8. fejezet

A jó felebarát

ISMERSZ-E valakit, akinek más színű bőre van, mint neked? — Egyes helyeken a legtöbb embernek fekete vagy barna a bőrszíne. Más helyeken pedig majdnem mindenkié fehér. Így születtek.

Vajon jobb vagy-e te azért, mert a bőrszíned nem olyan, mint valaki másé? — Gondolhatja-e az, akinek fekete színű a bőre, hogy ő jobb, mint az, akinek a bőre fehér? Vagy gondolhatja-e a fehérbőrű, hogy ő jobb annál, akinek fekete bőre van? Mit gondolsz? —

Ha hallgatunk a Nagy Tanítóra, Jézus Krisztusra, akkor kedvesek leszünk mindenkihez. Semmit sem számít, hogy milyen nemzetből való az ember és milyen a bőre színe. Mindenfajta embert szeretnünk kell. Ezt tanította Jézus.

Egy napon egy zsidó nehéz kérdést akart feltenni Jézusnak. Ez az ember azt gondolta, hogy Jézus nem tud válaszolni a kérdésére. Ezt kérdezte: ,Mit kell tennem, hogy örökké éljek?’

Könnyű kérdés volt ez a Nagy Tanító számára! De Jézus ahelyett, hogy maga válaszolt volna, megkérdezte a férfitól: ,Mit kell tennünk Isten törvénye szerint?’

Az ember így válaszolt: ,Isten törvényében ez áll: Szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel és szeresd felebarátodat, mint saját magadat.’

Jézus ezt mondta: ,Helyesen válaszoltál. Továbbra is ezt tedd, és örök életet nyersz.’

De a férfi nem akart mindenkit szeretni. Ezért mentséget keresett. Megkérdezte Jézust: „Ki valójában az én felebarátom?” Hogyan válaszoltál volna erre? Ki valójában a te felebarátod? —

Ez a férfi azt szerette volna, ha Jézus azt mondja: ,A te felebarátaid a barátaid.’ De mi a helyzet a többi emberrel? Ők is a felebarátaink? —

A kérdésre való feleletként Jézus elmondott egy történetet. Ez egy zsidóról és egy szamaritánusról szólt. Körülbelül így hangzott:

Egy férfi ment a Jeruzsálemből Jerikóba vezető úton. Zsidó volt. Útközben rablók támadták meg. Leütötték, elvették a pénzét és a ruháit. A rablók összeverték és ott hagyták az út szélén félholtan.

Hamarosan arra jött egy pap az úton. Meglátta a súlyosan megsérült férfit. Mit csinált? Te mit tettél volna? —

A pap egyszerűen átment az út másik oldalára. Még csak meg sem állt. Egyáltalán semmit sem tett a férfi megsegítésére.

Azután egy másik igen vallásos férfi ment arra. Lévita volt, aki a jeruzsálemi templomban szolgált. Vajon megállt-e, hogy segítsen rajta? Nem, ő ugyanúgy tett, mint a pap. Nem nyújtott segítséget. Helyes volt ez? —

Végül egy szamaritánus jött az úton. Látta a súlyos sérüléssel fekvő zsidót. A legtöbb szamaritánus és zsidó nem szerette egymást. Vajon a szamaritánus ezért otthagyta a férfit anélkül, hogy segített volna rajta? Így szólt-e magába: ,Minek segítsek ezen a zsidón? Ő sem segítene rajtam, ha én lennék a sebesült.’

Nos a szamaritánus meglátta az út szélén fekvő férfit. Szánalmat érzett iránta. Nem tudta az út szélén fekve hagyni, hogy meghaljon.

Ezért a szamaritánus leszállt az állata hátáról. Odament a férfihoz és ellátta a sebeit. Olajat és bort öntött azokba. Így akarta elősegíteni, hogy a sebek begyógyuljanak. Aztán egy kendővel bekötözte a sebeit.

A szamaritánus óvatosan fölsegítette a sebesültet az állata hátára. Majd lassan tovább mentek, amíg egy fogadóhoz vagyis kis szállodához nem értek. Itt a szamaritánus elhelyezte a férfit és jó ellátást biztosított számára.

Jézus ezután megkérdezte a férfit, akivel beszélgetett: ,Véleményed szerint ki volt a három férfi közül a jó felebarát?’ Te hogyan válaszolnál? A pap, a lévita vagy a szamaritánus? —

A férfi így válaszolt: ,A szamaritánus volt a jó felebarát. Ő megállt és ellátta a sérültet.’

Jézus azt mondta: ,Igazad van. Menj tehát és ugyanúgy cselekedjél!’ — Lukács 10:25-37.

Ugye milyen szép ez a történet? — Világosan megmutatja, hogy kik a felebarátaink. Nemcsak a meghitt barátaink felebarátok. Nemcsak a saját országunkban élő személyek a felebarátaink, s nemcsak azok a személyek, akiknek a bőrszíne ugyanolyan, mint a mienk. Mindenféle ember a felebarátunk.

Mit teszel tehát akkor, ha sebesültet látsz? — Mit teszel akkor, ha más országból való vagy más a bőrének a színe? — Ő akkor is felebarátod. Segítened kell tehát rajta. Ha úgy véled, hogy te még nagyon kicsi vagy ahhoz, hogy segítséget nyújts, akkor megkérhetsz engem, hogy segítsek. Vagy rendőrt hívhatsz vagy egy tanítót. Akkor olyan leszel, mint a szamaritánus.

A Nagy Tanító azt akarja, hogy barátságosak és szeretetteljesek legyünk. Azt akarja, hogy segítsünk másoknak, tekintet nélkül arra, hogy kik azok. Azért beszélte el a történetet arról a férfiról, aki jó felebarát volt.

(Arra vonatkozóan, hogy milyennek tekintsük a más fajhoz vagy nemzetiséghez tartozó embereket, olvassátok el a Cselekedetek 10:34, 35-öt, a 17:26-ot; és a Máté 5:44-48-at is!)