Megfelelően alkalmazott szünetek

A BESZÉDBEN fontosak a megfelelő helyen tartott szünetek. Ez egyaránt igaz akkor, amikor előadást tartasz, vagy amikor csak egy személlyel beszélgetsz. Szünetek nélkül a szavaid egybefolynak, így nem fejezik ki világosan a gondolataidat, de a megfelelően alkalmazott szünetek világossá teszik a beszédedet. A szünetekkel továbbá elérheted, hogy a fő pontok sokáig megmaradjanak a hallgatókban.

Hogyan döntheted el, mikor tarts szünetet? Milyen hosszúak legyenek a szünetek?

Szünetek írásjeleknél. Az írásjelek fontos részét alkotják az írott nyelvnek. Jelezhetik, mikor van vége egy kijelentésnek vagy egy kérdésnek. Egyes nyelvekben az idézetek elkülönítésére használják őket. Vannak olyan írásjelek, amelyek a mondatrészek közötti kapcsolatot jelölik. Aki magában olvas, látja az írásjeleket. Amikor azonban felolvas másoknak, hangjával érzékeltetnie kell az írott anyagban megjelenő összes írásjelet. (További részleteket olvashatsz erről az 1. tanulmányban, melynek a címe „Pontos felolvasás”.) Ha nem tartasz szünetet ott, ahol az írásjelek megkívánják, akkor másoknak nehéz lehet megérteni, amit olvasol, sőt megváltozhat a szöveg értelme.

Az írásjeleken kívül az a mód, ahogyan a gondolatok kifejezésre jutnak egy mondatban, meghatározza, hol helyénvaló szünetet tartani. Egy híres zenész egyszer ezt mondta: „Semmivel sem szólaltatom meg jobban a hangjegyeket, mint sok más zongorista. De az igazi művészet a hangjegyek közötti szünetek megtartása!” Ugyanez a helyzet a beszéddel is. A szünetek széppé varázsolják a jól előkészített anyagot, és értelmet adnak annak.

A nyilvános felolvasásra készülve talán hasznosnak találod majd, ha a felolvasandó nyomtatott anyagba jeleket írsz. Húzz egy kis függőleges vonalat, ahol rövid, épp csak egy leheletnyi szünetet kell tartani. Húzz két vonalat, ahol kicsit hosszabban kell megállnod. Ha úgy érzed, hogy egy bizonyos megfogalmazást képtelen van szépen felolvasni, és már többször is rossz helyen tartottál szünetet, akkor ceruzával kösd össze azokat a szavakat, amelyek összetartoznak. Majd olvasd el az egész kifejezést. Sok tapasztalt előadó készül fel így.

A mindennapi beszédben a szünetek tartása általában nem okoz gondot, hiszen tudod, mit akarsz mondani. Ha azonban szokásod, hogy szabályos időközönként szünetet tartasz, függetlenül attól, hogy mit kíván meg a gondolat, beszéded homályos és erőtlen lesz. A „Gördülékeny előadásmód” című 4. tanulmányban található javaslatok segíthetnek fejlődni ezen a téren.

Szünet gondolatváltásnál. Amikor az egyik főpontról áttérsz egy másikra, a szünet lehetőséget biztosít a hallgatóidnak, hogy elgondolkodjanak, ráhangolódjanak a váltásra, és felismerjék azt. Abban is segít, hogy jobban megértsék a következő gondolatot. Ugyanolyan fontos szünetet tartanod a gondolatváltásnál, mint lassítanod a saroknál, amikor az egyik utcából a másikba kanyarodsz.

Néhány előadó azért ugrik szünet nélkül egyik gondolatról a másikra, mert túl sok anyagot akar elmondani. Van, akinél ez a szokás a mindennapi beszédmódját tükrözi. Talán mindenki így beszél körülötte. Így azonban nem lehet hatásosan tanítani. Ha van valami mondanivalód, amelyet érdemes meghallgatni, és érdemes rá emlékezni, akkor szakíts elegendő időt arra, hogy a gondolatot jól kidomborítsd. Tudatosítsd magadban, hogy a szünetek lényegesek ahhoz, hogy világosan tudd közölni a gondolataidat.

Ha vázlatból fogsz előadást tartani, az anyagodat oly módon kell elrendezned, hogy abból nyilvánvaló legyen, hol kell szünetet tartani a főpontok között. Ha teljes szövegű előadást fogsz tartani, jelöld meg azokat a helyeket, ahol áttérsz az egyik fő gondolatról a másikra.

A gondolatváltásoknál a szünetek általában hosszabbak, mint az írásjeleknél tartandó szünetek, de azért ne legyenek annyira hosszúak, hogy vontatottá váljon tőlük az előadás. Ha túl hosszúra sikerülnek, azt a benyomást keltheted a hallgatókban, hogy nem jól készültél fel, és akkor próbálod kitalálni, hogy mit mondj.

Szünetek hangsúlyozás végett. Gyakran igen hatásosak azok a szünetek, amelyeket a hangsúlyozás miatt tartunk olyan kijelentések meg kérdések előtt vagy után, amelyeket nagyobb nyomatékkal adunk elő. Az ilyen szünetek lehetőséget biztosítanak a hallgatóságnak arra, hogy elgondolkozzon az éppen akkor elhangzottakon, vagy várakozást keltenek a következő gondolat iránt. Nem mindegy, melyik módszert alkalmazod. El kell döntened, hogy az adott esetben melyik lenne helyénvaló. Ne feledd azonban, hogy csak a valóban jelentős kijelentéseknél szabad szünetet tartani hangsúlyozás végett. Máskülönben elvész ezeknek a kijelentéseknek az értéke.

Amikor Jézus felolvasott az Írásokból a názáreti zsinagógában, hatásosan tartott szünetet. Először felolvasta Ézsaiás próféta tekercséből a megbízatását. Mielőtt azonban magára alkalmazta volna, összegöngyölítette a tekercset, visszanyújtotta a szolgálattevőnek, és leült. Majd amikor a zsinagógában lévők mind rászegezték a tekintetüket, ezt mondta: „Ma teljesedett be ez az írás” (Luk 4:16–21).

Tarts szünetet, amikor a körülmények ezt megkívánják. Időnként a zavaró tényezők is megkívánhatják, hogy szünetet tarts beszéd közben. A forgalom zaja vagy egy gyermek sírása miatt lehet, hogy félbe kell szakítanod a beszélgetést a házigazdával a szántóföldi szolgálat végzése közben. Ha egy kongresszuson nem túl nagy a zavart keltő esemény, talán kicsit fel kell emelned a hangodat, hogy folytatni tudd az előadást. De ha a zavaró dolog hangos és hosszan tart, szünetet kell tartanod. A hallgatóság úgysem fog rád figyelni. Ilyenkor tehát állj meg, hogy hallgatóid teljesen hasznot meríthessenek azokból a jó dolgokból, amelyeket el szeretnél mondani nekik.

Szünet, amikor valamilyen reakciót vársz. Akkor is fontos lehetőséget adnod a hallgatóidnak a reagálásra, ha olyan programot tartasz, amelyben ők nem működhetnek közre. Ilyenkor a hallgatók magukban, nem hallható módon fognak reagálni arra, amit mondasz. Ha elgondolkodtató kérdéseket teszel fel, de nem tartasz elegendő hosszúságú szünetet, kérdéseid értéke nagyrészt el fog veszni.

Persze nemcsak az emelvényről mondott beszédben fontos szünetet tartani, hanem akkor is, amikor tanúskodunk. Néhányan szinte sohasem tartanak szünetet. Ha ez neked is gondot okoz, őszintén törekedj arra, hogy fejlődj a beszédnek ezen a területén. Így jobban tudsz majd másokkal beszélgetni, és hatásosabb is leszel a szántóföldi szolgálatban. A szünet alatt egy pillanatnyi csöndet értünk. A csönd elkülöníti a gondolatokat, hangsúlyoz valamit, illetve figyelemre szólít fel, és időt hagy a fülnek, hogy felkészüljön a további gondolatok befogadására.

A beszélgetés kétirányú gondolatközlés. Mások jobban hajlanak majd arra, hogy meghallgassanak, ha te is meghallgatod őket, és érdeklődést mutatsz a mondanivalójuk iránt. Ehhez elég hosszú szünetet kell tartanod, hogy kifejthessék gondolataikat.

A szántóföldi szolgálatban többnyire akkor lehet hatékonyan tanúskodni, ha beszélgetésbe tudunk elegyedni azokkal, akiknek tanúskodunk. Sok Tanú azt tapasztalta, hogy köszönés után hatásos, ha elmondja, miről akar beszélni, majd feltesz egy kérdést. Szünetet tartanak, hogy a házigazda válaszolni tudjon, majd méltányolják, amit mondott. A beszélgetés alatt számos lehetőséget adnak neki, hogy elmondja a gondolatait. Tudják, hogy általában jobban segíthetnek valakinek, ha ismerik a nézeteit a felvetett témáról (Péld 20:5).

Persze nem mindenki reagál kedvezően a kérdésekre. Ez azonban nem vette el Jézus kedvét attól, hogy kellő hosszúságú szünetet tartva, még az ellenséges személyeket is engedje szóhoz jutni (Márk 3:1–5). Ha hagyunk másokat beszélni, az gondolkodásra ösztönzi őket, és ez ahhoz vezethet, hogy feltárják, mi van a szívükben. Szolgálatunk egyik célja, hogy szívből jövő reagálásra ösztönözzük az embereket. Ezt úgy érhetjük el, ha Isten Szavából létfontosságú gondolatokat osztunk meg velük, melyekkel kapcsolatban döntést kell hozniuk (Héb 4:12).

Valóban művészet a szünetek megfelelő alkalmazása a szolgálatunkban. Ha ügyesen élünk ezzel a módszerrel, akkor a gondolatokat világosabban tudjuk közölni másokkal, és gyakran maradandóbb nyomot hagynak a hallgatók elméjében.