Hogyan magyarázzák a Háromságot?

A RÓMAI katolikus egyház kijelenti: „A Háromság kifejezést használjuk a keresztény vallás központi tantételének jelölésére. . . Az athanasiusi hitvallás szavai szerint: ’Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a Szentlélek is, és még sincs három Isten, csak egy Isten!’ . . . Ebben a Háromságban mind a három személy együtt-örökkévaló és együtt-egyenlő: mindannyian egyformán nem-teremtettek és mindenhatók (The Catholic Encyclopedia [A Katolikus Enciklopédia]).

A kereszténységben majdnem az összes többi egyház egyetért ezzel. Például, a görögkeleti egyház is „a kereszténység alaptanításának” nevezi a Háromságot, sőt még hozzáfűzi: „Keresztények azok, akik Krisztust Istenként fogadják el.” Ugyanez az egyház Our Orthodox Christian Faith (A mi igaz keresztény hitünk) című könyvében kijelenti: „Isten háromszemélyű. . . Az Atya teljesen Isten. A Fiú teljesen Isten. A Szentlélek teljesen Isten.”

Eképpen a Háromság „egy Isten három személyben”. Mindegyikről azt mondják, hogy kezdet nélküli, öröktől fogva létező. Azt is mondják, hogy mindegyik mindenható, egyik sem nagyobb vagy kisebb a másiknál.

Nehéznek találod ennek az érvelésnek a követését? Sok őszinte hívő zavarosnak, a normális gondokodással ellentétesnek, a tapasztalattal teljesen ellenkezőnek tartja. Azt kérdezik: Hogyan lehet Isten az Atya, Isten a Fiú, és Isten a szent szellem, ha mégsem három Isten, csak egy Isten?

„Az emberi ész számára felfoghatatlan”

EZ A zűrzavar általános jellegű. A The Encyclopedia Americana megjegyzi, hogy a Háromság „az emberi ész számára felfoghatatlan”.

Sokan, akik elfogadják a Háromságot, ugyanígy vélekednek. Monsignor Eugene Clark ezt mondja: „Isten egy és Isten három. Mivel semmi ilyen nem figyelhető meg a teremtett világban, képtelenek vagyunk megérteni, legfeljebb kénytelenek vagyunk elfogadni.” John O’Connor bíboros kijelenti: „Tudjuk, hogy mélységes titokkal állunk szemben, amit megérteni nem tudunk.” II.János Pál pápa is „az Isten Háromságának kifürkészhetetlen titkáról” beszél.

Ezért az A Dictionary of Religious Knowledge (Vallástudományi szótár) című kiadvány ezt mondja: „A háromsághívők között nincs egyetértés a tekintetben, hogy pontosan mit értsenek a dogmán, vagy még pontosabban, hogyan magyarázzák meg.”

Érthető ezek után a New Catholic Encyclopedia (Új Katolikus Enciklopédia) megjegyzése: „A Háromság teológiájának kevés olyan tanára van a római katolikus papneveldékben, akihez ne fordultak volna olykor-olykor ilyen kérdéssel: ’De hát hogyan prédikáljuk a Háromságot?’ És ha ez a kérdés bizonyos homályosságot tükröz a leendő papok esetében, nem kisebb a zavar a tanáraik esetében sem.”

Ennek az észrevételnek indokoltságát állapíthatjuk meg akkor is, ha elmegyünk egy könyvtárba és vizsgálni kezdjük a Háromságról szóló könyveket. Hány és hány oldalon át próbálták ezt a tant megmagyarázni! És ha a kutatóknak sikerül átvergődniük a sok ellentmondó teológiai kifejezés és magyarázat útvesztőin, végül is kielégítetlenül távoznak.

E tekintetben a jezsuita Joseph Bracken What Are They Saying About the Trinity? (Mit mondanak a Háromságról?) című könyvében megjegyzi: „Azok a papok, akik erejük megfeszítésével megtanulták a Háromságot szemináriumi idejük alatt, természetesen még háromság-vasárnapján is vonakodnak kiállni híveik elé, hogy a szószékről arról beszéljenek. . . Miért kellene hát az embereket olyasmivel terhelni, amely végső fokon fel sem fogható?” Majd hozzáfűzi: „A Háromság hivatalos hittétel, amelynek a valóságban kevés vagy szinte semmi hatása nincs a mindennapi keresztényi életre és istenimádatra.” Ennek ellenére az egyházak „központi tanítása”!

Hans Küng katolikus teológus Christianity and the World Religions (A keresztényiség és a világvallások) című könyvében megjegyzi, hogy a Háromság az a tanítás, amely miatt az egyházak képtelenek komoly eredményt elérni a nem-keresztény népeknél. Ezt mondja: „Még egy jól értesült mohamedán sem tudja egyszerűen követni, miként a zsidók sem tudták mind ez ideig felfogni a Háromság lényegét. . . A Háromság dogmájában az egy Isten és három létmódja közötti különbségtételek sem tudják meggyőzni a mohamedánokat, akik nemhogy megértenék, inkább egyre zavarosabbnak érzik a szír, görög és latin nyelvből származó teológiai kifejezéseket. A mohamedánok számára mindez egyszerűen szójáték. . . Miért kellene, hogy bárki is bármit hozzáfűzzön az Isten egyetlensége és egyedüli voltának a fogalmához, amely legfeljebb csak gyöngítené vagy semmissé tenné Istennek ezt az egyetlenségét és egyedüli voltát?”

„Nem a zűrzavar Istene”

HOGYAN tudott létrejönni ez a zűrzavaros tanítás? A The Catholic Encyclopedia (A Katolikus Enciklopédia) ezt állítja: „Ez az oly titokzatos dogma előfeltételez egy isteni kinyilatkoztatást.” Karl Rahner és Herbert Vorgrimler katolikus tudósok a Teológiai kisszótárukban ezt mondják: „A Szentháromság. . . szigorú értelemben vett. . . titok. . ., amelyről kinyilatkoztatás nélkül nem szerezhetünk tudomást, és amelyet a teremtett értelem még a kinyilatkoztatás után sem képes benső lényege szerint átlátni.”

Azt állítani, hogy mivel a Háromság ilyen zűrzavaros titok, ezért szükséges, hogy isteni kinyilatkoztatásból származzon, felvet egy újabb nagy problémát. Mit? Azt ugyanis, hogy az isteni kinyilatkoztatás cáfol Istennel kapcsolatban minden ilyen felfogást. „Isten nem a zűrzavar Istene” (1Korinthus 14:33, Revideált Standard fordítás [RS]).

E kijelentésre való tekintettel, lehet-e Isten a szerzője egy olyan önmagáról szóló dogmának, amely annyira zavaros, hogy ezt sem a héber, sem a görög, sem a latin tudósok nem tudják valóban megmagyarázni?

Továbbá, szükséges-e, hogy emberek teológusok legyenek ahhoz, hogy ’megismerjék az egyedüli igaz Istent és Jézus Krisztust, akit ő elküldött’? (János 17:3, K.f.). Ha ez szükséges volna a művelt zsidó vallásvezetők közül miért oly kevesen tudták felismerni Jézust mint Messiást? Ezzel szemben a hűséges tanítványai egyszerű földművesek, halászok és adószedők, valamint háziasszonyok voltak. Ezek az egyszerű emberek annyira jól meg tudtak győződni Jézus Istenről szóló tanításáról, hogy másokat is meg tudtak erre tanítani, sőt készek voltak hitükért meg is halni (Máté 15:1–9; 21:23–32, 43; 23:13–36; János 7:45–49; Cselekedetek 4:13).

[Kép a 4. oldalon]

Jézus tanítványai az egyszerű, alázatos emberek voltak, nem a vallási vezetők