Vérrel írt történelem

PÁR évvel ezelőtt még úgy tűnt, hogy a terrorizmus csupán néhány területre, például Észak-Írországra, a spanyolországi Baszkföldre és a Közel-Kelet bizonyos részeire korlátozódik. De különösen 2001. szeptember 11-e, a New York-i ikertornyok romba dőlése óta mára rohamosan világméretű jelenséggé fajult, hiszen felütötte a fejét a paradicsomi szépségű Balin, majd Madridban, Londonban, Srí Lankán, Thaiföldön, sőt Nepálban is. Mégsem új fejlemény. Mit is jelent a „terrorizmus” szó?

A Magyar értelmező kéziszótár így határozza meg a terrorcselekmény szót: „Politikai harcban alkalmazott erőszakos, megfélemlítő cselekedet (pl. gyilkosság, rongálás).” Jessica Stern írónő viszont így vélekedik: „Aki a terrorizmus kutatásával foglalkozik, az több száz meghatározással találja szembe magát . . . A terrorizmust mégis csupán két döntő tényező különbözteti meg az erőszak más formáitól.” Melyek ezek? „Először is, a terrorizmus a civileket veszi célba . . . Másodszor, a terroristák a drámai hatáskeltésért alkalmaznak erőszakot: a fizikai eredménynél sokszor fontosabb az, hogy a célközönségben félelmet keltsenek. Ez a tudatos rémületkeltés az, ami a terrorizmust megkülönbözteti más gyilkosságoktól vagy erőszakcselekményektől.”

Múltban gyökerező erőszak

Júdeában az első században a zelótáknak nevezett erőszak-csoportosulás a zsidók függetlenségéért küzdött a római elnyomás idején. Leghevesebb hívei a szikáriusok vagy tőrös férfiak néven váltak ismertté. Onnan kapták ezt a nevet, hogy a ruhájuk alá rejtették a rövid kardjukat. Elvegyültek a jeruzsálemi ünneplő tömegben, és elvágták az ellenségeik torkát, vagy hátba szúrták őket.a

I. sz. 66-ban a zelóták egy csoportja bevette Maszadát, a Holt-tenger közeli erődítményt. Lemészárolták a római helyőrséget, és támaszpontjukká tették e fellegvárat. Évekig innen indultak támadásra, hogy háborgassák megszállóikat. I. sz. 73-ban a római tizedik légió parancsnokának, Flavius Silvának a vezetésével Maszada visszakerült a rómaiak kezére, de a zelótákat nem győzték le. Egy kortárs író szerint ahelyett, hogy a zelóták megadták volna magukat Rómának, 960-an – két asszony és öt gyerek kivételével mindenki, aki fent volt a várban – öngyilkosságot követtek el.

A zelóták felkelését egyesek a terrorizmus kezdetének tartják. Igaz vagy sem, a terrorizmus azóta mély nyomokat hagyott a történelem ösvényén.

A terrorizmus és a kereszténység

1095-től kezdődően kétszáz éven át a keresztes hadsereg sűrűn masírozott Európa és a Közel-Kelet között. Ellensége az ázsiai és észak-afrikai muszlim haderők voltak. Az ellenségeskedés tárgya a Jeruzsálem feletti hatalom volt, melyet mindkét fél igyekezett megszerezni magának. Számtalan csatát vívtak, melyben ezek a „szent harcosok” kardélre hányták egymást. Kardjaikkal és csatabárdjaikkal ártatlan szemlélődőkre is lesújtottak. Türoszi Vilmos, XII. századi egyházi személy így írta le a keresztesek 1099-es bevonulását Jeruzsálembe:

„Együtt vonultak végig az utcákon, kardjukkal és dárdájukkal a kezükben. Senkit nem kíméltek; férfit, nőt, gyerekeket, bárkit, aki az útjukba került, azonnal lekaszaboltak . . . Annyi embert leöldöstek, hogy halmokban hevertek a hullák az utcákon, közlekedni csak a holttesteken taposva lehetett . . . Annyi vért ontottak, hogy minden csatornában és árokban hömpölygött a vér, és a város minden utcáját holttestek borították el.”b

A későbbi évszázadok során a terroristák robbanóanyagokat és lőfegyvereket kezdtek használni, melyek hátborzongató, végzetes következményekkel jártak.

Sok millió halott

1914. június 28-át a történészek az európai történelem fordulópontjának tekintik. Egy fiatalember, akit némelyek hősnek tartanak, lelőtte a Habsburg-trónörököst, Ferenc Ferdinánd főherceget. Ez az esemény belesodorta az emberiséget az első világháborúba. Húszmillió ember halt meg, mire véget ért a nagy háború.

Az első világháborút a második követte: koncentrációs táborok, légibombázásokban lemészárolt civil lakosság, ártatlan embereken elkövetett megtorló cselekedetek. A gyilkosságok a háború után is folytatódtak. Kambodzsa vérmezőin több mint egymillió ember halt meg az 1970-es években. Ruanda népe még ma is érzi az 1990-es években elkövetett, és több mint 800 000 ember életét követelő mészárlás bénító hatását.

1914-től napjainkig sok országban szenvednek az emberek a terroristák tevékenysége miatt. Mégis egyesek úgy tesznek, mintha a történelem nem szolgáltatna tanulságot a ma emberének. Mindennapossá váltak a terrortámadások, melyek százakat ölnek meg, ezreket csonkítanak meg, és milliókat fosztanak meg a belső békéhez és a biztonsághoz való joguktól. Bombák robbannak a piactereken, falvak égnek porrá, nőket erőszakolnak meg, gyerekeket ejtenek foglyul, emberek halnak meg. Az egyetemes tiltakozás és a sok törvény ellenére ennek a szadista folyamatnak nincs vége. Van remény arra, hogy a terrorizmus egyszer megszűnik?