Pollen – Az élet pora

AMIKOR beköszönt a tavasz, a méhek szorgoskodni kezdenek, és a levegő megtelik pollennel, azaz virágporral. Az allergiás emberek inkább átoknak tartják a pollent, semmint áldásnak. De mielőtt nyűgnek bélyegeznénk ezt a kivételes port, gondoljuk át, milyen szerepet tölt be. Talán meglepődünk, amikor felismerjük, hogy milyen nagy mértékben függ tőle az életünk.

Mi is az a pollen? Az Akadémiai Kislexikon ezt írja róla: „a magvas növények porzóinak portokjaiban képződő virágporszemek tömege.” Egyszerűen szólva a növények azért termelnek pollent, hogy szaporodjanak. Köztudott, hogy az emberek esetében úgy jön létre az utód, hogy egy hímivarsejt megtermékenyíti a petesejtet. Ehhez hasonlóan a virág nőivarszervének (termő) pollenre van szüksége a hímivarszervtől (porzó), hogy megtermékenyüljön, és gyümölcsöt teremjen.a

A virágporszemek annyira parányiak, hogy szabad szemmel alig láthatók, de mikroszkóp alatt megmutatják magukat. A megfigyelő szeme elé tárul, hogy mindegyik faj pollenszemeinek sajátos a mérete és az alakja. Figyelemre méltó, hogy mivel a pollen nem bomlik le, a tudósok gyakran tanulmányozzák a földből előkerülő pollenszemek jellegzetes „ujjlenyomatát”, így megtudhatják, milyen növényeket termesztettek évszázadokkal ezelőtt az emberek. Fontos szempont, hogy mindegyik pollennek sajátos jellemzői vannak, amelyek alapján a virágok felismerik a saját fajuk pollenjét.

Hogyan utazik a pollen?

Számos növény a légáramlatra bízza a pollenje szállítását, miután a virágpor kiszabadul a barkából vagy a tobozból, melyet meglengetett a szél. Némelyik vízinövény pollenjét a víz viszi tova. Mivel a szél általi megporzás nem megbízható, azok a fák és más növények, melyek erre a módszerre támaszkodnak, irdatlanul nagy mennyiségű pollent termelnek.b Azok, akik szénanáthától szenvednek, emiatt igen sok kellemetlenséget élnek át.

Bár a szél sok fának és fűfélének a beporzását el tudja végezni, az olyan virágos növények, amelyek nem annyira sűrűn nőnek, hatékonyabb segítséget igényelnek. Hogyan jut el a pollen az ilyen növényekről a fajtársaikra, ha azok kilométerekre vannak tőlük? Egy igen hatékony kézbesítőrendszer által, melyet denevérek, madarak és rovarok működtetnek. De természetesen nem adják ingyen a szolgáltatásukat.

A virágok nektárral kínálják a megporzóikat, és azok nem is tudnak ellenállni ennek az ínycsiklandó csemegének. Miközben a látogatók azon igyekeznek, hogy szürcsöljenek egy kis nektárt, óhatatlanul jókora mennyiségű pollen tapad a testükre. Az újabb nektáradag után járva pedig átviszik a pollent a következő virágra.

A megporzás zömét rovarok végzik, főleg a mérsékelt éghajlatú vidékeken. Nap mint nap számtalan virágon megfordulnak, nektárt és pollent véve magukhoz.c „A rovarok valószínűleg olyasmivel járulnak hozzá leginkább az emberek egészségéhez és jó közérzetéhez, amiért csekély elismerést kapnak, és ami nem más, mint a növények megporzása” – mondja May Berenbaum professzor asszony. A gyümölcsfáknak általában olyan viráguk van, amelynek kölcsönös megporzásra van szüksége ahhoz, hogy bő legyen a termés. Nem nehéz hát meglátni, hogy milyen nélkülözhetetlen a pollen elszállítása a jó közérzetünkhöz.

A csalogatás nagymesterei

A virágoknak valahogyan magukhoz kell vonzaniuk és jól kell lakatniuk a megporzást végző állatokat. Hogy csinálják? Lehet, hogy meleg pihenőhelyként szolgálnak a napon. Ezenkívül reklámozzák a portékájukat, általában a tetszetős küllemükkel és a finom illatukkal. Számos virág hasznos útbaigazítást is ad színes pöttyök vagy csíkok formájában, hogy megmutassa látogatóinak, hol található a nektár.

Virága válogatja, hogy éppen milyen módszerrel csalogatja a megporzókat. Vannak olyan virágok, amelyek rothadt szagot árasztanak, hogy magukhoz vonzzák a legyeket. Mások cselhez folyamodnak, hogy biztosan sikerüljön a megporzás. A méhbangó virágai például úgy néznek ki, mint a méhek, és a megtévesztett, párzásra kész méhek el is csábulnak. Bizonyos virágok rabul ejtik a rovarokat, és csak akkor engedik őket szabadon, mikor már ellátták a megporzás feladatát. „A növények királyságában sehol sem olyan kifinomult, precíz és zseniális a tervezés, mint abban a létfontosságú ügyben, hogy a virágok be legyenek porozva” – írja Malcolm Wilkins botanikus.

Ha a Teremtő nem gondoskodott volna a növények megporzásáról azáltal, hogy vonzónak alkotta meg őket, több millió növény nem tudna szaporodni. Ennek a fontos tevékenységnek az eredményére utalva Jézus ezt mondta: „Okuljatok a mező liliomainak példájából, hogyan növekednek: nem fáradnak, se nem fonnak, de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy” (Máté 6:25, 28, 29).

A megporzásnak köszönhetően a növények virulnak, és megadják a számunkra nélkülözhetetlen táplálékot. Igaz, a pollen megkeserítheti némelyikünk életét, de mindnyájan hálásak lehetünk a szorgos megporzóknak, amelyek az élet porát viszik. Az aratás sikere nagyban függ ettől a bámulatos természeti folyamattól, mely arról tanúskodik, hogy milyen lenyűgöző a Teremtőnk keze műve.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 16–17. oldalon]

Megporzást végző állatok

LEGYEK ÉS BOGARAK

Ők a megporzás háttérbe szorított hősei között vannak. Ha jóízűen csokit eszegetsz, egy piciny légynek lehetsz hálás, amely elvégzi azt a létfontosságú feladatot, hogy megporozza a kakaófa virágait.

DENEVÉREK ÉS OPOSSZUMOK

A világ legfenségesebb fáinak némelyikét, például a kapokfát és a majomkenyérfát denevérek porozzák meg. Vannak olyan gyümölcsevő repülőkutyák, amelyek nemcsak nektárt esznek, hanem gyümölcsöt is, és a magvakat szétszórva dupla szolgálatot tesznek. Ausztráliában az oposszumok (kistestű erszényesek) rájárnak a virágokra, hogy a nektárjukból csemegézzenek. Közben szőrös testükkel átviszik a pollent az egyik virágról a másikra.

PILLANGÓK ÉS LEPKÉK

Ezek a mutatós rovarok főként nektárral táplálkoznak, és amint virágról virágra szállnak, a pollen ráragad a testükre. Némelyik gyönyörű orchidea sikeres megporzása teljes egészében a lepkéktől függ.

NEKTÁRMADARAK ÉS KOLIBRIK

Ezek a színpompás madarak csak úgy cikáznak a virágok között, nektárt szürcsölnek belőlük, s közben homlokuk és mellkasuk tollaira rátapad a pollen.

MÉHEK ÉS DARAZSAK

A méhek bolyhos teste olyan könnyen összeszedi a pollent, mint a porpamacs a port, ezért a méhek tökéletesek a megporzás szerepére. Egyetlen poszméh képes akár 15 000 pollenszemet szállítani. Annak köszönhetően, hogy a XIX. században poszméheket vittek Angliából Új-Zélandra, ott most buján tenyészik a lóhere, mely takarmányul szolgál a haszonállatoknak.

A megporzás legfontosabb végrehajtója a házi méh. Általában egy fajta virágra összpontosít, mely nagy tömegben nyílik a méhkaptár közelében. Christopher O’Toole rovartudós számítása szerint „az emberek az általuk elfogyasztott ételnek nem kevesebb mint 30 százalékát közvetlenül vagy közvetetten a méhek által elvégzett megporzásnak köszönhetik”. Méhek porozzák meg többek között a mandulát, almát, szilvát, cseresznyét és kivit. A gazdálkodók kaptáronként fizetnek a méhészeknek a méhek szolgálataiért.

[Kép a 18. oldalon]

Méhbangó