150. ének
Az égi kenyér
1. Fenn trónolsz te az égben
És meg nem változol Atyánk.
Víg szívvel áldunk téged,
A neved megszenteli szánk.
Mint pásztor őrzi nyáját
Úgy óvtad néped rég;
Mézédes manna szállt le
Mint égi eleség.
Kőszálból vizet adtál
Eloltottad a szomjukat
És Kánaánba vitted
Jól táplált, boldog nyájadat.
2. A manna, melyet ettek
Hű Fiad jelképezte rég,
Ki égből jött a földre,
Hogy meghaljon sok bűnösért.
Ő ingyen adta testét
Szent égi kenyérként,
Feláldozta azt önként
az emberi nemért.
Hadd kapjunk hitünk által
E kenyérből, mit Isten ád,
Hogy táplálkozzunk abból
És tisztán szolgáljunk tovább.
3. Ne rejtsd el soha mástól
Az égi kenyérről a hírt.
Menj minden napon tápláld
A Krisztus éhes ’juhait’.
Ki vágyik igaz útra
Azt szívből támogasd,
A megmentése végett
Nyújtsd néki jobbodat.
A végső csata eldől
Az Armageddon mezején
És vígan áldunk Isten
Mindazért, amit megtettél!