John Foxe – Egy zaklatott kor gyermeke
VAJON tanulnak az emberek a múltból? Vagy hiábavalók a történelemórák? Gondolkodj el ezen a kérdésen, miközben közelebbről megismered John Foxe életét. Ez az angol férfi annak reményében írta meg könyvét, hogy akik majd olvassák, elítélik azokat a mérhetetlen kegyetlenségeket, melyek akkoriban mindennaposak voltak.
John Foxe beszámolói, melyeket a reformáció idején jegyzett le, évszázadokon át óriási hatással voltak Anglia népére. Több mint 25 évbe telt, mire befejezte a könyvét, melynek az Acts and Monuments of the Church címet adta. Némelyek azt állítják, hogy az angol nyelvű Biblia után ez a mű volt a legnagyobb hatással az angol nyelvre és kultúrára.
Zűrzavaros évek
John Foxe az angliai Bostonban született 1516-ban vagy 1517-ben, akkoriban, amikor Luther Márton Németországban a hagyomány szerint kifüggesztette 95 tételét a wittenbergi templom kapujára. Foxe tehát, akit római katolikusnak kereszteltek, egy olyan időszakban élt, amikor a reformáció hívei kétségbe vonták a katolikus egyház hatalmát és tantételeit.
Foxe az Oxfordi Egyetemen görögöt és hébert is tanult, így az eredeti nyelveken tudta olvasni a Bibliát. Érthető, hogy ezek után megrendült a hite a katolikus tanokban. Sőt, a társai arra kezdtek gyanakodni, hogy protestáns nézeteket vall, és ezt az iskola vezetőivel is megosztották. Ezután Foxe-ot szigorúan megfigyelték.
Miután 1543-ban megkapta a diplomáját, pappá akarták szentelni, de ő visszautasította, mert nem értett egyet a kötelező cölibátussal. Ez sorsdöntőnek bizonyult. Mivel eretnekséggel vádolták – ami ha bebizonyosodott volna, az életébe kerül –, 1545-ben otthagyta az egyetemet. Ígéretes karrierjét hátrahagyva elszegődött egy családhoz nevelőnek Stratford-upon-Avonbe (Warwickshire), és ott feleségül vett egy Agnes Randall nevű hölgyet.
Agnes, aki a közeli Coventryből származott, beszélt Foxe-nak egy Smith (vagy Smythe) nevű özvegyasszonyról, aki megtanította a gyermekeinek a tízparancsolatot és a miatyánkot, ám nem latinul, hanem angolul. Ezért a „bűnért” hat férfival együtt, akiket hasonlókért ítéltek el, máglyán elégették. Mivel ez az égbekiáltó igazságtalanság feldühítette az embereket, a helyi püspök azt terjesztette, hogy azért a „nagyobb bűnért” lettek elégetve, hogy pénteken és más böjti napokon húst ettek.
De hogyan tudták a mártírok angol nyelven olvasni a Bibliát? Mintegy 150 évvel korábban az egyháztól jövő ellenállás dacára John Wycliffe latinról lefordította a Bibliát angolra, és emellett vándorprédikátorokat is képzett, akik lollardok néven váltak ismertté. Ők magukkal vitték a Szentírás kézzel írt részleteit, és felolvastak belőlük az embereknek. A parlament megpróbálta leállítani ezt a tevékenységet. 1401-ben hoztak egy rendeletet, miszerint a püspököknek jogukban áll börtönbe vetni, megkínozni és máglyán elégetni az eretnekeket.
Mivel Foxe félt a letartóztatástól, a családjával együtt Londonba költözött, ahol a későbbiekben kiállt a protestantizmus ügye mellett. Például lefordította angolra a német hitújítók írásait, és más, latin nyelvű röpiratokat is. Sőt, maga is írt röpiratokat.
Ezenkívül 1554-re latinul megírta az angliai lollardok történetét, mely Strasbourgban lett kiadva. Ez a kis méretű, 212 lapból álló kötet volt a könyve legelső kiadása. Öt évvel később kibővítette, így már egy nagy méretű, 750 oldalas kötet lett.
Kegyetlen vallási üldözés
Az európai reformáció idején több ezer férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg. 1553-ban Angliában egy hithű katolikus nő került a trónra, aki később Véres Máriaként vonult be a történelembe. Noha az angol parlament 1534-ben minden kapcsolatot megszakított Rómával, ő eltökélte, hogy ismét a pápa fennhatósága alá helyezi Angliát. Mária öt évig tartó uralma alatt mintegy 300 férfit és nőt égettek el eretnekként, köztük protestáns egyházi vezetőket is. Sokan mások börtönökben lelték halálukat.
Foxe-nak sikerült életben maradnia, ugyanis Mária trónra lépése után nem sokkal a családjával Bázelbe (Svájc) menekült. 1559-ben, egy évvel azután, hogy Mária protestáns húga, Erzsébet került a trónra, Foxe visszatért Angliába, ahogy több száműzött is. Erzsébet ugyanebben az évben újból érvénybe léptette azt a törvényt, amely kimondta, hogy a király az egyház mindenek fölött álló feje.a Erre V. Piusz pápa 1570-ben kiátkozta Erzsébetet. Nem sokkal később lelepleződött néhány Anglia ellen szőtt nemzetközi összeesküvés. Például az is kiderült, hogy egyesek ki akarták iktatni a protestáns királynőt. Ennek hatására több száz katolikust vádoltak meg árulással, és végeztek ki Erzsébet parancsára.
Mennyire eltértek a kereszténység egyházai attól, amit Jézus Krisztus tanított! „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket” – mondta Jézus (Máté 5:44). Mivel mind a katolikusok, mind a protestánsok figyelmen kívül hagyták ezt az egyértelmű parancsot, nagy szégyent hoztak a kereszténységre. Ezt a Biblia meg is jövendölte. Péter apostol arról írt, hogy az állítólagos keresztények miatt „becsmérlően beszélnek majd az igazság útjáról” (2Péter 2:1, 2).
Foxe véglegesíti a művét
Amikor Foxe visszatért Angliába, elkezdte kibővíteni a korábbi beszámolóit, melyeknek részleteit egyes olvasói is átélhették. Az első angol nyelvű kiadás, mely körülbelül 1800 oldalas volt, és számos fametszet gazdagította, 1563-ban jelent meg, és azonnal óriási népszerűségre tett szert.
A második kiadás hét évvel később jelent meg. Ez a több mint 2300 oldalas mű két kötetből állt, és 153 illusztrációt tartalmazott. A következő évben az anglikán egyház elrendelte, hogy a Biblia mellett legyen egy példány Foxe könyvéből az angol katedrálisokban, valamint az egyházi méltóságok otthonaiban is, hogy a szolgák és a látogatók is hozzáférhessenek. Később kisebb templomokba is került egy-egy példány a könyvből. Még azoknak is érdemes volt a kezükbe venni, akik nem tudtak olvasni, hiszen a képek mély, maradandó benyomást tettek az emberekre.
Akkorra Foxe már csatlakozott a puritánok soraihoz. Ők olyan protestánsok voltak, akik úgy érezték, hogy az önmagában nem elég, ha megszakítják a kapcsolatot Rómával. Amellett érveltek, hogy a katolicizmus minden nyomát el kell törölni, de pont emiatt ironikus módon szembekerültek az angliai protestáns egyházzal, amely számos katolikus szokást és tantételt megtartott.
Mivel John Foxe a könyvében nagyon sok vallási kegyetlenkedést jegyzett le, melyek azokban a zaklatott években történtek, az elkövetkezendő évszázadokban nagyban meghatározta, hogy az angolok hogyan tekintettek a vallásra és a politikára.
[Lábjegyzet]
a Az Anglia történelmét taglaló egyik könyv leírja, hogy 1534-ben a parlament elfogadott egy törvényt (Act of Supremacy), amely „kimondta, hogy Henrik az egyház egyetlen és kizárólagos feje, és hogy aki ezt nem fogadja el, az felségárulást követ el. Amint a király aláírta a törvényt, egyetlen tollvonással felrúgott egy ezeréves hagyományt. Anglia bátran vállalta, hogy államegyházat alapít, mely teljesen független a pápától” (D. H. Montgomery: The Leading Facts of English History).
[Kiemelt rész/kép a 28. oldalon]
JOHN FOXE VÉRTANÚKRÓL SZÓLÓ KÖNYVE
Miközben a katolikus egyház folytatta ádáz küzdelmét a reformáció ellen, voltak olyan írók Európában, például Jean Crespin, akik részletesen beszámoltak az országukban zajló üldözésről, és a mártírokról is.b Éppen ezért Foxe művét később úgy emlegették, hogy Foxe könyve a vértanúkról. Idővel a rövidített, átdolgozott kiadások már az olvasók által adott címen jelentek meg, nem azon, amelyet Foxe adott a művének.
[Lábjegyzet]
b Ennek a folyóiratnak a 2011. márciusi számában olvasható egy cikk „Jean Crespin könyve a mártírokról” címmel.
[Forrásjelzés]
© Classic Vision/age fotostock
[Kép a 27. oldalon]
John Wycliffe vándorprédikátorokat küldött ki, akiket lollardoknak neveztek
[Forrásjelzés]
From the book The Church of England: A History for the People, 1905, Vol. II
[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]
From Foxe’s Book of Martyrs