Miért van annyi szabály?

TE IS úgy érzed, hogy túl sok otthon a korlátozás? Megfordult már a fejedben, hogy titokban kiosonj a házból, vagy hazudj a szüleidnek? Ha igen, akkor valószínűleg egyetértesz azzal a tizenéves lánnyal, aki szerint a szülei túlzottan féltik, és ezt mondja róluk: „Jó lenne, ha hagynának már egy kicsit levegőhöz jutni!”

Az otthoni szabályok, ahogy olykor nevezik őket, azok a teendők és tilalmak, melyeket a szüleid vagy gondviselőid szabnak meg neked. Ezek érinthetik a házi feladatot és az otthoni munkákat, valamint meghatározhatják, hogy mikorra kell hazaérned, illetve befolyásolhatják a telefonálási, a tévénézési vagy számítógépezési szokásaidat. Sőt némelyik szabály még arra is kitér, hogy hogyan viselkedj az iskolában, és milyen barátokat válassz magadnak.

Sok fiatal észre sem veszi, és már meg is szegett valamilyen szabályt. Egy felmérés során a megkérdezett tizenéveseknek közel kétharmada mondta azt, hogy már többször előfordult vele, hogy azért büntették meg, mert áthágott valamilyen otthoni szabályt. Így elmondhatjuk, hogy leginkább ez az oka a fegyelmezésnek.

A legtöbb fiatal viszont azt is elismeri, hogy bizonyos korlátozásokra szükség van, hogy ne legyen fejetlenség. De ha az otthoni szabályokra valóban szükség van, akkor miért olyan bosszantó mégis némelyik? És ha úgy érzed, hogy a szüleid által felállított szabályok szinte megfojtanak, mit tehetsz, hogy enyhíts a helyzeteden?

„Nem vagyok már kisbaba”

„Hogy tudnám megértetni a szüleimmel, hogy nem vagyok már kisbaba, és engedjék, hogy felnőjek?” – teszi fel a kérdést a tizenéves Emily. Te is éreztél már így? Emilyhez hasonlóan talán téged is bosszantanak a szabályok, mert úgy érezheted, hogy magatehetetlen csecsemőként bánnak veled. Természetesen a szüleid nagy valószínűséggel másképp gondolkodnak, mint te. Feltehetően nekik az a véleményük, hogy a szabályok elengedhetetlenek a védelmed érdekében, és ahhoz, hogy felkészülj a felnőttkorral járó felelősségek vállalására.

Még akkor is, ha bizonyos dolgokban szabad kezet kapsz, úgy érezheted, hogy hiába lettél idősebb, az otthoni szabályok nem változtak semmit. Ez akkor lehet különösen bántó, ha úgy látod, hogy a szüleid a testvéreiddel sokkal engedékenyebbek. Egy fiatal lány, Marcy ezt mondja: „17 éves vagyok, de a szüleim még most is elvárják, hogy korán menjek haza. Bármi rosszat teszek, mindig szobafogság a vége. Bezzeg amikor a bátyám annyi idős volt, mint most én, már rég nem volt téma, hogy hány órára érjen haza, és soha nem volt szobafogságban sem.” Matthew – felidézve azt az időt, amikor tizenéves volt – ezt mondja a húgáról és az unokahúgairól: „A lányok akármit csináltak, mindent megúsztak!”

Ne legyenek szabályok?

Érthető módon már alig várod azt az időt, amikor végre kikerülsz a szüleid „fennhatósága” alól. De tényleg jobb lenne a szabályaik nélkül? Biztosan ismersz olyan korodbeli fiatalokat, akik addig maradhatnak ki otthonról, ameddig csak kedvük tartja, bármit felvehetnek, ami tetszik nekik, és a barátaikkal bármikor, bárhová elmehetnek. A szüleik talán egyszerűen túl elfoglaltak ahhoz, hogy figyeljenek rájuk. De bármi legyen is az ok, az már bebizonyosodott, hogy ez a gyermeknevelési módszer nem vezet jóra (Példabeszédek 29:15). Az, hogy a világban hiányzik a szeretet, főleg annak tudható be, hogy rengeteg énközpontú ember van, akik közül sokan olyan családban nőttek fel, ahol nem volt semmiféle korlát (2Timóteusz 3:1–5).

Lehet, hogy eljön majd az a nap, amikor másképp fogsz vélekedni egy olyan otthonról, ahol nincsenek szabályok. Figyelj meg egy felmérést, melyet fiatal nőkkel készítettek, akik olyan családban nőttek fel, ahol szinte nem is voltak szabályok, és a szülők alig vagy egyáltalán nem figyeltek oda rájuk. Amikor visszaemlékeztek azokra az évekre, egyikük sem gondolt vissza szívesen a fegyelmezés hiányára. Ezt inkább a szülők nemtörődömségének vagy alkalmatlanságának tudták be.

Ahelyett, hogy azokra a fiatalokra irigykednél, akik mindent kényük-kedvük szerint tehetnek, próbálj meg úgy tekinteni a szüleid által felállított szabályokra, mint amelyek azt bizonyítják, hogy szeretnek és törődnek veled. Azáltal, hogy ésszerű korlátokat szabnak, Jehova Istent utánozzák, aki ezt mondta a népének: „Éleslátást adok neked, és oktatlak az útra, melyen járnod kell. Tanácsot adok, szemeim rajtad nyugodnak” (Zsoltárok 32:8).

Ma még viszont a szabályok talán elviselhetetlennek tűnnek. Ha így gondolod, vedd fontolóra, mit tehetsz, hogy kellemesebb legyen otthon a légkör.

Jó kommunikáció

Ha több szabadságra vágysz, vagy egyszerűen csak szeretnél megbékélni a meglevő mozgástereddel, a legfontosabb a jó kommunikáció. „Én már megpróbáltam beszélni a szüleimmel, de nem megy!” – mondhatják egyesek. Ha te is ezen a véleményen vagy, kérdezd meg magadtól: „Tudnám fejleszteni a kommunikációs készségemet?” A kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél, illetve hogy jobban átlásd, hogy miért nem engedik meg, amit szeretnél. Beláthatod, hogy ha szeretnél olyan jogokat élvezni, mint amilyeneket a felnőttek, akkor meg kell tanulnod érett módon kommunikálni.

Tanulj meg uralkodni az érzéseiden! A Biblia ezt írja: „A bolond szabadjára ereszti indulatát, de a bölcs nyugton tartja mindvégig” (Példabeszédek 29:11). A jó kommunikáció nem pusztán panaszkodásból áll. Az ilyen beszéd csak újabb fejmosáshoz vezetne. Szóval ne nyafogj, ne durcáskodj, és ne hisztizz! Amikor a szüleid korlátoznak valamiben, talán úgy érzed, hogy legszívesebben becsapnád az ajtót, vagy törnél-zúznál, de ha így viselkednél, csak még több szabályra számíthatnál, nem pedig nagyobb szabadságra.

Próbálj meg a szüleid fejével gondolkodni! Tracy, egy keresztény lány, aki egyszülős családban él, nagyon hasznosnak találta ezt a tanácsot. A következőket mondja: „Mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon anyukám mit szeretne elérni a szabályokkal. A válasz: megpróbál segíteni nekem jobb emberré válni” (Példabeszédek 3:1, 2). Ha ehhez hasonlóan próbálod megérteni a szüleidet, az segíthet, hogy megoszd velük a véleményedet. Például tegyük fel, hogy nem akarnak elengedni egy bizonyos társas összejövetelre. Vitatkozás helyett kérdezd meg őket, hogy mit szólnának hozzá, ha egy érett, megbízható barát veled tartana. A szüleid talán nem mindig tesznek eleget a kérésednek, de ha megérted az aggodalmaikat, nagyobb valószínűséggel tudsz előállni egy számukra is elfogadható javaslattal.

Nyerd el a szüleid bizalmát! Ha törekszel elnyerni a szüleid bizalmát, az olyan, mintha folyamatosan pénzt gyűjtenél egy bankszámlán. Csak azt a pénzt tudod felhasználni, amit előzőleg elhelyeztél a számlán. Ha több pénzt költesz a meglevőnél, akkor költséget rónak rád, és ha ezt többször is megteszed, zárolhatják a számládat. Azt, hogy valamilyen új dologban szabad kezet kapj, a pénzfelvételhez lehet hasonlítani; csak akkor lehetséges, ha már bizonyítottad, hogy képes vagy felelősségteljesen viselkedni.

Legyenek reálisak az elvárásaid! A szüleidnek felelősségük, hogy ésszerű korlátokat szabjanak neked. Éppen ezért a Biblia beszél ’az apád parancsolatáról’ és ’az anyád törvényéről’ (Példabeszédek 6:20). Ennek ellenére nem kell azt érezned, hogy az otthoni szabályok megmérgezik az életedet. Épp ellenkezőleg, ha alárendeled magad a szüleidnek, Jehova azt ígéri, hogy hosszú távon ’jól lesz dolgod’ (Efézus 6:1–3).