28. fejezet
Jöjjünk ki jól egymással szeretetben
1. a) Hogyan lehetsz része Isten szervezetének? b) Milyen parancsnak kell aztán engedelmeskedned?
AMINT EGYRE JOBBAN megismered és értékeled Jehova Istent és elhatározását, az lesz a vágyad, hogy rendszeresen együtt légy olyanokkal, akik ugyanazt a hitet és reménységet vallják, mint te. Ezzel te is részévé válsz Isten látható szervezetének, az igaz krisztusi testvéri közösségnek. „Szeressétek a testvérek egész közösségét” — így szól az a parancs, amelynek engedelmeskedned kell (1Péter 2:17; 5:8, 9).
2. a) Milyen új parancsolatot adott Jézus a követőinek? b) Mit jelentenek világosan az „egymást” és „közöttetek” szavak? c) Mennyire fontos az egymás iránti szeretet?
2 Jézus kihangsúlyozta, mennyire fontos, hogy követői szeressék egymást. Ezt mondta nekik: „Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek . . . Abból tudja meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet van köztetek” (János 13:34, 35). Ezek a szavak, hogy „egymást” és „köztetek”, világosan mutatják, hogy minden igaz kereszténynek egy csoportba, egy szervezetbe kell tartoznia (Róma 12:5; Efézus 4:25). És ezt a szervezetet a tagjainak egymás iránt megnyilvánuló szeretetéről lehet felismerni. Ha valakiben nincsen szeretet, minden egyéb hiábavaló (1Korinthus 13:1–3).
3. Hogyan hagsúlyozza a Biblia annak szükségét, hogy szeressük a keresztény testvéreinket?
3 Ezért emlékeztették az apostolok gyakran az első keresztényeket ilyenformán: „Érezzetek egymás iránt gyengéd vonzalmat.” „Fogadjátok szívesen egymást.” „Szolgáljátok egymást rabszolgaként.” „Legyetek egymáshoz kedvesek, gyengéden együttérzők.” „Továbbra is szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak készségesen, ha valamelyikőtöknek oka lenne panaszra a másik ellen.” „Állandóan vigasztaljátok egymást és ki-ki építse a másikat.” „Éljetek egymással békességben.” „Legyen bennetek bensőséges szeretet egymás iránt” (Róma 12:10; 15:7; Galata 5:13; Efézus 4:32; Kolossé 3:13, 14; 1Thessalonika 5:11, 13; 1Péter 4:8; 1János 3:23; 4:7, 11).
4. a) Mi mutatja, hogy a keresztényeknek nemcsak egymást, hanem még másokat is kell szeretniük? b) Különösen kiket kell szeretni a kereszténynek?
4 Mindenesetre ez nem azt jelenti, hogy az igaz keresztényeknek csak egymást, vagyis Isten szervezetének tagjait kell szeretniük. Másokat éppen úgy szeretniük kell. A Biblia valóban arra buzdít, hogy gyarapodjatok „szeretetben egymás iránt és mindenki iránt” (1Thessalonika 3:12; 5:15). Pál apostol szintén ismertette a helyes, kiegyensúlyozott nézetet, így írt: „Tegyünk mindenkivel jót, főképp pedig hittestvéreinkkel” (Galata 6:10, Békés—Dalos). Eszerint a keresztényeknek mindenkit, még ellenségeiket is szeretniük kell, de különösen kell szeretniük tanútársaikat, vagyis szellemi testvéreiket és testvérnőiket Isten szervezetében (Máté 5:44).
5. Mi mutatja, hogy az igaz keresztényeket a szeretetről ismerték az első időkben is és ma is?
5 Az első keresztényeket erről az egymás iránti szeretetről ismerték mindenütt. Tertulliánus, a második században élt író a következőképpen írta le a keresztényekről kialakult általános véleményt: ’Nézzétek, mennyire szeretik egymást; még meghalni is készek egymásért!’ Ugyanilyen szeretet tapasztalható a mai igaz keresztények között is. De vajon ez azt jelenti, hogy az igaz keresztények között nincsenek problémák, nehézségek?
A TÖKÉLETLENSÉG KÖVETKEZMÉNYEI
6. Miért vétenek olykor még az igaz keresztények is egymás ellen?
6 A Biblia tanulmányozása során biztosan felismerted, hogy mindannyiunkban megtalálható az ősszüleinktől, Ádámtól és Évától örökölt tökéletlenség (Róma 5:12). Ennek következtében hajlamosak vagyunk a rossz cselekedetekre. „Mindannyian sokszor megbotlunk” — mondja a Biblia (Jakab 3:2; Róma 3:23). Tudomásul kell venned, hogy az Isten szervezetének tagjai is tökéletlenek és olykor-olykor követnek el helytelenségeket. Ez problémákhoz, nehézségekhez vezethet még az igaz keresztények között is.
7. a) Miért kellett azt mondani Evódiának és Szintikének, hogy „egyenlő indulattal” legyenek egymás iránt? b) Mi mutatja, hogy alapjában véve jó keresztények voltak?
7 Gondolj a korai, filippibeli gyülekezethez tartozó két testvérnő, Evódia és Szintike esetére. Pál apostol így írt róluk: „Evódiát intem és Szintikét is intem, hogy egyenlő érzülettel legyenek az Úrban [értsenek egyet az Úrban, Békés—Dalos].” Miért buzdította Pál ezt a két testvérnőt, hogy „egyenlő érzülettel legyenek”? Nyilván azért, mert valami nézeteltérés volt közöttük. A Biblia nem mondja meg, mi volt az. Talán féltékenyek voltak egymásra valami miatt. Ők alapjában véve mindketten derék nők voltak. Már hosszabb ideje keresztényekként éltek, évekkel azelőtt részt vettek Pállal a prédikáló-szolgálatban. Ezért írta Pál a gyülekezetnek:„ . . . segítsd ezeket a nőket, akik oldalamon küzdöttek a jó hirért” (Filippi 4:1–3).
8. a) Milyen nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között? b) Ha jelen lettél volna ennél a heves szóváltásnál, mire következtettél volna belőle?
8 Egyszer Pál is összekülönbözött kísérőtársával, Barnabással. Amikor indulni készültek a második missziós útjukra, Barnabás magával akarta vinni unokatestvérét, Márkot. Pál ebbe nem egyezett bele, mert Márk az első missziós úton cserbenhagyta őket és hazament (Cselekedetek 13:13). A Biblia ezt mondja: „Emiatt heves szóváltás támadt köztük és elváltak egymástól” (Cselekedetek 15:37–40). El tudod ezt képzelni? Ha ott lettél volna és hallottad volna azt a „heves szóváltást”, a viselkedésükből azt a következtetést vontad volna le, hogy Pál és Barnabás nem tartoznak Isten szervezetéhez?
9. a) Milyen bűnt követett el Péter, és mi váltotta ki eljárását? b) Mit tett Pál, amikor látta Péter viselkedését?
9 Egy másik alkalommal Péter viselkedett helytelenül. Kerülte a pogányokból lett keresztényekkel való szoros kapcsolatot, mert attól félt, hogy néhány zsidó keresztény nemtetszését vonná magára, ezek ugyanis lenézték a nem zsidó keresztény testvéreiket (Galata 2:11–14). Amikor Pál látta Péter helytelen viselkedését, az összes jelenlévő előtt elítélte azt. Te hogyan érezted volna magadat akkor Péter helyében? (Zsidók 12:11).
NEHÉZSÉGEK MEGOLDÁSA SZERETETTEL
10. a) Hogyan reagált Péter a rendreutasításra? b) Mit tanulhatunk Péter példájából?
10 Péter megharagudhatott volna Pálra. Sértőnek érezhette volna azt a módot, ahogyan Pál mások jelenlétében rendreutasította őt. De nem haragudott (Prédikátor 7:9). Péter alázatos volt. Elfogadta a helyreigazítást, nem engedte, hogy a Pál iránti szeretete meghidegüljön (1Péter 3:8, 9). Figyeld meg, hogyan utalt később Péter Pálra keresztény testvéreinek írt buzdító levelében: „A mi Urunk türelmét megmentésnek tekintsétek, miként a mi szeretett testvérünk Pál is írta nektek a neki adott bölcsesség szerint” (2Péter 3:15). Igen, Péter képes volt szeretetből fátyolt borítani a kellemetlen ügyre, amely ez esetben az ő helytelen viselkedéséből eredt (Példabeszédek 10:12).
11. a) Heves szóváltásuk ellenére hogyan mutatta ki Pál és Barnabás, hogy igaz keresztények? b) Hogyan fordíthatjuk javunkra példájukat?
11 Hogyan rendeződött végül is Pál és Barnabás vitája? Ez is szeretettel oldódott meg. Később ugyanis, amikor Pál levelet írt a korinthusi gyülekezetnek, benne Barnabást meghitt munkatársának nevezte (1Korinthus 9:5, 6). És bár Pálnak alapos oka lehetett arra akkor, hogy kétségbe vonja Márknak utitársi minőségben való hasznát, később ez az ifjú olyan éretté vált, hogy Pál így írhatott róla Timótheusnak: „Vedd magad mellé Márkot, mert hasznát veszem a szolgálatban” (2Timótheus 4:11). Mi is tanulhatunk ebből a példából, hogyan intézzük el a nehézségeket.
12. a) Minek az alapján ésszerű feltételezni, hogy Evódia és Szintike rendezték nézeteltérésüket? b) A Galata 5:13–15 szerint miért fontos, hogy a keresztények szeretettel rendezzék nézeteltérésüket?
12 Nos, mit mondhatunk Evódiáról és Szintikéről? Sikerült-e rendezniük a közöttük felmerült nézeteltérést? Engedték-e, hogy a szeretet elfedezze azt a bűnt, amit egymás ellen elkövettek? A Biblia nem számol be arról, hogy végül is mi történt velük. De tudván azt, hogy derék asszonyok voltak, akik együtt munkálkodtak Pállal a keresztényi szolgálatban, józanul feltételezhetjük, hogy alázatosan megfogadták a kapott tanácsot. El tudjuk képzelni, hogy amint Pál levele eljutott hozzájuk, felkeresték egymást és a szeretet szellemében rendezték a köztük lévő problémát (Galata 5:13–15).
13. Milyen példát adott Jehova a szeretet kimutatásában?
13 Előfordulhat, hogy neked is nehezedre esik kijönni valakivel vagy valakikkel a gyülekezetben. Jóllehet talán sokat kell még azon munkálkodniuk, hogy igaz keresztény tulajdonságokat fejlesszenek ki magukban, de gondolj a következőkre: Megvárja-e Jehova Isten, míg az emberek megszabadulnak minden rossz szokásuktól és csak azután szereti őket? Nem! A Biblia így mondja: „Az Isten azzal ajánlja nekünk a saját szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:8). Követnünk kell Istennek ezt a példáját és szeretnünk kell azokat is, akik még rossz és balga dolgokat művelnek (Efézus 5:1, 2; 1János 4:9–11; Zsoltárok 103:10).
14. Milyen tanácsot adott Jézus arra vonatkozóan, hogy ne bírálgassunk másokat?
14 Mivel valamennyien tökéletlenek vagyunk, Jézus arra tanított, hogy ne bírálgassuk egymást. Igaz, hogy vannak hibáik másoknak is, de nekünk is vannak. „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig a gerendát sem veszed észre?” — kérdezte Jézus (Máté 7:1–5). Ha ezt a bölcs tanácsot eszünkben tartjuk, ez segítségünkre lesz, hogy jól kijöjjünk testvéreinkkel és testvérnőinkkel.
15. a) Miért fontos, hogy megbocsássunk egymásnak még ha okunk volna is panaszra a másik ellen? b) A Máté 18. fejezetében leírt példázatában hogyan emelte ki Jézus a megbocsátás szükségességét?
15 Feltétlenül szükséges, hogy irgalmasok és megbocsátók legyünk. Bizony előfordulhat, hogy igazi okod van panaszra testvéred vagy testvérnőd ellen. Ilyenkor emlékezz e bibliai tanácsra: „Továbbra is szenvedjétek el egymást és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek oka lenne panaszra a másik ellen.” De miért kell megbocsátanod, ha jogos panaszod van ellenük? Mert „Jehova is készségesen megbocsátott nektek” — válaszol a Biblia (Kolossé 3:13). És ha mi az ő bocsánatára vágyunk, nekünk is meg kell bocsátanunk másoknak (Máté 6:9–12, 14, 15). Ha Jehova a példázatbeli királyhoz hasonlóan ezerszer megbocsátott nekünk, nem kell-e, hogy néhányszor mi is megbocsássunk testvéreinknek? (Máté 18:21–35; Példabeszédek 19:11).
16. a) Az 1János 4:20, 21 szerint hogyan függ össze az Isten szeretete a keresztény testvéreink szeretetével? b) Milyen eljárás szükséges, ha a testvérednek van valami panasza ellened?
16 Egyszerűen lehetetlen az igazság útján járni és ugyanakkor szeretetlenül, engesztelhetetlenül bánni testvéreinkkel és testvérnőinkkel (1János 4:20, 21; 3:14–16). Éppen ezért, ha valami bajod van egy keresztény testvéreddel, ne szakítsd meg vele a beszélgetést. Ne neheztelj rá, hanem rendezd vele a dolgot a szeretet szellemében. Ha pedig te sértetted meg a testvéredet, késedelem nélkül tisztázd a helyzetet és kérj bocsánatot (Máté 5:23, 24).
17. Mit kell tenned, ha valaki igazságtalan volt veled szemben?
17 Mi történjék azonban, ha valaki megsértett téged, vagy másként bánt veled igazságtalanul? A Biblia tanácsa ez: „Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele” (Példabeszédek 24:29; Róma 12:17, 18, Ökumenikus fordítás). Jézus Krisztus ezt tanácsolta: „Ha valaki megüti a jobb orcádat, fordítsd felé a másikat is” (Máté 5:39). Ez az ütés nem fizikai bántalmazást jelez, hanem inkább sértést vagy bosszantást. Jézus ezzel arra oktatta ki követőit, hogy kerüljék a veszekedést vagy vitatkozást. Ahelyett, hogy ’sérelmet sérelemmel, a gyalázkodást gyalázkodással viszonoznák’, ’keresniük, követniük kell a békét’ (1Péter 3:9, 11; Róma 12:14).
18. Mit tanulhatunk Isten példájából, aki minden embert szeret?
18 Idézzük emlékezetünkbe, hogy ’szeretnünk kell a testvérek egész közösségét’ (1Péter 2:17). Jehova Isten példát mutatott ebben. Ő nem részrehajló. Minden fajta egyenlő az ő szemében (Cselekedetek 10:34, 35; 17:26). Azok, akik oltalomban részesülnek és kijönnek a „nagy nyomorúságból,” „minden nemzetből, törzsből és népből és nyelvből” kerülnek ki (Jelenések 7:9, 14–17). Így Istenhez hasonlóan nekünk is egyformán kell szeretni a más fajtájú és nemzetiségű, különféle társadalmi helyzetű és bőrszínű embereket; mint ahogy Isten szereti őket.
19. a) Hogyan kell tekintenünk keresztény testvéreinket és hogyan kell bánnunk velük? b) Milyen nagy kiváltságban lehet részünk?
19 Ha jól megismered mindazokat, akik a keresztény gyülekezetbe tartoznak, bizonyára megkedveled és értékeled majd őket. Az idősebbeket úgy tekintsd, mintha apád vagy anyád lennének, a fiatalabbakat pedig, mintha öcséid vagy húgaid lennének (1Timótheus 5:1, 2). Nagy kiváltság Isten családhoz hasonló, látható szervezetéhez tartozni, amelyben a testvérek olyan jól kijönnek egymással szeretetben. Mily nagyszerű lesz ilyen szerető családi körben örökké élni a paradicsomi földön! (1Korinthus 13:4–8).
[Kép a 233. oldalon]
Mit tanulhatunk Evódia és Szintike esetéből?
[Kép a 235. oldalon]
Vajon a Pál és Barnabás közti heves szóváltás azt jelentette, hogy ők nem voltak Isten szervezetének tagjai?
[Kép a 236. oldalon]
Az igazi keresztények engedik, hogy a szeretet elfedezze a panaszokra való okokat
[Kép a 237. oldalon]
Isten szervezetén belül a szeretet arra indítja a keresztényeket, hogy egyenértékű emberekként jöjjenek ki egymással