Hatodik fejezet

A vitakérdés, amellyel mindannyiunknak szembe kell néznünk

1—2. a) Milyen vitakérdést vetett fel Sátán az Édenben? b) Hogyan következik Sátán szavaiból ez a vitakérdés?

TE IS érdekelt vagy a legfontosabb vitakérdésben, amellyel az emberiség valaha is szembenézett. Az örökké tartó jövőd attól függ, hogy miként foglalsz állást abban a vitakérdésben, amely az édeni lázadáskor vetődött fel. Idézzük fel, mi történt. Sátán a következőket kérdezte Évától: „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek a kert minden fájáról?” Éva a válaszában elmondta, hogy Isten mit mondott az egyik fáról: „Abból ne egyetek . . . , hogy meg ne haljatok.” Sátán erre egyenesen hazugsággal vádolta meg Jehovát, amikor azt mondta, hogy sem Éva, sem Ádám élete nem függ az Istennek való engedelmességtől. Sátán azt állította, hogy Isten valami jótól fosztja meg a teremtményeit — attól a képességtől, hogy saját irányadó mértékeket tudjanak felállítani az életben. „Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz” — erősítgette Sátán az állítását (1Mózes 3:1–5, NW).

² Sátán gyakorlatilag azt mondta, hogy jobb lenne az embereknek, ha Isten törvényei helyett a saját döntéseik szerint élnének. Ezzel vitatta Isten uralkodási módszerét. Felvetődött a mindennél fontosabb vitakérdés, amely Isten egyetemes szuverenitásának, vagyis uralkodási jogának a vitakérdése. A kérdés az volt, hogy mi a jobb az embereknek: Jehova uralkodása, vagy a tőle független uralom. Jehovának lehetősége lett volna azonnal elpusztítani Ádámot és Évát, de ez aligha oldotta volna meg a szuverenitás vitakérdését megnyugtatóan. Azáltal, hogy Isten megengedte az emberi társadalomnak, hogy hosszabb időn keresztül önmagát irányítsa, pontosan meg tudja mutatni, hogy hová vezet a tőle és a törvényeitől való függetlenség.

3. Milyen másodlagos vitakérdést vetett fel Sátán?

³ Az Édenben történtekkel azonban még nem ért véget Sátán támadása Jehova uralkodási joga ellen. Több teremtmény Jehova iránti lojalitását is kétségbe vonta. Ez a kérdés az elsőhöz szorosan kapcsolódó másodlagos vitakérdéssé vált. Sátán nemcsak Ádám és Éva leszármazottainak a lojalitását kérdőjelezte meg, hanem Isten minden szellemfiának, sőt még Jehova hőn szeretett, elsőszülött Fiának a lojalitását is. Jób napjaiban például Sátán azt állította, hogy Jehova imádói nem az Isten és az uralkodási módja iránt érzett szeretetből imádják Jehovát, hanem önző érdekekből. Azzal érvelt, hogy nehéz körülmények között mindenki engedne az önző vágyaknak (Jób 2:1–6; Jelenések 12:10).

Mit bizonyít a történelem?

4—5. A történelem bizonyítékai alapján mivel jár az, ha az ember a maga lépését irányítja?

⁴ A szuverenitás vitakérdésének egyik fontos eleme a következő: Isten nem úgy teremtette meg az embereket, hogy uralkodásától függetlenül sikeresen élhessenek. Mivel a javukat akarta, ezért úgy alkotta meg őket, hogy igazságos törvényeitől függjenek. Jeremiás próféta elismerte: „Tudom Uram, hogy az embernek nincs hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését! Fenyíts meg engem, Uram” (Jeremiás 10:23, 24). Isten Szava tehát erre buzdít: „Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál” (Példabeszédek 3:5). Isten úgy alkotta meg az embereket, hogy alá vannak vetve fizikai törvényeinek, és csak így tudnak életben maradni. Ehhez hasonlóan erkölcsi törvényeket is hozott, amelyek betartása jól működő társadalmat eredményez.

⁵ Isten persze tudta, hogy az emberi család sohasem lesz képes sikeresen irányítani önmagát az ő uralkodása nélkül. Az emberek hasztalan törekedtek az Isten uralmától való függetlenségre különböző politikai, gazdasági és vallási rendszereket hozva létre. Ezek a különbözőségek azt eredményezték, hogy az emberek állandóan összeütközésbe kerültek egymással, ami erőszakot, háborúkat és halált szült. „Uralkodik az ember az emberen [a] maga kárára” (Prédikátor 8:9). Pontosan ez történt az emberi történelem folyamán. Ahogy azt Isten Szavában feljegyezték, a gonosz emberek és a szélhámosok ’egyre messzebbre mennek a rosszaságban’ (2Timóteus 3:13). Az emberiség a XX. században óriási távlatokat ért el a tudomány és az ipar területén, ám ekkor érte a legtöbb szerencsétlenség is. A Jeremiás 10:23 szavai a legmesszebbmenőkig igazolódtak — az emberek nem úgy lettek megteremtve, hogy irányítsák a maguk lépéseit.

6. Hogyan fogja Isten hamarosan rendezni az emberek Istentől való függetlenségének kérdését?

⁶ Az Istentől való függetlenség tragikus, hosszú távú következményei egyszer s mindenkorra bizonyítják, hogy az emberi uralom nem lehet sikeres. A boldogsághoz, egységhez, egészséghez és élethez vezető egyetlen út Isten uralma, és Isten Szava megmutatja, hogy Jehova már nem tűri sokáig a független emberi uralmat (Máté 24:3–14; 2Timóteus 3:1–5). Hamarosan beavatkozik az emberi ügyekbe, hogy átvegye a föld feletti uralmat. A bibliai prófécia kijelenti: „azoknak a királyoknak [a mai emberi uralmaknak az] idejében támaszt az egek Istene birodalmat [az égben], mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át [soha többé nem fognak emberek uralkodni a föld felett] hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a [mai] birodalmakat, maga pedig megáll örökké” (Dániel 2:44).

Átjuthatunk élve Isten új világába

7. Ki fogja túlélni azt, amikor Isten uralma véget vet az emberi uralomnak?

⁷ Ki fogja túlélni azt, amikor Isten uralma véget vet az emberi uralomnak? A Biblia megadja a választ: „az igazak [akik támogatják Isten uralkodási jogát] lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta. A gonoszok [akik nem támogatják Isten uralkodási jogát] pedig a földről kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedők kiszaggattatnak abból” (Példabeszédek 2:21, 22). A zsoltáríró is hasonlóan írt: „Egy kevés idő még és nincs gonosz . . . Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:10, 29).

8. Hogyan fogja Isten teljes mértékben igazolni szuverenitását?

⁸ Miután elpusztul Sátán rendszere, Isten létrehozza új világát, amely teljesen megszünteti a pusztító erőszakot, háborúkat, szegénységet, szenvedést, betegséget és halált; mindazt, aminek az emberiség évezredeken keresztül a rabságában volt. A Biblia csodálatosan leírja az áldásokat, amelyek az engedelmes emberiségre várnak: „[Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4). Isten az égi Királyság-kormányzatán keresztül — amelynek Krisztus az uralkodója — teljes mértékben igazolni (vagy bizonyítani) fogja, hogy ő a jogos Szuverén, az Uralkodónk (Róma 16:20; 2Péter 3:10–13; Jelenések 20:1–6).

Hogyan válaszoltak a vitakérdésre?

9. a) Hogyan tekintettek Jehova szavára azok, akik lojálisak maradtak hozzá? b) Hogyan mutatta ki Noé a lojalitását, és milyen hasznot meríthetünk a példájából?

⁹ A történelem folyamán voltak olyan hűséges férfiak és nők, akik kimutatták, hogy lojálisak Jehovához, a Szuverén Úrhoz. Ők tudták, hogy az életük attól függ, hogy hallgatnak-e Istenre és engedelmeskednek-e neki. Noé is tudatában volt ennek. Isten így szólt Noéhoz: „Minden testnek vége elérkezett előttem . . . Csinálj magadnak bárkát.” Noé engedelmesen alávetette magát Jehova irányításának. A figyelmeztetés ellenére a Noé napjaiban élő többi ember úgy élte az életét, mintha nem várna semmi különleges eseményt. Noé azonban megépítette a hatalmas bárkát, és buzgón prédikált másoknak Jehova igazságos útjairól. A feljegyzés így folytatódik: „úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék” (1Mózes 6:13–22; Héberek 11:7; 2Péter 2:5).

10. a) Hogyan támogatta Ábrahám és Sára Jehova szuverenitását? b) Hogyan fordíthatjuk javunkra Ábrahám és Sára példáját?

¹⁰ Ábrahám és Sára szintén jó példát mutatott Jehova szuverenitásának támogatásában, mert mindent megtettek, amit Jehova parancsolt nekik. Egy jómódú, virágzó városban éltek, Urban, a kaldeusok városában. De amikor Jehova azt mondta Ábrahámnak, hogy menjen egy számára ismeretlen országba, Ábrahám ’kiment, amint az Úr mondta neki’. Sárának a városban kétségtelenül kényelmes volt az élete, volt otthona, barátai és rokonai. Azonban alárendelte magát Jehovának és a férjének, és elment Kánaán földjére úgy, hogy nem is tudta, milyen körülmények fognak ott várni rá (1Mózes 11:31—12:4; Cselekedetek 7:2–4).

11. a) Milyen körülmények között támogatta Mózes Jehova szuverenitását? b) Hogyan segíthet nekünk Mózes példája?

¹¹ Egy másik férfi, aki támogatta Jehova szuverenitását, Mózes volt. A legnehezebb körülmények között is így tett, akkor is, amikor szemtől szembe összetűzésbe került az egyiptomi fáraóval. Nem, ez nem Mózes magabiztosságának volt köszönhető, hisz őszerinte még beszélni sem tudott elég jól. Viszont engedelmeskedett Jehovának. Jehova támogatásával és Áronnak, a testvérének segítségével Mózes többször is tolmácsolhatta Jehova szavát az önfejű fáraónak. Néhányan azonban még Izrael fiai közül is durván kritizálták Mózest. Ő mégis lojálisan megtett mindent, amit Jehova parancsolt neki, és Izrael kiszabadult Egyiptomból a segítségével (2Mózes 7:6; 12:50, 51; Héberek 11:24–27).

12. a) Mi mutatja, hogy a Jehova iránti lojalitás többet foglal magában annak megcselekvésénél, amit Isten írásban meghatározott? b) Hogyan segíthet az ilyenfajta lojalitás megértése az 1János 2:15 alkalmazásában?

¹² Azok, akik lojálisak voltak Jehovához, nem gondolkodtak úgy, hogy elég annak engedelmeskedni, amit Isten leíratott, és ezenkívül nem kell mást tenni. Amikor Pótifár felesége arra csábította Józsefet, hogy lépjen vele házasságtörő kapcsolatba, Isten még nem adott semmilyen írott parancsot, amely megtiltotta volna a házasságtörést. József azonban tudott arról, hogy Jehova létrehozta a házasság elrendezését Édenben. Tudta, hogy nem tetszene Istennek, ha valaki egy másik férfi feleségével létesítene szexuális kapcsolatot. József nem akarta próbára tenni Istent, hogy megnézze, meddig mehet el az egyiptomiakéhoz hasonló viselkedésben. Támogatta Jehova útjait, amit úgy tudott megtenni, hogy elmélkedett Isten emberiséggel való bánásmódján, majd lelkiismeretesen azt tette, amiről felismerte, hogy Isten akarata szerint való (1Mózes 39:7–12; Zsoltárok 77:12, 13).

13. Hogyan bizonyult az Ördög hazugnak a) Jób esetében? b) a három héber esetében?

¹³ Azok, akik valóban ismerik Jehovát, még akkor sem fordulnak el tőle, ha kemény próbát kell kiállniuk. Sátán azzal vádolta meg Jóbot, hogy még ő is, akiről Jehova elismerően szólt, elfordulna Istentől, ha elveszítené nagy vagyonát vagy az egészségét. Jób azonban bebizonyította, hogy az Ördög hazug, bár nem tudta, hogy miért éri oly sok szerencsétlenség (Jób 2:9, 10). Évszázadokkal később Sátán még mindig próbálta az igazát bizonyítani, és arra használta az egyik feldühödött babiloni királyt, hogy égő kemencében való halállal fenyegessen meg három fiatal hébert, ha nem hajolnak meg, és nem imádják a király által felállított szobrot. A három fiatalnak el kellett döntenie, hogy a király parancsának engedelmeskedik, vagy Jehova törvényének, amely tiltja a bálványimádást. Határozottan tudatták, hogy ők Jehovát szolgálják, és őt ismerik el legfőbb Szuverénnek. Az Istenhez való hűséget többre értékelték a jelenlegi életüknél! (Dániel 3:14–18).

14. Hogyan lehetséges nekünk, tökéletlen embereknek bebizonyítanunk, hogy valóban lojálisak vagyunk Jehovához?

¹⁴ Ezek a példák vajon azt mutatják, hogy csak akkor lehetünk lojálisak Jehovához, ha tökéletesek vagyunk, és ha hibázunk, akkor teljesen sikertelenek vagyunk? Semmi esetre sem. A Biblia elmondja, hogy időnként Mózes is hibázott. Bár Jehovának ez nem tetszett, mégsem vetette el Mózest. Jézus Krisztus apostolainak is voltak gyengeségeik. Figyelembe véve, hogy tökéletlenséget örököltünk, ha nem hagyunk szándékosan figyelmen kívül Jehova akaratai közül semmit, akkor ő örömét leli bennünk. Ha gyengeségeink miatt mégis rosszat teszünk, fontos, hogy őszintén bánjuk meg tettünket, és ne folytassuk tovább a helytelenséget. Így megmutatjuk, hogy valóban szeretjük azt, amiről Jehova azt mondja, hogy jó, és gyűlöljük azt, ami szerinte rossz. A Jézus áldozatának bűnengesztelő értékébe vetett hitünk alapján tisztán állhatunk Isten előtt (Ámosz 5:15; Cselekedetek 3:19; Héberek 9:14).

15. a) Az emberek között ki őrizte meg tökéletesen a feddhetetlenségét Isten iránt, és mit bizonyított ez? b) Hogyan segít nekünk az, amit Jézus tett?

¹⁵ Akkor hát az embereknek egyszerűen nem lehetséges tökéletesen támogatni Jehova szuverenitását? Erre a kérdésre a válasz mintegy 4000 évig ’szent titok’ maradt (1Timóteus 3:16). Noha Ádámot tökéletesnek teremtette Jehova, ő mégsem mutatott tökéletes példát az Isten iránti odaadásban. De hát akkor ki tud tökéletes példát mutatni ebben? Természetesen Ádám egyetlen bűnös utóda sem. Jézus Krisztus volt az egyedüli ember, aki képes volt erre (Héberek 4:15). Amit véghezvitt, az bizonyította, hogy ha Ádám, akinek kedvezőbbek voltak a körülményei, akarta volna, akkor tökéletesen megőrizhette volna feddhetetlenségét. A hiba tehát nem Isten teremtésművében van. Jézus Krisztus, akit igyekszünk követni, nemcsak az Isten törvényei iránti engedelmesség kimutatásában példa, hanem a személyes odaadásban is, Jehova, az egyetemes Szuverén iránt (5Mózes 32:4, 5).

Mi hogyan válaszolunk?

16. Miért kell állandóan ébereknek lennünk a Jehova szuverenitásával kapcsolatos állásfoglalásunkban?

¹⁶ Ma mindannyiunknak szembe kell néznünk az egyetemes szuverenitás vitakérdésével. Ha nyíltan kijelentettük, hogy Jehova oldalán állunk, akkor Sátán célpontjaivá válunk. Minden irányból nyomást gyakorol ránk, és így is fog tenni a dolgok eme gonosz rendszerének végéig. Mindenképpen vigyáznunk kell (1Péter 5:8). A viselkedésünk megmutatja, hogy hol állunk Jehova szuverenitásának elsődleges vitakérdésében és a másodlagos vitakérdésben, amelynek a lényege az Isten iránti feddhetetlenségünk próba idején. Ártalmas lenne számunkra, ha lényegtelennek tekintenénk az illojális magatartást, csak azért, mert elterjedt a világban. A feddhetetlenség fenntartása megkívánja, hogy igyekezzünk Jehova igazságos alapelveit alkalmazni az élet minden területén.

17. Mit mondhatunk a hazugság és a lopás eredetéről, ami miatt kerülnünk kell őket?

¹⁷ Nem utánozhatjuk például Sátánt, aki „a hazugság atyja” (János 8:44). Az élet minden területén szavahihetőnek kell lennünk. Sátán rendszerében a fiatalok gyakran nem mondanak igazat a szüleiknek. A keresztény fiatalok azonban nem tesznek így, és ezzel megcáfolják Sátán azon állítását, hogy Isten népe próba alatt feladja a feddhetetlenségét (Jób 1:9–11; Példabeszédek 6:16–19). Aztán vannak olyan üzleti eljárások, amelyekben úgy azonosítható egy személy, mint aki inkább „a hazugság atyjának” oldalán áll, mint az igazság Istene mellett. Mi elkerüljük az ilyenfajta üzleti ügyeket (Mikeás 6:11, 12). Ehhez hasonlóan a lopás sohasem jogos, még akkor sem, ha valaki nélkülöz, vagy ha az, akit meglop, gazdag (Példabeszédek 6:30, 31; 1Péter 4:15). Még ha a környékünkön bevett szokás is a lopás, vagy ha jelentéktelen dolgot lopunk el, ez akkor is ellentétben áll Isten törvényeivel (Lukács 16:10; Róma 12:2; Efézus 4:28).

18. a) Krisztus ezeréves uralma végén milyen próbának lesz kitéve az egész emberiség? b) Milyen szokást ápoljunk már most?

¹⁸ Krisztus ezeréves uralma alatt Sátán és démonai a mélységben lesznek, és nem tudják majd az emberiséget befolyásolni. Micsoda megkönnyebbülés lesz majd! De az ezer év után, egy rövid időre szabadon lesznek engedve. Sátán és a követői nyomást fognak gyakorolni a helyreállított emberiség közül azokra, akik feddhetetlenek Isten iránt ( Jelenések 20:7–10). Ha kiváltságunk lesz ott lenni, hogyan fogunk reagálni az egyetemes szuverenitás vitakérdésére? Mivel minden ember tökéletes lesz akkor, az illojalitás bármilyen megnyilvánulása szándékos lesz, és örök pusztulást fog eredményezni. Milyen fontos hát, hogy már most ápoljuk azt a szokást, hogy engedelmesen követjük Jehova minden irányítását, akár a Szaván, akár a szervezetén keresztül jut el hozzánk! Ha így teszünk, akkor kimutatjuk őszinte odaadásunkat Jehova, az egyetemes Szuverén iránt.

Beszéljük meg a főbb pontokat!

• Milyen nagy vitakérdéssel kell mindannyiunknak szembenéznünk? Hogyan lettünk érdekeltek ebben a vitakérdésben?

• Milyen figyelemre méltó módon mutatták ki az ókori hűséges férfiak és nők a Jehova iránti feddhetetlenségüket?

• Miért létfontosságú, hogy magaviseletünkkel tiszteletet szerezzünk Jehovának minden nap?