Jehova egybegyűjti és felszereli népét a munkára
Az évszázadok során a hitehagyás az egész földön elterjedt. A sokféle egyházfelekezetnek volt ugyan néhány bibliai tanítása, ám többnyire emberi hagyományokat és számos pogány eredetű szokást követett. Krisztus visszatérésének várása általánosan a háttérbe szorult. (Vö. Máté 13:24–30, 37–43.)
Jézus azonban azt mondta, hogy továbbra is őrködve várják az ő visszatérését. Egy csoport ezt tette Alleghenyben, az USA-beli Pennsylvániában. Az 1870-es évek elején Charles Taze Russell és néhány barátja mélyreható, hagyományoktól mentes bibliatanulmányozásba kezdett, tekintettel Jézus visszatérésére. Sok egyéb alaptanításban is kutatni kezdték a bibliai igazságot. Jehova Tanúi mai tevékenységének ez volt a kezdete (Máté 24:42).
Ez a csoport felismerte, hogy a háromságtan nem bibliai eredetű, egyedül Jehova a Mindenható Isten és a Teremtő; Jézus Krisztus pedig az ő első teremtménye és egyetlen-nemzett Fia; és a szent szellem nem személy, hanem Isten láthatatlan hatékony ereje. Ez a csoport megértette, hogy a lélek nem halhatatlan, hanem halandó, hogy a holtak reménysége a feltámadás; és hogy a bűnbánat nélküli gonoszság büntetése nem örökké tartó gyötrelem, hanem a megsemmisülés.
Alapvető tanításnak tekintették azt, hogy Jézus váltságdíjként adta oda az életét az emberiségért. Először az első századtól napjainkig kiválasztott 144 000 férfit és nőt vásárolnak meg a földről, hogy Jézus társörökösei legyenek a mennyei Királyságban. Azután pedig Jézus váltságdíja által emberek milliárdjai, többségükben a halottak közül feltámasztott egyének, eljutnak az emberi tökéletességre a földi örökké tartó élet kilátásával a Királyság-uralom alatt.
Russell és segítői azt is megértették, hogy Jézus jelenléte láthatatlan — szellemi. A pogányok ideje, amely időszak alatt Isten korlátlan uralma nem jutott kifejezésre egyetlen kormányzatban sem a földön, 1914-ben véget ért. Ezután a mennyben létrejöhetett az Isten Királysága. Ezeket a tanításokat azonosítják ma Jehova Tanúival.
Russell és társai a világ minden táján hirdették ezeket az igazságokat szóban és írásban egyaránt. 1879 júliusában Russell megkezdte a Sioni Őr Torony (ma Az Őrtorony) kiadását. Úgy döntött, hogy a Bibliakutatók prédikáló tevékenységének teljesen az önkéntes hozzájárulásoktól kell függnie. Ezért nem szabad gyűjtéseket rendezni. Az üzenetet, a hírnök önkéntes munkája által, ingyen kell terjeszteni. Russell maga is a foglalkozásából addig szerzett vagyonával járult hozzá ehhez.
A Bibliakutatók osztályokba gyűltek össze, ahogy akkor a gyülekezeteket nevezték. Hetente háromszor: előadásokra, írástanulmányozásra és bizonyságtevő összejövetelekre jöttek össze. Rendszeresen választottak férfiakat, hogy felvigyázókként felügyeljenek minden osztály szellemi tevékenységére.
A Sioni Watch Tower Tract Society-t 1884-ben nem anyagi célokat szolgáló társaságként jegyezték be Pennsylvániában. A társaság elnökét évenként választották. Ez törvényes keretet biztosított, és a bibliai oktató munka továbbvitele nem függött valakinek a személyes életétől. A választott elnök Charles Taze Russell lett, hivatalát pedig főhivatalnak tekintették.
Nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy a munkát más országokra is kiterjesszék. A munka az 1880-as évek elején jutott el Kanadába és Angliába. Russell 1891-ben egy európai és egy közel-keleti körútat tett, hogy szemügyre vegye, mit lehetne tenni az igazság további terjesztése érdekében. A 20. század elején a Társulat fiókhivatalt létesített Angliában, Németországban és Ausztráliában.
A Watch Tower Society főhivatala 1909-ben a New York-i Brooklynba költözött, hogy nemzetközi méretűvé szélesítse a prédikáló munkát. New York állam törvényei szerint szükségessé vált egy másik társaság létrehozása is, amely ma Watchtower Bible and Tract Society of New York, Inc. néven ismert. Londonban, Angliában 1914-ben megalakult a Nemzetközi Bibliakutatók Társulata, hogy előmozdítsa a Bibliakutatók tevékenységét a Brit Nemzetközösségen belül. Mintegy 70 — a Watch Tower Society vezetése alatt szolgáló — testület és egyesülés van jelenleg bejegyezve az egész világon. Valamennyit jótékony, önkéntes adományok és önkéntes munkások tartják fenn.
Charles Taze Russell 1916-ban meghalt. Örökébe Joseph Franklin Rutherford lépett a Watch Tower Society elnökeként. Az első világháború befejező éveiben a Bibliakutatók az üldöztetés próbáját szenvedték el, amelynek tetőpontjaként a Társulat főhivatalában felelős állásban szolgáló nyolc testvért bebörtönözték Amerikában. Úgy tűnt, hogy a Bibliakutatók munkája veszélybe került. 1919-ben ezeket a testvéreket felmentették és szabadon bocsátották, s megkezdődött a prédikáló munka nagyobb kiterjesztése.
A felkent keresztény Bibliakutatók egységes testülete a Társulat főhivatalán keresztül a megfelelő időben biztosította a szellemi eledelt a szervezettel kapcsolatban álló minden személynek. Pontosan úgy, ahogy a Jézus által említett ’hű és értelmes rabszolgát’ az első századi felkent keresztények gyülekezete alkotta, ekként az önátadott Bibliakutatók felkent csoportja — amely a Királyság-munkával van elfoglalva — alkotja a „hű és értelmes rabszolga” osztályt a mi időnkben. Amikor Jézus eljött, hogy megvizsgálja a gyülekezetet, szellemi eledelről való gondoskodásban találta ezt az osztályt a háznép számára, majd kinevezte minden tulajdona fölé (Máté 24:45–47; Lukács 12:42).
Röviddel az első világháború után világosan látszott, hogy Isten Jézus Krisztus általi Királysága 1914-ben létrejött a mennyben. Így Jézus szavai most már teljesen valóra válhattak: „A királyságnak ezt a jó hírét prédikálják az egész lakott földön tanúskodás végett minden nemzetnek; és akkor jön el a vég. ” Joseph F. Rutherford magához ragadta a kezdeményezést, hogy még több emberhez eljuttassa a Királyság-üzenetet (Máté 24:14).
Ezért a Társulat elhatározta, hogy saját nyomtatást végez, önkéntes munkásokat felhasználva — akik önátadott férfiak voltak —, hogy biztosítsák a lehető legalacsonyabb áron a bibliai irodalom előállítását. Minden Bibliakutatót arra buzdítottak, hogy vegyen részt rendszeresen a Királyság jó hírének prédikálásában. Számos országban rádióállomásokat használtak fel bibliai előadások közvetítésére.
A Bibliakutatók 1918-at megelőzően megértették, hogy céljuk a prédikálással az, hogy egybegyűjtsék azoknak a kiválasztottaknak maradékát, akik Jézussal lesznek a mennyben és figyelmeztessék a világot Isten közelgő ítéletére. Nem is gondoltak arra, hogy begyűjtsék azokat, akik túlélhetik a jelenlegi gonosz rendszer végét, hogy a földön éljenek. Majd 1918-tól kezdve széles körben hangzott el a „Milliók élnek most, akiknek sohasem kell meghalniuk!” című előadás.
Egy tanulmány 1923-ban Jézusnak — a Máté 25:31–46-ban található — juhokról és kecskékről szóló példázatával foglalkozott és kimutatta, hogy Armageddont megelőzően a jó szándékú emberek, akik nem tartoznak a mennyei Királysághoz, javukra fordíthatják Isten helyeslését és túlélhetik Armageddont. Egy újabb tanulmány 1935-ben kimutatta, hogy ezek a juhszerű egyének azonosak a Jelenések 7:9–17-ben leírt emberek hatalmas, megszámlálhatatlan sokaságával. Ezeket egybe kell gyűjteni minden nemzetből és kilátásuk lehet, hogy túlélik a nagy nyomorúságot és elnyerik a földi örök életet. Ez a felismerés hatalmas lendületet adott a prédikáló munkának (János 10:16).
A Bibliakutatók 1931-ben felvették a Jehova Tanúi nevet. Ezt megelőzően úgy ismerték őket, mint Nemzetközi Bibliakutatók, Millenniumi Hajnal népe és az Őr Torony népe. De szólították őket Russellistáknak és Rutherfordisták gúnynéven is. Ezek közül a nevek közül egyik sem azonosította őket helyes módon. Noha a keresztény név, amelyet az isteni gondviselés által kaptak Jézus tanítványai az első században, bizonyosan alkalmazható volt rájuk; számos hamis tanítást követő csoport is használta ezt a nevet. Azért, hogy megkülönböztessék magukat a névleges keresztények millióitól, egy névre volt szükség, amely ezekben a napokban pontosan azonosítja Krisztus igazi követőit.
Egy szentírási szempont világossá tette, hogy amiként Jehova Izrael népét az ő tanúinak nevezte, úgy a dolgok rendszere befejezésén az ő népét — azokat, akik az ő neve és akarata ismertetésére szentelték magukat — helyesen Jehova Tanúinak kell nevezni. Ez a név megfelelő módon különböztette meg Jehova igaz keresztény imádóit mindazoktól, akik ma azt állítják, hogy keresztények (Zsoltárok 83:18, [83:19, Károli]; Ésaiás 43:10–12).
Joseph F. Rutherford 1942-ben, a második világháború alatt meghalt és az Őrtorony Társulat elnökeként Nathan H. Knorr lépett a helyébe. A jövendölések tisztán megmutatták, hogy a háború után viszonylagos béke és szabadság időszaka következik, amely lehetőséget ad a prédikáló munka nagyobb kiterjesztésére a jelenlegi rendszer vége előtt. Az Őrtorony Gileád Biblia Iskolát 1943 februárjában hozták létre, hogy kiképezzen teljes idejű szolgákat a külföldön végzett misszionárius munkára. Valamivel később, még abban az évben, egy különleges szolgálatra felkészítő programmal egészítették ki Jehova Tanúi hetenkénti összejövetelének munkatervét.
A Társulat 1950-ben megkezdte a Szent Iratok Új Világ fordítása részletekben való közlését; ez az eredeti nyelvű szövegekből készült modern angol nyelvű bibliafordítás volt. Ez a pontosan fordított, könnyen érthető és a Társulat által alacsony áron nyomtatott Biblia nagy segítség volt a prédikáló munkában. A mai napig 53 milliónál is több példányt nyomtattak belőle 11 nyelven.
Kétszáznál is több országban és a tenger szigetein 1987 végére, Jehovának három milliónál is több Jehova Tanúja vett részt a prédikáló munkában. Krisztus halálának Emlékünnepén, amely az 54 911 gyülekezet által tartott legnagyobb látogatottságú összejövetel volt 1987-ben, a jelenlevő személyek teljes létszáma 8 965 221 volt.
Isten valóban felhasználja Jehova Tanúit és ez kitűnik abból is, hogy folyamatosan megőrzik aktivitásukat a szolgálatban, világraszóló egységükben, Jehova neve és Királyságának prédikálása iránti buzgóságukban, erkölcsi tisztaságukban; abban, hogy a teljes Bibliát elfogadják úgy mint Isten tévedhetetlen Szavát, és hogy a babonákban való hittől és a spiritizmustól szabadok.
A következő részek megmutatják, hogyan meríthetsz hasznot Isten igaz imádatának helyreállításából.
● Milyen alapvető bibliatanítások különböztették meg a Bibliakutatókat a vallásfelekezetektől?
● Milyen szervezeti változásokon mentek át 1918-ig a Bibliakutatók?
● Hogyan állapítható meg, hogy a Máté 24:45–47-ben említett „hű és értelmes rabszolgát” a Bibliakutatók felkent csoportja alkotja?
● Milyen mértékben adott nagy lendületet Isten akaratának megértése a prédikáló munka kiterjesztéséhez?
● Milyen célt szolgál a Jehova Tanúi név?
● Mi bizonyítja, hogy Isten valóban felhasználja Jehova Tanúit?
[Képek a 8. oldalon]
C.T. Russell 1879-ben
Az 1879 júliusi szám
A Bibliakutatók egyik korai csoportja Pittsburgh, Pa.
[Képek a 9. oldalon]
A főhivatal, 1889—1909, Pittsburgh, Pa.
A főhivatal irodái 1909—1818 között, Brooklyn, N.Y.
Főhivatali lakótelep 1909—1926 között, Brooklyn, N.Y.
[Képek a 10. oldalon]
Jehova Tanúi főhivatala Brooklyn, New York, USA
Balra fent: Hivatali épületegyüttes
Jobbra fent: Lakóépületek tömbje
Balra lent: Üzemi épületek
Jobbra lent: Szállítási részleg
[Képek a 11. oldalon]
J.F. Rutherford rádióbeszédet mond
Az Őrtorony Társulat első rotációs nyomdagépe, amelyen önkéntesek dolgoztak
A Biblia Új Világ fordítása, amelyet eddig 11 nyelven adtak ki