Gyülekezetek a szeretetben és egységben való építésre
Talán már részt vettél a lakóhelyedhez közel élő Jehova Tanúinak valamelyik gyülekezeti összejövetelén. Az élet minden területéről való emberek — családosak, egyedülállók, idősek és a fiatalok — voltak ott jelen. Valamennyien egyesültek az imádatban és érdekeltek abban, hogy segítsenek másoknak.
Bármilyen elrendezésben, ahol nagyszámú ember kíván egységben dolgozni, valamilyen fajta ellenőrzésre van szükség. Isten a rend Istene, ezért ennek az ő népe gyülekezetében is tükröződnie kell. Napjainkban képesített, érett és tapasztalt keresztény férfiakat választottak véneknek vagy felvigyázóknak, mint ahogy az első században. Ők látják el a felügyeletet és gondoskodnak a gyülekezet szükségleteiről. Más hithű férfiak is segítenek nekik ebben, akiket kisegítő szolgáknak neveznek. Ezek a férfiak nem kapnak fizetést vagy más pénzügyi juttatást, hanem önkéntes alapon szolgálnak, rendszerint világi foglalkozásukból fedezik saját kiadásaikat (1Korinthus 14:33, 40; Filippi 1:1; 1Timótheus 3:8, 9).
De vajon hogyan választják ki őket? Isten hithű szolgái kell hogy legyenek, olyanok, akiknél bizonyosan megnyilvánulnak a Szentírás-szerinti képességek. Íme, néhány ezek közül: „szokásaiban mérsékelt, józan gondolkodású, rendszerető, vendégszerető, tanításra alkalmas és ésszerű, nem pénzsóvár, aki helyesen elnököl a saját háza népe felett; ne legyen újjonan megtért férfi; szükséges, hogy kívülállóknak is jó véleménye legyen róla; aki szilárdan ragaszkodik a tanítással egyező igaz beszédhez” (1Timótheus 3:1–15; Titus 1:7–9).
Ezeket a férfiakat nem szavazással választja meg a gyülekezet, amelynek tagjai túlnyomórészt nem rég lettek keresztényekké. Inkább érett és tapasztalt férfiak ajánlják őket, akik maguk is vének és rendelkeznek a megkülönböztető képesség oly mértékével, hogy meg tudják állapítani, vajon a szóbajöhető személyek megfelelnek-e a szentírási követelményeknek. Követve az első században felállított mintát, a vének és kisegítő szolgák kinevezése Jehova Tanúi Vezető Testületének a felügyelete mellett történik.
Ezek a vének és felvigyázók nem képeznek papi osztályt; nem uralkodnak mások felett. Amiként Jézus mondta, aki vezetni akar közöttetek, legyen valamennyiőtök rabszolgája. Jehova Tanúi gyülekezetében a vének valóban társak az Isten Királyságáért végzett munkában (Máté 20:26, 27; 23:8–11; Róma 12:8; 1Korinthus 3:5; 4:1, 2; Kolossé 4:11; 1Thessalonika 5:12–14).
Mint felvigyázók, ügyelnek az összejöveteleken nyújtott oktatásra és előljárnak a prédikáló tevékenységben. S a gyülekezet elsődleges feladata, hogy mindenütt prédikálja a Királyság jó hírét. A felvigyázók pásztorokként is szolgálnak, meglátogatják a gyülekezet tagjait a szükséges buzdítást nyújtva nekik (Máté 24:14: Cselekedetek 1:8; 1Thessalonika 2:11, 12; 5:14, 15; 2Timótheus 2:24–26; Zsidók 13:17; Jakab 5:13–16; 1Péter 5:1–4).
Az ő felelősségük az is, hogy megfeddjenek és fegyelmezésben részesítsenek bárkit, aki helytelen irányt követ, vagy veszélyt jelent a gyülekezet egységére avagy szellemi és erkölcsi tisztaságára (1Korinthus 5:4, 5, 7, 11–13; Titus 1:9; 2:15; 3:10, 11).
A gyülekezettel való rendszeres kapcsolat jó társaságot nyújt, és számos szellemi előnyt biztosít (Zsoltárok 35:18; 84:10, [84:11, Károli]).
● Kik azok, akik felügyelnek a gyülekezetek sajátos ügyeire?
● Minek az alapján választják ki a felvigyázókat?
● Mi a feladatuk?
[Képek a 13. oldalon]
Felvigyázók oktatják a gyülekezetet, előljárnak a házankénti prédikáló munkában, buzdítanak pásztori látogatásokban, tanácsokat adnak és helyre igazítanak, amikor szükséges