Ahol a pénz négy lábon jár

„MIFELÉNK a disznó fontos vagyontárgy, ezért nagy felelősség a tartása – mondja Enmarie, egy 17 éves lány, aki Pápua Új-Guinea hegyvidéki részén él. – Amikor az édesapám rám bízott egy kismalacot, lelkesen vállaltam, hogy vigyázok rá, de izgultam is miatta. Annyira kicsi volt még! Féltem, nehogy elpusztuljon.”

Hogyan nevelte fel Enmarie a malackáját? És miért tartják Pápua Új-Guinea vidéki területein olyan fontosnak a disznókat, mint a pénzt? Erről kérdezte Enmarie-t az Ébredjetek!

Mesélj arról, hogy hol élsz.

A szüleimmel meg a két húgommal és a két öcsémmel egy kis fűtetős fakunyhóban lakunk egy elszigetelt hegyi faluban, a Western Highlands nevű tartományban. A falunak úgy 50 lakosa van, akik mind a rokonaink. Egy folyócska mellett élünk, mely a sűrű erdővel borított dombok között kanyarog.

Itt a legtöbben földművelésből élnek. Nekünk például van egy nagy zöldségeskertünk, ahol édesburgonyát, tököt, uborkát, kávét és más növényeket termesztünk. Szeretek ezzel foglalkozni, és élvezem a fizikai munkát. Segítek a takarításban, a mosásban is, és természetesen vigyázok a családunk disznójára.

Hogyan gondoskodsz róla?

Amikor apukám tavaly megvette, olyan kicsi volt, hogy elfért a két kezemben. Hallisztet, tört édesburgonyát és sót összekevertem vízzel meg cukornád levével, és mindennap ezzel etettem. Éjszakánként, amikor eléggé lehűl a levegő, egy üres rizseszsákban aludt, mely fel volt akasztva a mennyezetre a tűzhely mellett, én meg a közelében, a padlón. Így aztán a malackám szépen gyarapodott.

Nem találtam ki neki külön nevet, csak Malackának hívtam, így ez a név maradt rajta. Úgy törődtem vele, mintha a kisbabám lenne: etetgettem, mosdattam és órákig játszottam vele. Nagyon megszeretett, mindenhová utánam jött.

Ahogy Malacka nagyobb lett, hozzászoktattam, hogy mindennap kötélen vezetve elviszem a zöldségeskertünkbe. Ez egy negyedórás sétát jelent a házunktól. Ott kikötöm egy fához, és hagyom, hogy egész nap a földet túrja. Mivel erős nyaka és orra van, könnyen kiássa a gyökereket és a férgeket, miközben átforgatja és megtrágyázza a földet. A nap végén hazaviszem, és mielőtt bemenne az óljába, kap egy kis nyers vagy főtt édesburgonyát.

Miért olyan fontosak a disznók a hegyvidéken élő embereknek?

Azt szoktuk mondani, hogy „a pénz disznó és a disznó pénz”. Annak idején, amikor még nem volt pénz, a helyiek disznókat használtak az adásvételnél, és ez a szokás még ma sem halt ki. Például egy autókereskedésnek volt egyszer egy olyan akciója, hogy minden eladott autó mellé ajándékba adtak egy disznót. A különböző törzsek gyakran pénzzel és disznókkal rendezik a vitás ügyeiket. És az is szokás, hogy a vőlegény a menyasszonyár részeként disznókat ad a menyasszony családjának vagy törzsének.

Ez úgy hangzik, mintha a disznóevés felérne egy befektetés elherdálásával.

Pontosan így van. Mivel a disznók ilyen értékesek, csak kivételes alkalmakkor eszünk disznóhúst. Némelyik hegyi törzs azonban hatalmas ünnepségeket rendez, ahol több száz disznót fogyasztanak el, hogy a törzs jómódjával kérkedjenek, vagy viszonozzanak valamilyen korábbi szívességet.

Mi a tervetek a disznóitokkal?

Igen, valóban több disznónk van, amióta Malacka megfialt. Az egyik kismalacot nemrég adtuk el 100 kináért (körülbelül 9000 forintért), és ebből vettük meg a buszjegyet, hogy el tudjunk menni Jehova Tanúi évenkénti kerületkongresszusára a közeli Banz városába. Apukám valószínűleg a többi malacot is el fogja adni, hogy gondoskodjon a családról.

Miért nem tartotok több disznót, hogy több pénzetek legyen?

Nem akarunk meggazdagodni, csak az a lényeg, hogy meglegyen az élelmünk, a ruhánk, és fedél legyen a fejünk felett. Fontosabbnak tartjuk az imádatunkat, azt, hogy Istenünket, Jehovát szolgáljuk, eljárjunk a keresztény összejövetelekre, segítsünk másoknak és tanítsuk őket a Bibliából, meg azt, hogy együtt legyünk mint család. Egyszerű életet élünk, de szeretjük egymást és boldogok vagyunk.

A földművelés és a disznók tartása nem tölti ki az egész napomat. A fő elfoglaltságom az, hogy keresztény evangéliumhirdető vagyok, és megismertetem másokkal a Biblia igazságát. Erre a munkára, mellyel Jézus megbízta a követőit, hetente többször is szánok időt (Máté 28:19, 20). Remélem, hogy egyszer majd Jehova Tanúi fiókhivatalában dolgozhatok Port Moresbyban, ahol a bibliai témájú kiadványokat a helyi nyelvekre fordítják. De ha ez nem valósul is meg, tudom, hogy a legnagyobb boldogság abból fakad, ha Jehovát szolgálom, és ez mindennél fontosabb az életemben. Hálás vagyok azért, hogy „a négy lábon járó pénznek” köszönhetően megvan mindenem, amire szükségem van.

[Kiemelt rész/​kép a 12. oldalon]

TUDTAD?

● Új-Guineában legalább kétmillió disznót tartanak, vagyis minden harmadik lakosra jut egy.

● A vidéki lakosságnak több mint a fele nevel disznót.

[Térképek a 10. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

INDONÉZIA

PÁPUA ÚJ-GUINEA

AUSZTRÁLIA

INDONÉZIA

PÁPUA ÚJ-GUINEA

PORT MORESBY

WESTERN HIGHLANDS

AUSZTRÁLIA

[Kép a 10–11. oldalon]

Irány a kert

[Kép a 11. oldalon]

Éppen fürdök

[Kép a 11. oldalon]

Hurrá! Játszunk!