13. TANULMÁNY
Vizuális kapcsolat
SZEMÜNK érzéseket és érzelmeket közvetít. Meglepődöttséget vagy félelmet fejezhet ki, irgalmat vagy szeretetet lehet kiolvasni belőle. Időnként kételkedésről árulkodhat, illetve bánkódás tűnhet ki belőle. Egy idős férfi ezt mondta honfitársairól, akik sokat szenvedtek: „Mindent ki lehet olvasni a szemünkből.”
Mások az alapján vonhatnak le következtetéseket rólunk és arról, amit mondunk, hogy hova szegeződik a tekintetünk. Sok kultúrában az emberek hajlamosak megbízni abban, aki barátságos szemkontaktust tart fenn velük. Ezzel ellentétben vitathatják annak a személynek az őszinteségét vagy szakértelmét, aki a lábát, vagy valamilyen tárgyat néz, és nem néz a beszélgetőpartnere szemébe. Más kultúrákban bármilyen kitartó szemkontaktust durvának, agresszívnak vagy kihívónak tartanak. Ez különösen akkor van így, amikor más nembeli személyekkel, vezető vagy más, rangos személyiségekkel beszélnek. Egyes helyeken tiszteletlenségnek számít, ha egy fiatalabb személy beszéd közben egy idősebb ember szemébe néz.
Ahol azonban nem tekintik sértőnek, ott egy fontos kijelentésnek nagyobb hangsúlyt adhat az, ha a beszélgetőpartnerünk szemébe nézünk. Ez arról tanúskodhat, hogy a beszélő meg van győződve arról, amit mond. Figyeld meg, hogyan reagált Jézus, amikor a tanítványai nagyon meglepődtek, és ezt mondták: „Ki részesülhet hát megmentésben?” A Biblia ezt írja: „Jézus a szemükbe nézve ezt mondta nekik: »Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges«” (Máté 19:25, 26). A Szentírás arra is rámutat, hogy Pál apostol jól megfigyelte, miként reagál a hallgatósága. Egyszer egy születésétől fogva sánta férfi jelen volt, amikor Pál beszélt. A Cselekedetek 14:9, 10 ezt írja: „Ez figyelt, amint Pál beszélt, ő pedig rászegezve tekintetét, és látva, hogy van hite ahhoz, hogy gyógyulást nyerjen, hangos szóval ezt mondta: »Állj a lábadra egyenesen!«”
Javaslatok a szántóföldi szolgálatra. Amikor szántóföldi szolgálatban veszel részt, legyél barátságos és szívélyes az emberekkel! Ha ez nem elítélhető nálatok, akkor a beszélgetés elkezdéséhez tegyél fel gondolatébresztő kérdéseket olyan témában, amely mindkettőtöket érdekelhet. Eközben törekedj szemkontaktust kialakítani – vagy legalább arra, hogy tiszteletteljesen és kedvesen nézz a másik személyre. Nagyon vonzó, ha valaki, akinek a szeme belső örömet sugároz, kedvesen mosolyog. Az ilyen arckifejezés sokat elárulhat a beszélgetőpartnerünknek arról, hogy milyen emberek vagyunk, és segíthet neki, hogy felszabadultabb legyen a társalgás közben.
Ha felétek nem kifogásolható, figyeld meg a partnered szemében tükröződő érzést, mely jelezheti, mit kell tenned az adott helyzetben. Megláthatod, hogy mérges-e vagy egyáltalán nem érdeklődik. Észreveheted, ha nem ért téged, vagy ha kezdi elveszíteni a türelmét. Az is nyilvánvaló lesz előtted, ha rendkívüli érdeklődést mutat. Amit ki tudsz olvasni a szeméből, az figyelmeztethet, hogy változtatnod kell-e a beszédtempódon, fokozott erőfeszítést kell-e tenned arra, hogy bevond őt is a beszélgetésbe, be kell-e fejezned a beszélgetést, vagy esetleg jó lenne-e bemutatni, hogyan szoktunk bibliatanulmányozást folytatni.
Akár a nyilvános tanúskodásban veszel részt, akár házi bibliatanulmányozást vezetsz, törekedj rá, hogy tiszteletteljes szemkontaktust tarts fenn azzal a személlyel, akivel beszélgetsz. De ne nézd őt mereven, mert az zavarba ejtő (2Kir 8:11). Ehelyett természetesen, barátságosan, gyakran nézz a másik szemébe! Sok országban ez az őszinte érdeklődés kifejezése. Persze amikor a Bibliából vagy valamilyen más kiadványból olvasol, a szemedet a nyomtatott oldalra kell szegezned. Egy gondolat hangsúlyozása végett azonban jónak láthatod, hogy közvetlenül a hallgatódra nézz, ám ezt csak röviden tedd meg! Ha időnként felpillantasz, megfigyelheted, hogyan reagál a felolvasásra.
Ne hagyj fel a próbálkozással, ha először a félénkség miatt nehéz vizuális kapcsolatot fenntartanod. Gyakorlással a helyénvaló vizuális kapcsolat természetessé fog válni, és így hatásosabban tudsz majd másokkal kommunikálni.
Előadás megtartásakor. A Biblia azt írja, hogy mielőtt Jézus elkezdte a hegyi beszédét, „tanítványaira emelte szemét” (Luk 6:20). Tanuljunk a példájából. Ha egy csoport előtt beszélsz, nézz az emberekre, és csak néhány másodperces szünet után kezdd el az előadásodat! Sok helyen ez alatt az idő alatt az előadók szemkontaktust létesítenek a hallgatóság közül néhány személlyel. Ez a rövid szünet segíthet leküzdeni a kezdeti idegességedet. Segít a hallgatóknak is, hogy ráhangolódjanak arra az érzésre vagy érzelemre, amely az arcodon megjelenik, továbbá lehetőséget ad nekik arra, hogy elcsendesedjenek, és figyelni tudjanak.
Előadás közben nézz a hallgatóságra! Törekedj rá, hogy ne csupán úgy nézz a hallgatókra, mint csoportra, hanem egyénenként figyelj az emberekre! A szemkontaktus fenntartását egy bizonyos fokig szinte minden kultúrában elvárják a nyilvános szónokoktól.
A hallgatóidra nézni nemcsak azt jelenti, hogy ritmikusan egyik oldalról a másikra tekintesz. Tiszteletteljes módon nézz rá valakire a hallgatóságból, és ha nem kifogásolható, mondj ennek a személynek egy egész mondatot! Majd nézz valaki másra, és annak a személynek is mondj egy vagy két mondatot! Ne nézz senkire se olyan sokáig, hogy zavarba jöjjön, és ne összpontosíts csak néhány személyre a hallgatóságból! Mindig váltogasd, hogy kire nézel, de ha egyvalakinek beszélsz, akkor tényleg hozzá intézd a szavaidat, és figyeld meg a reakcióját, mielőtt másra néznél.
A jegyzeted a szónoki emelvényen a kezedben vagy a Bibliádban legyen, hogy így egyetlen pillantással bele tudj nézni. Ha a fejedet teljesen le kell hajtanod ahhoz, hogy megnézd a jegyzeteidet, akkor nehezebben tudsz kapcsolatot tartani a hallgatósággal. Figyelned kell rá, hogy milyen gyakran nézel a jegyzeteidbe, és arra is, hogy mikor teszed ezt meg. Ha olyankor nézel a jegyzeteidbe, amikor az előadás eléri a tetőpontját, akkor nemcsak hogy lemaradsz a hallgatóid reakcióiról, hanem az előadásod is veszíteni fog az erejéből. Ehhez hasonlóan, ha állandóan a jegyzeteidet nézed, elveszíted a hallgatósággal a kapcsolatot.
Amikor valakinek labdát dobsz, biztosan odanézel, hogy sikerült-e elkapnia. Az előadásod minden gondolata egy-egy labda, amelyet „odadobsz” a hallgatóságnak. Az, hogy „elkapták-e”, a reakciójukból figyelhető meg – egy biccentésből, mosolyból vagy figyelmes tekintetből. Ha fenntartod a vizuális kapcsolatot, az segít megbizonyosodnod afelől, hogy a gondolataidat „elkapták”.
Ha a gyülekezet előtti felolvasásra jelölnek ki, vajon meg kell próbálnod a hallgatóságra nézni a felolvasás közben? Ha a hallgatóság követi a felolvasást a Bibliából, akkor a legtöbben nem is fogják észrevenni, hogy felnéztél-e vagy sem. Ám ha a hallgatókra nézel, az segíthet színessé tenni a felolvasásodat, hiszen folyamatosan figyelemmel kíséred a reakcióikat. És ha a hallgatóságból valaki nem követi a felolvasást a Bibliából, s ezért az elméje elkalandozik, de tekintete találkozik a tiéddel, akkor segíthetsz neki visszatérni a felolvasáshoz. Persze csak röviden tudsz majd felpillantani – nem szabad, hogy emiatt megakadjon a felolvasásod. Ezért az a legjobb, ha a Bibliát a kezedben tartod és felemeled a fejedet – tehát ne szorítsd az állad a mellkasodhoz.
Időnként a véneket arra kérik, hogy teljes szövegű kongresszusi előadást tartsanak. Hogy ezt hatásosan tudják megtenni, tapasztalatra, gondos felkészülésre és sok gyakorlásra van szükség. Természetesen, mivel kötve vannak a papírhoz, kevésbé tudnak vizuális kapcsolatot tartani a hallgatósággal. Ha azonban az előadó jól felkészült, időnként fel kell tudnia nézni a hallgatóságára úgy, hogy közben nem veszíti el, hol jár. Ha így tesz, akkor éberen tudja tartani a hallgatók figyelmét, amivel lehetővé teszi a számukra, hogy teljes mértékben hasznot merítsenek a fontos szellemi oktatásból.