Érdeklődést keltő bevezetés

MINDEN előadásnak az egyik leglényegesebb része a bevezetés. Ha sikerül felkeltened a hallgatóid érdeklődését, nagyobb kedvük lesz odafigyelni arra, amit azután mondasz. Ha a szántóföldi szolgálatban a bevezetőd nem kelti fel az emberek érdeklődését, talán nem is adnak lehetőséget arra, hogy folytasd a mondandódat. Amikor előadást tartasz a Királyság-teremben, a hallgatóság nem fog szó szerint kimenni a teremből, de némelyek gondolatai másutt fognak járni, ha nem sikerült felkeltened a figyelmüket.

A bevezető elkészítésénél a következő célokat tartsd szem előtt: 1. keltsd fel a hallgatóság figyelmét, 2. egyértelműen nevezd meg a témádat, és 3. mutasd meg, hogy miért fontos a téma a hallgatóknak. Megtörténhet, hogy ezt a három célt szinte egyszerre lehet elérni. Időnként azonban külön-külön kell figyelmet szentelni nekik, és lehet, hogy más sorrendben kell megvalósítani őket.

Hogyan keltheted fel a hallgatóság figyelmét? Pusztán az a tény, hogy az emberek összegyűltek, hogy meghallgassanak egy előadást, még nem jelenti, hogy osztatlan figyelemmel fogják kísérni azt. Miért nem? Mert az életük tele van számos olyan dologgal, amely leköti a figyelmüket. Talán az otthoni gondokkal vagy az élet más aggodalmaival vannak elfoglalva. Rád, az előadóra az a feladat hárul, hogy felkeltsd a hallgatóság figyelmét, és utána ne engedd, hogy bármi is elterelje. Erre különböző lehetőségeid vannak.

A valaha megtartott egyik leghíresebb előadás a hegyi beszéd volt. Hogy is kezdődött? Lukács beszámolója szerint Jézus ezt mondta: „Boldogok vagytok, ti szegények . . . Boldogok vagytok, akik most éheztek . . . Boldogok vagytok, akik most sírtok . . . Boldogok vagytok, amikor gyűlölnek titeket az emberek” (Luk 6:20–22). Miért keltették fel ezek a szavak az emberek érdeklődését? Jézus néhány szóban beszélt egy-két komoly gondról, amellyel a hallgatói küszködtek. Majd ahelyett, hogy hosszasan taglalta volna ezeket, megmutatta, hogy még azok is boldogok lehetnek, akiknek ilyen nehézségeik vannak. Ezzel sikerült elérnie, hogy a hallgatói várják a további mondanivalót.

Kérdésekkel fel lehet kelteni az emberek érdeklődését, de csakis akkor, ha azok találóak. Ha a kérdéseid azt mutatják, hogy olyan témáról akarsz beszélni, amelyet a hallgatóid már hallottak, gyorsan lelohad az érdeklődésük. Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek zavarba hozzák a hallgatóidat, vagy rossz fényben tüntetik fel őket! Inkább igyekezz úgy fogalmazni, hogy kérdéseid gondolkodásra ösztönözzenek! Minden kérdés után tarts rövid szünetet, hogy a hallgatóidnak legyen idejük gondolatban válaszolni. Amikor úgy érzik, hogy gondolatban beszélgetnek veled, akkor sikerült lekötnöd az érdeklődésüket.

Az is meg tudja ragadni az emberek figyelmét, ha megtörtént eseteket mesélsz el. De nem biztos, hogy egy történet puszta elmondásával célt érsz, ha az a hallgatóid közül valakit zavarba ejt. Ha a hallgatók csak a történetre emlékeznek, de a tanulságra már nem, akkor megint csak nem sikerült elérned a célodat. A bevezetőben elmesélt történetnek az előadás lényegi részében szereplő valamely fontos gondolathoz kell alapot biztosítania. Jóllehet néhány részlet elengedhetetlen ahhoz, hogy az elbeszélés élő legyen, figyelj arra, hogy ezek a történetek ne nyúljanak szükségtelenül hosszúra.

Néhány előadó egy friss hírrel vezeti be az előadását, újságcikkből vagy egy elismert szaktekintélytől idéz. Ezek a módszerek is eredményesek lehetnek, ha a hír vagy az idézet jól illik a témához és a hallgatósághoz.

Ha az előadásod egy szimpózium vagy a szolgálati összejövetel része, akkor általában az a legjobb, ha rövid és lényegre törő a bevezetőd. A nyilvános előadásnál gondosan tartsd be a bevezető részre kiszabott időt! Az előadás fő részében hangzik el az az információ, amely a legértékesebb a hallgatóságnak.

Előfordulhat, hogy szkeptikus vagy éppen ellenséges érzületű hallgatóság előtt kell beszélned. Mivel tudnád felkelteni a figyelmüket? Istvánt, egy korai keresztényt, akiről azt mondták, hogy ’telve van szellemmel és bölcsességgel’, erőszakkal a zsidó szanhedrin elé vitték. Ott hatásos beszédet tartott a keresztényi hit védelmében. Hogyan kezdte a beszédét? Tiszteletteljes hangnemben közös alapra épített. „Férfiak, testvérek és apák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent ősatyánknak, Ábrahámnak” (Csel 6:3; 7:2). Pál apostol az athéni Areopáguszon egy teljesen más összetételű hallgatósághoz igazította a bevezetőjét, ezekkel a szavakkal: „Athéni férfiak, látom, hogy a jelek szerint mindenben odaadóbban félitek az istenségeket, mint mások” (Csel 17:22). Mivel hatásosak voltak a bevezetők, mindkét hallgatóság hajlandó volt továbbra is figyelni rájuk.

A szántóföldi szolgálatban neked is fel kell keltened az emberek figyelmét. Ha nincs előre megbeszélve a látogatásod, a házigazda talán mással van elfoglalva. A világ egyes részein a hívatlan látogatóktól elvárják, hogy gyorsan a lényegre térjenek. Máshol az a szokás, hogy a vendégnek eleget kell tennie bizonyos formaságoknak, mielőtt elmondaná, miért jött (Luk 10:5).

Mindkét helyzetben igaz, hogy az őszinte, barátságos magatartás segíthet olyan légkört teremteni, amely jó alap a beszélgetéshez. Gyakran eredményes, ha olyasmivel kezded a beszélgetést, ami közvetlenül összefügg azzal, ami foglalkoztatja a házigazdát. Honnan tudhatod, hogy mivel kellene kezdened? Nos, foglalatoskodik valamivel, amikor odamész hozzá? Talán kertészkedik, autót szerel, főz, mos, vagy a gyerekekre vigyáz, újságot olvas, vagy az utcán történik valami, ami leköti a figyelmét. A környezete vajon arról árulkodik, hogy különösen érdeklődik a horgászás, a sportok, a zene, az utazás, a számítógépek vagy valami más iránt? Az embereket gyakran az érdekli, amit nemrégen hallottak a rádióban vagy láttak a televízióban. Ha valamelyik hír kapcsán felteszel egy kérdést, vagy röviden elmondod a véleményedet, abból barátságos beszélgetés alakulhat ki.

Jézus kiváló példát mutatott abban, hogy miként kell elkezdeni egy beszélgetést azzal a céllal, hogy tanúskodni tudjunk, amikor a Sikár közelében levő kútnál beszélt egy szamáriai asszonnyal (Ján 4:5–26).

Alaposan fel kell készülnöd a bevezetődre, különösen akkor, ha a gyülekezeted gyakran bemunkálja a területét. Máskülönben talán nem lesz lehetőséged tanúskodni.

Mondd el, miről fogsz beszélni! A keresztény gyülekezetben az elnöklő, vagy az, akinek előtted volt programja, általában elmondja az előadásod címét és a nevedet. Mégis jó volna, ha a bevezetődben emlékeztetnéd a hallgatóságot a témádra, például úgy, hogy szó szerint elmondod az előadásod címét, de nem feltétlenül ezt a módszert kell alkalmaznod. Mindenesetre a témának az előadás közben fokozatosan ki kell bontakoznia, de már a bevezetődben is a témádra kell terelned a figyelmet valahogyan.

Amikor Jézus kiküldte a tanítványait prédikálni, egyértelműen megmondta, milyen üzenetet kell hirdetniük. „Amint mentek, prédikáljatok, és mondjátok: »Elközeledett az egek királysága«” (Máté 10:7). A mi időnkre vonatkozóan Jézus ezt mondta: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják” (Máté 24:14). Arra kapunk buzdítást, hogy ’prédikáljuk a szót’, ami azt jelenti, hogy tanúskodás közben ragaszkodunk a Bibliához (2Tim 4:2). Mielőtt azonban kinyitnád a Bibliát, vagy a Királyságra irányítanád a figyelmet, gyakran említened kell valami olyasmit, ami éppen foglalkoztatja az embereket. Beszélhetnél a bűnözésről, munkanélküliségről, igazságtalanságról, háborúkról, a fiataloknak való segítségnyújtásról, a betegségről vagy a halálról. De ne időzz sokáig a kellemetlen témáknál, hiszen az üzeneted építő. Törekedj rá, hogy a beszélgetést Isten Szavára és a Királyság-reményre tereld!

Mutasd meg, hogy miért fontos a témád a hallgatóságnak! Ha a gyülekezetben beszélsz, szinte biztos lehetsz benne, hogy a hallgatóságodat általában érdekelni fogja a témád. De vajon úgy fognak figyelni, mint akik olyasmit tanulnak, ami egyértelműen nekik szól? Azért fognak figyelni, mert felismerik, hogy a hallottak az ő helyzetükre is vonatkoznak, és mert azt a vágyat ébreszted bennük, hogy tegyenek valamit az adott területen? Ez csak akkor lesz így, ha az előadás elkészítése közben figyelembe veszed a hallgatóidat: a körülményeiket, azt, hogy mi foglalkoztatja őket, hogyan gondolkodnak. Ha így készültél fel, derüljön ez ki a bevezetődből!

Akár előadást tartasz, akár tanúskodsz valakinek, a témád iránti érdeklődés felkeltésének egyik legjobb módja az, ha érezteted a hallgatóiddal, hogy ők is érintve vannak. Mutass rá, hogy a gondjaik, szükségleteik vagy a kérdéseik hogyan függnek össze azzal a témával, amiről beszélsz. Ha kiderül, hogy nemcsak általánosságokról lesz szó, hanem a témának konkrét oldalait fogod tárgyalni, akkor még feszültebben fognak figyelni. Ehhez jól fel kell készülnöd.

Hogyan mondd el a bevezetődet? Nagyon fontos, hogy mit mondasz a bevezetődben, de az érdeklődés felkeltésében az is közrejátszik, hogy hogyan mondod azt. Ezért ne csak arra készülj fel, hogy mit fogsz mondani, hanem arra is, hogy hogyan fogod azt mondani.

A célod eléréséhez fontos a megfelelő szóhasználat, ezért jónak láthatod, hogy alaposan kidolgozd az első két-három mondatot. Általában a rövid, egyszerű mondatok a legjobbak. Amikor előadást tartasz a gyülekezetben, leírhatod ezeket a mondatokat a jegyzeteidbe, de meg is tanulhatod őket, hogy a bevezető szavaid kellő hatást érjenek el. Ha kényelmes tempóban mondasz el egy hatásos bevezetőt, az segít megnyugodnod, erre pedig szükség van az előadásod folytatásához.

Mikor készülj fel rá? Erről többféle vélemény is létezik. Vannak olyan tapasztalt szónokok, akik szerint a bevezetővel kell kezdeni az előadásra való felkészülést. Mások, akik szónoklattant tanultak, azon a véleményen vannak, hogy a bevezetést azután kell elkészíteni, miután az előadás fő része már kész van.

Azt mindenképp tudnod kell, hogy mi a témád, és milyen főpontokat akarsz kifejteni, mielőtt kidolgoznád egy odaillő bevezető részleteit. És mi a teendőd akkor, ha nyomtatott vázlatból kell felkészülnöd az előadásra? Ha a vázlat elolvasása után van valamilyen ötleted a bevezetőre, nyugodtan írd le. Ezenkívül ne feledd, hogy csak úgy lesz hatásos a bevezetőd, ha figyelembe veszed a hallgatóságodat és a vázlat anyagát.