Hatásos befejezés

LEHET, hogy sokat kutattál, gondosan elrendezted az előadásod fő részének az anyagát, és érdeklődést keltő bevezetőt is készítettél. De még valamire szükség van: hatásos befejezésre. Ne becsüld le ennek fontosságát! Gyakran arra emlékeznek a legtovább a hallgatók, amit utoljára mondasz. Ha a befejezésed erőtlen, lehet, hogy az sem lesz olyan hatásos, amit előtte mondtál.

Figyeld meg a következőt: Józsué az élete vége felé emlékezetes előadást tartott az Izrael nemzetében levő idősebb férfiaknak. Miután részletesen elmondta, miként bánt Jehova Izraellel Ábrahám napjai óta, vajon Józsué összefoglalásképpen egyszerűen elismételte előadásának a kiemelkedő pontjait? Nem. Ehelyett mély érzésekkel erre buzdította a népet: „féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel.” Olvasd el Józsué beszédének a befejezését, mely a Józsué 24:14, 15-ben van feljegyezve!

Egy másik figyelemre méltó beszéd a Cselekedetek 2:14–36-ban található. Ezt Péter apostol tartotta a Jeruzsálemben összegyűlt tömegnek i. sz. 33 pünkösdjén. Először elmagyarázta, hogy Jóel azon próféciáját látják teljesedni, mely Isten szellemének a kiárasztásáról szól. Ezután megmutatta, hogy ez hogyan függ össze a Zsoltárok könyvében található messiási próféciákkal, melyek megjövendölték Jézus Krisztus feltámadását, és azt, hogy Jézus fel lesz magasztalva Isten jobbjára. Majd a befejezésben Péter világosan megfogalmazta azt a tényt, amellyel a hallgatóságában mindenkinek szembe kell néznie. Ezt mondta: „Tudja meg hát Izrael egész háza bizonyossággal, hogy Úrrá is, és Krisztussá is tette őt az Isten: azt a Jézust, akit ti oszlopra feszítettetek.” A jelenlévők ezt kérdezték: „Férfiak, testvérek, mit tegyünk?” Péter így válaszolt: „Tanúsítsatok megbánást, és valamennyien keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében” (Csel 2:37, 38). Azon a napon a hallgatóságából mintegy 3000 ember, akit mélyen megindítottak a hallottak, elfogadta az igazságot Jézus Krisztusról.

Néhány szempont, amelyet nem szabad elfelejtened. A befejezésednek közvetlen kapcsolatban kell lennie az előadásod témájával. Logikus következtetésként kell állnia a kifejtett főpontok után. Bár talán jó lenne a témából bizonyos kulcsszavakat megismételni, nem kötelező az egészet szó szerint újra elmondani.

A beszéddel általában az a célod, hogy buzdítsd a hallgatóidat valaminek a megtételére az elhangzott információ alapján. A befejezés egyik fő célja, hogy elmondd, mit tegyenek. Amikor kiválasztottad a témádat és a főpontokat, vajon jól átgondoltad, miért fontos hallaniuk az anyagot, és mi a célod az előadással? Ha igen, akkor tudni fogod, mire szeretnéd ösztönözni őket. Most el kell magyaráznod, hogy mit és hogyan kell tenniük.

Amellett, hogy elmondod a hallgatóidnak, hogy mit tegyenek, a befejezésednek ösztönzőnek is kell lennie. Nyomós érveket kell felhoznod ahhoz, hogy tettre serkents másokat, és beszélned kell a lehetséges előnyökről, melyek a tanács megfogadásából fakadnak. Ha az utolsó mondatodat jól kigondolod és megfogalmazod, akkor azzal az egész előadást hatásosabbá teszed.

Gondolj arra, hogy amikor az előadás vége felé jársz, ezt éreztetned kell azzal, amit mondasz. A tempód is legyen ennek megfelelő, vagyis kerüld, hogy az előadás vége előtt hadarj, aztán hirtelen abbahagyd a beszédet. Arra is figyelj, hogy ne halkuljon le a hangod! Elég hangosan beszélj, de ne kiabálj! Az utolsó néhány mondatodból érződnie kell, hogy véget fog érni az előadás. Ezeket a mondatokat komolyan és meggyőződéssel mondd el! Amikor az előadásra készülsz, a befejezést is próbáld el!

Milyen hosszú legyen a befejezés? Nincs megszabott időtartama. A befejezésnek nem szabad vontatottnak lennie. Azt, hogy mi számít megfelelő hosszúságúnak, a hallgatókra gyakorolt hatás határozza meg. Egy egyszerű, közvetlen, derűs hangvételű befejezést mindig értékelni szoktak. Egy rövid szemléltetést tartalmazó, s emiatt valamivel hosszabb befejezés is hatásos lehet, ha előre jól megtervezzük. Hasonlítsd össze az egész Prédikátor könyvéhez tartozó rövid befejezést, mely a Prédikátor 12:15, 16-ban van feljegyezve, a sokkal rövidebb hegyi beszéd befejezésével, mely a Máté 7:24–27-ben olvasható.

A szántóföldi szolgálatban. Sehol másutt nem kell olyan gyakran figyelned a befejezésre, mint a szántóföldi szolgálatban. Felkészüléssel és az emberek iránti szeretetteljes érdeklődéssel jó eredményt érhetsz el. Az előző oldalakon leírt tanácsokat akkor is jól lehet alkalmazni, amikor egyedül beszélgetsz a házigazdával.

Talán egy nagyon rövid beszélgetést folytattál valakivel. Lehet, hogy el van foglalva, akivel beszélgetsz. Előfordulhat, hogy a látogatásod csupán egyetlen percig tart. Ha a körülmények lehetővé teszik, valami ilyesmit mondhatnál: „Megértem. De hadd mondjak el önnek egyetlen buzdító gondolatot: A Biblia szerint a Teremtőnknek csodálatos szándéka van – az, hogy paradicsommá alakítsa ezt a földet, ahol az emberek örökké élhetnek majd. Mi is ott lehetünk, de ehhez meg kell ismernünk Isten követelményeit.” Vagy egyszerűen felajánlhatnád, hogy egy alkalmasabb időben visszatérsz.

Még akkor is sok jót érhetsz el, ha a házigazda udvariatlanul vagy akár durván félbeszakít. Gondolj a Máté 10:12, 13-ban és a Róma 12:17, 18-ban feljegyzett tanácsokra. Szelíd válaszod talán megváltoztatja a házigazda Jehova Tanúiról alkotott nézetét. Ez szép eredmény lenne.

Lehet, hogy jó beszélgetést folytattál a házigazdával. Miért ne ismételnéd el azt a lényeges gondolatot, amelyre szeretnéd, ha emlékezne? Ösztönözd is arra, hogy tegyen valamit azon a területen!

Ha lehetőséget látsz arra, hogy egy másik alkalommal folytassátok a beszélgetést, kelts várakozást a házigazdában az újabb találkozás iránt! Vess fel egy kérdést – talán egy olyat, amelyet az Érveljünk az Írásokból című könyv vagy egy olyan kiadvány tárgyal, amely házi bibliatanulmányozás vezetése céljából jelent meg. Tartsd szem előtt a célodat, melyet Jézus határozott meg, és amely a Máté 28:19, 20-ban van feljegyezve.

Házi bibliatanulmányozást vezetsz? Ha elismétled a témát, az segíteni fog a tanulmányozónak emlékezni a megbeszélt anyagra. Az ismétlő kérdésekkel belevésheted a tanulmányozó elméjébe a kulcsgondolatokat, főleg akkor, ha nem sieted el az ismétlést. Ha felteszel egy kérdést arra vonatkozóan, hogy milyen módon válhat a tanulmányozó javára a tanulmányozott anyag, vagy hogyan oszthatja azt meg másokkal, az segíthet neki elgondolkodni azon, hogy hogyan alkalmazza a tanultakat a gyakorlatban (Péld 4:7).

Ne feledd: a befejezésed befolyásolja, hogy milyen hatást vált ki az egész előadás.