50. fejezet

Felkészítés az üldözéssel való szembenézésre

MIUTÁN Jézus kioktatta apostolait, hogyan végezzék a prédikálómunkát, figyelmezteti őket ellenségeikre. Ezt mondja: „Íme, elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé . . . Óvakodjatok az emberektől, mert kiszolgáltatnak benneteket a helyi törvényszékeknek, és megostoroznak zsinagógáikban! Sőt, helytartók és királyok elé hurcolnak majd énmiattam benneteket.”

A súlyos üldözés ellenére, mellyel követői szembe kerülnek, Jézus a következő bíztató ígéretet teszi: „Amikor azonban kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mimódon vagy mit beszéljetek, mert abban az órában megkapjátok, amit mondanotok kell, mert nem csupán ti beszéltek, hanem a ti Atyátok szelleme beszél általatok.”

„Továbbá — folytatja Jézus —, halálra adja majd testvér a testvérét és apa a gyermekét, és gyermekek szüleik ellen támadnak és megölik őket. — Majd hozzáfűzi: — És gyűlölet tárgya lesztek minden ember előtt az én nevemért; de aki mindvégig kitart, az részesül megmentésben.”

A prédikálásnak elsőrendű fontossága van. Ezért Jézus kiemeli az óvatosság szükségességét annak érdekében, hogy szabadon végezhessék munkájukat. „Amikor egy városban üldöznek titeket, meneküljetek egy másikba — mondja —; mert bizony mondom nektek, semmiképpen nem járjátok körbe Izrael városait, amíg eljön az Emberfia.”

Igaz ugyan, hogy ezt az utasítást, figyelmeztetést és buzdítást Jézus a 12 apostolának adta, de azokra is gondolt, akik az ő halála és feltámadása után vesznek majd részt az egész földre kiterjedő prédikálásban. Ez abból is kitűnik, hogy — szavai szerint — tanítványai „gyűlöletesek lesznek minden nép előtt”, vagyis nemcsak az izraeliták előtt, akikhez az apostolok elküldettek prédikálni. Továbbá az apostolokat nyilvánvalóan még nem hurcolták a helytartók és királyok elé, amikor Jézus először küldte őket rövid prédikáló körútjukra. Azonkívül a hívőket akkor nem adták halálra családtagjaik.

Így amikor azt mondja, hogy tanítványai nem fejezik be prédikáló körútjukat, „amíg el nem jön az Emberfia”, Jézus prófétai kijelentést tesz nekünk, hogy tanítványai nem fejezik be az egész lakott föld kerekségének szóló prédikálást, míg el nem jön Armageddonkor a megdicsőített Király, Jézus Krisztus, mint Jehova ítéletvégrehajtója.

Jézus a prédikálásra vonatkozó utasításait folytatva ezt mondja: „A tanítvány nem több a tanítójánál; a rabszolga sem több az uránál.” Követőinek tehát számolniuk kell azzal, hogy az Isten Királyságának hirdetéséért ugyanolyan rossz bánásmódban fognak részesülni, mint ő. De így inti őket: „Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik; inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet képes elpusztítani a Gyehennában.”

Jézus volt a legjobb példa e tekintetben. Inkább félelem nélkül elviselte a halált, mint hogy a minden hatalommal bíró Jehova Isten iránti lojalitását veszélyeztesse. Igen, Jehova az, aki képes arra, hogy elpusztítsa valakinek a „lelkét” (ez esetben az embernek, mint élő léleknek, a jövőbeli kilátását), vagy feltámasszon valakit, hogy örökké tartó életnek örvendjen. Milyen szerető, együttérző égi Atya, Jehova!

Jézus ezután egy példázattal bátorítja tanítványait, amely kiemeli Jehova szeretetteljes törődését irántuk. „Nem adnak-e két verebet egy csekély értékű pénzdarabért? — kérdezi. — És mégis, egyikük sem esik a földre a ti Atyátok tudta nélkül. De még fejetek hajszálai is mind meg vannak számolva. Ezért ne féljetek; ti sok verébnél többet értek.”

A Királyság-üzenet, amelynek hirdetésével Jézus megbízza tanítványait, megosztja a családokat, mivel bizonyos családtagok elfogadják, mások pedig elutasítják azt. „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre — magyarázza. — Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot.” A bibliai igazság mellett kiálló családtagnak tehát bátorságra van szüksége. „Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám — jegyzi meg Jézus —, és aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, nem méltó hozzám.”

Utasításait befejezve Jézus megemlíti, hogy azok, akik befogadják tanítványait, őt is befogadják. „És aki csak egyetlen pohár friss vizet is ad egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány, bizony mondom nektek, semmiképpen nem fogja elveszíteni jutalmát.” Máté 10:16–42.

▪ Milyen figyelmeztetésekkel látja el Jézus a tanítványait?

▪ Milyen bátorítást és vigasztalást ad nekik?

▪ Miért alkalmazhatók Jézus utasításai a mai keresztényekre is?

▪ Milyen tekintetben nem nagyobb Jézus tanítványa a tanítójánál?