog. Gomba módra szaporodnak a magánoktatási programok és az iskolaelőkészítők. Néhány szülő kész bármit megtenni azért, hogy a gyermeke előnyhöz jusson.
Vajon az ilyen lelkes erőfeszítések teljes mértékben jótékony hatásúak? Igaz, a felnövekedésük során látszólag korlátlan lehetőségek tárháza nyílik meg előttük, mégis számos esetben ezek a gyermekek kimaradnak a tanulási folyamatnak abból a létfontosságú részéből, amelyet a kötetlen játék nyújt. A pedagógusok szerint, ha a gyermekek szabadon játszhatnak, az fejleszti az alkotókészségüket, segíti őket, hogy könnyebben illeszkedjenek be a társadalomba, valamint gazdagítja ismereteiket és érzelemvilágukat.
A gyermekek fejlődésével foglalkozó szakemberek közül néhányan úgy látják, hogy a szülők irányította játék következtében a problémás gyermekek egy új típusa született meg, a túlkontrollált gyermek, aki stresszes, érzelmileg ingatag, álmatlanságban szenved és fájdalmakra panaszkodik. Egy pszichológus észrevétele szerint sokan ezek közül a gyermekek közül úgy válnak tizenévesekké, hogy nem tanulják meg, hogyan kell megbirkózni az élet nehézségeivel, ezenkívül „kiégettek, antiszociálisak és lázadóak”.
Sok szülő tehát dilemma előtt áll: Segíteni szeretnének a gyermekeiknek abban, hogy amennyire csak lehet, kibontakoztassák a képességeiket. Ugyanakkor felismerik azt is, hogy ostobaság túlságosan erőltetni és siettetni a kisgyermekek fejlődését. Lehetséges-e megtalálni az arany középutat? Mi minden rejlik a kisgyermekekben, és hogyan lehet belőlük a legtöbbet kihozni? Mit tehetnek a szülők azért, hogy egyengessék a gyermekeik ösvényét? A következő cikkek ezeket a kérdéseket tárgyalják.
[Kép a 3. oldalon]
A kisgyermekkorban szerzett élmények befolyásolhatják a gyermek agyának fejlődését
[Kép a 4. oldalon]
A játék fejleszti a gyermek alkotókészségét és ügyességét