Az írásszövegek helyes hangsúlyozása

MIKÖZBEN Isten szándékairól beszélsz másoknak, akár személyesen, akár az emelvényről, a megbeszélés középpontjában annak kell lennie, amit Isten Szava mond, ezért általában felolvasol a Bibliából. A felolvasásodnak szépnek kell lennie.

A helyes hangsúlyozást érzéssel kell megvalósítanunk. A Szentírást érzéssel kell olvasnunk. Figyelj meg néhány példát. A Zsoltárok 37:11 felolvasásakor a hangodból érződnie kell, hogy már alig várod a versben megígért békét. Amikor a Jelenések 21:4-ben a szenvedés és a halál végéről olvasol, hangod mutassa, hogy igen nagyra értékeled a megjövendölt, csodálatos szabadulást. Sürgető hangon kell felolvasni a Jelenések 18:2, 4, 5-öt, amely felszólít, hogy menjünk ki a bűnnel terhelt „Nagy Babilonból”. Persze az érzések szívből kell hogy jöjjenek, de nem szabad eltúloznunk őket. Hogy mennyi érzést vigyünk egy versbe, azt maga a vers, illetve a versnek a felhasználása határozza meg.

A megfelelő szavak hangsúlyozása. Ha a bibliaversnek csupán egy részéhez fűzöl megjegyzéseket, akkor a vers felolvasásakor ki kell emelned azt a részt. Például ha a Máté 6:33 felolvasásánál azt akarod elemezni, hogy mit is jelent ’először a királyságot keresni’, akkor nem „az Ő igazságossága” vagy az „ezek az egyéb dolgok” kifejezésekre fogod tenni a főhangsúlyt.

Talán azt tervezed, hogy a szolgálati összejövetelen tartandó előadásodban felolvasod a Máté 28:19-et. Mely szavakat kell hangsúlyoznod? Ha arra szeretnéd ösztönözni a hallgatókat, hogy szorgalmasan vezessenek be házi bibliatanulmányozásokat, akkor a „tegyetek tanítvánnyá” részt hangsúlyozd. De ha arról fogsz beszélni, hogy a keresztényeknek kötelességük a bevándorlókkal is megosztani a Biblia igazságát, vagy arra akarsz buzdítani néhány hírnököt, hogy ott szolgáljon, ahol nagyobb a szükség, akkor a „minden nemzetből való emberek” részt olvashatnád nyomatékkal.

Egy írásszöveget gyakran azért olvasunk fel, hogy választ adjunk egy kérdésre, vagy alátámasszunk egy mások által vitatott érvet. Ha a vers minden gondolatát ugyanolyan hangsúllyal olvassuk fel, akkor nem biztos, hogy a hallgatók látni fogják a mondottak és a vers közötti kapcsolatot. Lehet, hogy számodra nyilvánvaló a gondolat, számukra azonban nem.

Például amikor felolvasod a Zsoltárok 83:19-et egy olyan fordításból, amely tartalmazza Isten nevét, és a főhangsúlyt a „felséges Isten” kifejezésre teszed, a házigazda talán nem érti meg azt a látszólag nyilvánvaló tényt, hogy Istennek van személyes neve. A „Jehova” nevet kell hangsúlyoznod. Ám ha ugyanezt az írásszöveget használod, amikor Jehova korlátlan uralmáról beszélsz, akkor a „felséges Isten” kapja a legnagyobb nyomatékot. Ehhez hasonlóan, amikor a Jakab 2:24-et olvasod fel, hogy rámutass, milyen fontos, hogy a hit tettekkel párosuljon, de főleg az „igazságossá nyilvánítani” részt hangsúlyozod a „cselekedetek” kifejezés helyett, akkor előfordulhat, hogy a hallgatóságból néhányan nem fogják érteni a gondolatot.

Erre egy másik jó példa a Róma 15:7–13-ban található. Ez a részlet Pálnak egy olyan gyülekezethez írt leveléből való, amelyben nem zsidók és zsidó születésű személyek is voltak. Az apostol itt amellett érvel, hogy Krisztus szolgálatából nemcsak a körülmetélt zsidók merítenek hasznot, hanem a nemzetekből valók is, hogy „a nemzetek az irgalmasságáért dicsőítsék az Istent”. Pál ezután négy írásszöveget idéz, hogy a figyelmet a nemzeteknek erre a lehetőségére irányítsa. Hogyan kell olvasnod ezeket az idézeteket, hogy azt a gondolatot hangsúlyozd, amire Pál gondolt? Ha meg akarod jelölni a hangsúlyos kifejezéseket, akkor a 9. versben „a nemzetek” kifejezést, a 10. versben a „ti nemzetek” szavakat, a 11. versben a „ti nemzetek mind” és a „minden nép” részt, majd a 12. versben „a nemzeteken” szót kell megjelölnöd. Ilyen hangsúlyozással próbáld meg felolvasni a Róma 15:7–13-at. Így Pál egész érvelési menete világosabbá válik, és könnyebb lesz megérteni.

A hangsúlyozás módszerei. Többféleképpen lehet hangsúlyozni azokat a lényeges szavakat, amelyeket szeretnél kiemelni. A módszered legyen összhangban az írásszöveggel és az előadás keretével. Íme néhány javaslat.

Nyomatékosítás a hangunkkal. Ez a hangunkban bekövetkezett minden olyan változást magában foglalja, amellyel ki tudjuk emelni a lényeges szavakat a mondat többi részéhez képest. A hangsúlyozást a hangerő változtatásával – növelésével vagy csökkentésével – lehet elérni. Sok nyelvben a hangmagasság változtatásával lehet nyomatékosítani. Némely nyelvben viszont ez teljesen megváltoztathatja a gondolat értelmét. Ha lassabban mondjuk ki a kulcskifejezéseket, hangsúlyt kapnak. Amely nyelvekben nem lehet hanggal nyomatékot adni a szavaknak, ott a kívánt hatást az abban a nyelvben szokásos módszerekkel érik el.

Szünet. Ezt a módszert az írásszöveg legfontosabb részének felolvasása előtt vagy után lehet alkalmazni – esetleg előtte is, és utána is. Ha közvetlenül a fő gondolat előtt tartunk szünetet, az várakozást kelt; ha pedig utána, azzal fokozzuk a hatást. Ám ha túl sok szünetet tartunk, akkor semmi sem fog kiemelkedni a versből.

Ismétlés. Úgy is hangsúlyt adhatsz egy bizonyos pontnak, ha félbeszakítod a felolvasást, és újra felolvasod az adott szót vagy kifejezést. Gyakran az a legjobb módszer, ha a vers felolvasása után ismétled meg a kulcskifejezést.

Gesztusok. A mozdulatok és az arcjáték sokszor érzelmekkel tölthet meg egy szót vagy kifejezést.

Hangszín. Egyes nyelvekben a szavakat időnként olyan hangszínnel lehet felolvasni, amely hatással van a szavak jelentésére, és elkülöníti őket egymástól. Itt is megfontoltságra van szükség; különösen a csípős megjegyzésekkel kell vigyáznunk.

Amikor mások olvasnak fel verseket. Amikor a házigazda olvassa fel az írásszöveget, talán nem a jó szavakat hangsúlyozza, vagy esetleg egyik szót sem emeli ki. Mit tehetsz ilyenkor? Általában az a legjobb, ha úgy teszed világossá az értelmet, hogy rámutatsz az írásszöveg alkalmazására. Ezután külön felhívhatod a házigazda figyelmét a bibliavers lényeges szavaira.