A Feröer szigetek páratlan összeköttetése
A FERÖER SZIGETEK 18 szigetből álló kicsiny csoportja az Atlanti-óceán nyughatatlan északi részén található. Lakosainak saját nyelvük van: a feröeri. Ezeken a lélegzetelállítóan szép szigeteken meredek, sziklás hegyoldalak szegélyezik a tengerpartokat. A tenger közelében épült falvak házait különböző színűre festik. Nyáron a füves dombtetők ragyogó zöld színe semmihez sem fogható.
Bár a szigeteken élő 48 000 ember egy közösséget alkot, korábban nem volt könnyű kapcsolatot tartaniuk egymással. Annak idején a feröeriek evezős csónakokon utaztak és szállították az áruikat a szigetek között. Ahhoz, hogy egyik faluból a másikba eljussanak, gyalog kellett átvágniuk a meredek hegyeken és mély szurdokokon. A házépítés nehéz feladat volt. Az összes építési anyagot evezős csónakon kellett szállítani, majd egy kicsiny természetes kikötőből a faluig kellett cipelni, és csak ezután kezdődhetett meg az építkezés.
Az első lakosok
A rendelkezésünkre álló legkorábbi, írott beszámolók a Feröer szigetekről körülbelül i. sz. 825-ből származnak egy ír szerzetes tollából. Leírta, hogy már több mint száz évvel előtte is laktak a szigeteken elvonultan élő ír szerzetesek. Ám a beszámolók szerint a szigetek benépesítése a IX. század elején kezdődött el, amikor Grímur Kamban megérkezett Norvégiából.
Az első lakosok halászatból éltek, az új telepesek viszont juhtenyésztéssel is foglalkozni kezdtek. Feröeri nyelven a Føroyar (Feröer szigetek) azt jelenti, hogy ’juhok szigetei’. A juhtenyésztésnek a mai napig fontos szerepe van. A gyapjú védelmet nyújt a szél, az eső és a hideg ellen. Régen úgy tartották, hogy a gyapjú Feröer aranya.
Még napjainkban is több juh él a szigeteken, mint ember. A birkahúst hagyományosan készítik elő: pajtákban felakasztva szárítják, ahol a szél könnyedén átfújhat a falak résein. Ez különösen kívánatos ízt kölcsönöz a húsnak, és ínycsiklandó csemege lesz belőle.
Ahogyan az egy kicsiny, elszigetelt közösségnél lenni szokott, a feröerieket is szoros kötelék fűzi össze. Ilyen kötelék azok között alakul ki, akik egymásra szorulnak az életben maradásuk érdekében. Ez a kötődés napjainkban is létezik, hiszen a modern utazási és kommunikációs lehetőségeknek köszönhetően a szigetlakóknak ma még könnyebb kapcsolatot tartaniuk egymással.
Összekötő alagutak
A legdélebbi szigeten, Suðuroy-on nyitották meg az első feröeri alagutat 1963-ban. Egy hegyen halad keresztül, és két falut köt össze. A hegy mindkét oldalán lendületesen folyt az építkezés: ástak, fúrtak és robbantottak a vájatokban.
Egy nemrégiben készített alagút körülbelül 150 méterrel a tengerszint alatt halad, és két nagyobb sziget között teszi lehetővé a közúti forgalmat. Az alagútépítés során egy 5 méter hosszú fúróval lyukat vájtak a tömör sziklába, a lyuk végébe dinamitot helyeztek és meggyújtották. A robbanás után eltávolították a köveket és sziklákat, hogy megtisztítsák az 5 méter hosszú alagútszakaszt. Ezt addig folytatták, míg az alagút el nem érte a körülbelül 6 kilométeres hosszúságot. 2006. április 29-én adták át a forgalom számára.
A feröeriek népességéhez képest nagyon sok alagút található a szigeteken, összesen 18. Ezek közül kettő a tenger alatt halad, és szigeteket köt össze. De újabb alagutak építése van kilátásban. A parlament két további alagút építését hagyta jóvá, melyek a nagyobb szigeteket fogják összekötni. Az egyiket várhatóan 2012-ben fejezik be, és 11,9 kilométer hosszúra építik. Ezzel az egyik leghosszabb víz alatti alagút lesz a világon.
Egy másik páratlan kötelék
A Feröer szigeteken van egy csoport, amelynek tagjait egy másfajta kötelék fűz össze: ők Jehova Tanúi, akik között szoros szellemi kapcsolat van. A Tanúk közül legelőször két buzgó asszony jött Feröerre, akik Dániából érkeztek 1935-ben. Azzal töltötték a nyarat, hogy házról házra sétálva eljuttatták az emberekhez a Biblia üzenetét Isten Királyságáról. Idővel néhány szigetlakó elfogadta ezt a bátorító üzenetet, és csatlakozott a prédikálómunkához (Máté 24:14).
Napjainkban a szigeteken körülbelül száz Tanú gyűlik össze az összejöveteleken négy Királyság-teremben. Buzgó szolgálatukhoz nagy segítséget nyújtanak a jó minőségű utak és alagutak, amelyek összekötik ezeket az elbűvölő szigeteket az Atlanti-óceán nyughatatlan északi részén.
[Kép a 17. oldalon]
Ez az alagút körülbelül 150 méterrel a tengerszint alatt halad, és két nagyobb sziget között teszi lehetővé a közúti forgalmat