Tizenkilencedik fejezet
Továbbra is bátorsággal szóld Isten szavát!
1. a) Milyen jó hírt hirdettek Jézus tanítványai, és hogyan reagáltak erre a zsidók közül néhányan? b) Milyen kérdéseket tehetünk fel?
CSAKNEM 2000 évvel ezelőtt Isten Fia, Jézus Krisztus felkenetett, hogy az egész föld jövőbeli Királya legyen. A vallásos ellenségei hatására ugyan kivégezték, de Jehova feltámasztotta őt. Ettől kezdve Jézus által lehetővé vált az örök élet. Amikor Jézus tanítványai nyilvánosan hirdették ezt a jó hírt, üldözés tört ki. Néhányukat börtönbe vetették, megkorbácsolták, és megparancsolták nekik, hogy ne beszéljenek többé Jézusról (Cselekedetek 4:1–3, 17; 5:17, 18, 40). Mit tettek ilyen körülmények között? Te mit tettél volna? Továbbra is bátran tanúskodtál volna?
2. a) Milyen csodálatos hírt kell hirdetni napjainkban? b) Kinek a felelőssége a jó hírt prédikálni?
2 Isten Királyságának Királyát, Jézus Krisztust 1914-ben Jehova trónra ültette az égben, hogy uralkodjon ’ellenségei között’ (Zsoltárok 110:2). Ezt követően Sátán és a démonai le lettek vetve a földre (Jelenések 12:1–5, 7–12). Elkezdődtek a jelenlegi gonosz rendszer utolsó napjai, és amikor ez az időszak véget ér, Isten szétzúzza a dolgok sátáni rendszerének egészét (Dániel 2:44; Máté 24:21). A túlélőknek kilátásuk van arra, hogy örökké élhetnek egy olyan földön, amely paradicsommá fog válni. Ha te már magadénak tekinted ezt a jó hírt, biztosan szeretnéd megosztani másokkal (Máté 24:14). De milyen reagálásra számíthatsz?
3. a) Hogyan reagálnak az emberek a Királyság-üzenetre? b) Milyen kérdést kell megvizsgálnunk?
3 Amikor a Királyság jó hírét hirdeted, egyesek szívesen hallgatják, de a legtöbben közönyösek (Máté 24:37–39). Néhányan talán gúnyolnak, vagy ellened szegülnek. Jézus figyelmeztetett, hogy még a rokonainktól is jöhet ellenállás (Lukács 21:16–19). Lehet azonban, hogy a munkahelyünkön vagy az iskolában ér ellenállás. A föld néhány részén Jehova Tanúi munkáját maga a kormány tiltja. Ha ilyen körülményekkel nézel szembe, továbbra is bátorsággal fogod Isten szavát szólni, és ’szilárdan fogsz állni a hitben’? (1Korintus 16:13).
Ne a saját erőnkben bízzunk!
4. a) Egyebek között mi az, ami alapvetően fontos ahhoz, hogy Isten hűséges szolgáinak bizonyuljunk? b) Miért olyan lényegesek a keresztény összejövetelek?
4 Ahhoz, hogy Jehova hűséges szolgái lehessünk, alapvetően fontos, hogy bízzunk abban, amiről ő gondoskodik. Az egyik ilyen gondoskodás a gyülekezeti összejövetelek. A Szentírás arra buzdít bennünket, hogy ne hanyagoljuk el őket (Héberek 10:23–25). Azok, akik már hosszabb ideje hűséges Tanúi Jehovának, erőfeszítéseket tesznek azért, hogy rendszeresen részt vegyenek az összejöveteleken hittársaikkal együtt. Ezeken az összejöveteleken növekszik a Szentírásról szerzett ismeretünk, jobban megértjük a jól ismert igazságokat, és kifinomultabban tudjuk alkalmazni azokat. Közelebb kerülünk a keresztény testvéreinkhez az egységes imádatban, és megerősödünk Isten akaratának cselekvésére. A gyülekezeten keresztül Jehova szelleme vezet bennünket, és ez által a szellem által Jézus közöttünk van (Máté 18:20; Jelenések 3:6).
5. Hogyan tartják meg az összejöveteleket olyan helyeken, ahol Jehova Tanúi betiltás alatt vannak?
5 Te rendszeresen részt veszel minden összejövetelen, és alkalmazod az ott megbeszélt dolgokat az életedben? Ahol Jehova Tanúi betiltás alatt vannak, olykor kis csoportokban, magánlakásokban kell megtartani az összejöveteleket. Lehet, hogy változtatgatni kell a helyeit és időpontjait, amelyek talán nem mindig kedvezőek, mert előfordulhat, hogy késő este tartják az összejöveteleket. De a kényelmetlenség és a veszély ellenére a hűséges testvérek és testvérnők őszintén törekszenek rá, hogy minden összejövetelen részt vegyenek.
6. Hogyan mutathatjuk ki azt, hogy bízunk Jehovában, és hogyan segíthet ez abban, hogy továbbra is bátran beszéljünk a jó hírről?
6 A Jehovába vetett bizalmunkat úgy tudjuk fejleszteni, hogy rendszeresen hozzá fordulunk szívből jövő imában, felismerve, hogy szükségünk van Isten segítségére. Te megteszed ezt? Jézus a földi szolgálata alatt újra meg újra imádkozott az Atyjához (Lukács 3:21; 6:12, 13; 22:39–44). A megfeszítése előtti éjszakán a következőkre buzdította tanítványait: „Kitartóan virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek” (Márk 14:38). Ha azt tapasztaljuk, hogy az emberek közönyösek a Királyság-üzenet iránt, akkor arra érezhetünk késztetést, hogy lankadjon a buzgalmunk a szolgálatban. Ha az emberek gúnyolnak vagy üldöznek bennünket, akkor lehet, hogy szeretnénk abbahagyni a prédikálást, hogy elkerüljük a nehézségeket. Ha azonban buzgón imádkozunk Istenhez, hogy a szelleme által segítsen nekünk továbbra is bátran beszélni a jó hírről, akkor ez megőriz bennünket attól, hogy teret adjunk az ilyen kísértéseknek (Lukács 11:13; Efézus 6:18–20).
Bátor tanúkról szóló feljegyzések
7. a) Miért különösen érdekesek számunkra a Cselekedetek könyvében lévő feljegyzések? b) Válaszolj a bekezdés után lévő kérdésekre, és emeld ki, hogy az adott gondolatot miként lehet a hasznunkra fordítani!
7 A Cselekedetek könyvében található feljegyzések különösen érdekesek számunkra. Elmondják, hogy az apostolok és más korai tanítványok — emberek, akiknek olyan érzéseik voltak, mint nekünk — hogyan küzdötték le az akadályokat, és hogyan bizonyultak Jehova bátor és hűséges tanúinak. A következő kérdések és bibliaversekre való utalások segítségével vizsgáljunk meg néhány ilyen feljegyzést, és gondolkodjunk el személy szerint mindannyian azon, hogy miként tudnánk hasznot meríteni az olvasottakból.
Művelt emberek voltak az apostolok? Olyan emberek voltak, akik természetükből adódóan bátrak voltak, és nem féltek semmitől? (János 18:17, 25–27; 20:19; Cselekedetek 4:13).
Mi miatt tudott Péter bátran szólni az előtt a zsidó bíróság előtt, amely elítélte Isten saját Fiát? (Máté 10:19, 20; Cselekedetek 4:8).
Mit tettek az apostolok az azt megelőző hetekben, hogy a szanhedrin elé állították őket? (Cselekedetek 1:14; 2:1, 42).
Amikor az elöljárók megparancsolták az apostoloknak, hogy ne prédikáljanak többé Jézus nevében, mit válaszolt Péter és János? (Cselekedetek 4:19, 20).
Kihez fordultak újra segítségért az apostolok a szabadulásuk után? Mit kértek az imájukban? Kérték, hogy álljon le az üldözés? (Cselekedetek 4:24–31).
Hogyan segített Jehova, amikor az üldözők le akarták állítani a prédikálómunkát? (Cselekedetek 5:17–20).
Hogyan mutatták ki az apostolok, hogy megértették, miért szabadította meg őket Jehova? (Cselekedetek 5:21, 41, 42).
Mit tettek a tanítványok továbbra is, jóllehet a heves üldözés miatt sokan szétszóródtak? (Cselekedetek 8:3, 4; 11:19–21).
8. Milyen lenyűgöző eredményekhez vezetett a korai tanítványok szolgálata, és miért mondhatjuk, hogy nekünk is lehetőségünk van ugyanabból a szolgálatból kivenni a részünket?
8 A jó hír érdekében végzett prédikálómunka nem volt hiábavaló. I. sz. 33 pünkösdjén mintegy 3000 tanítvány keresztelkedett meg. „Továbbra is csatlakoztak hozzájuk az Úrban hívők, férfiaknak és asszonyoknak tömege egyaránt” (Cselekedetek 2:41; 4:4; 5:14). Idővel még Isten népének ádáz üldözője, a tárzuszi Saul is kereszténnyé vált, és kezdte bátran hirdetni az igazságot. Később Pál apostol néven vált ismertté (Galácia 1:22–24). Az első században elkezdett munka nem ért véget, hanem lendületet vett ezekben az utolsó napokban, és a föld minden részét elérte. Nekünk az a kiváltságunk, hogy részt vehetünk ebben a munkában, mialatt tanulunk az előttünk élt lojális tanúk példájából.
9. a) Milyen alkalmakat használt fel Pál a tanúskodásra? b) Te milyen módokon terjeszted a Királyság-üzenetet másoknak?
9 Mit tett Pál, amikor megismerte az igazságot Jézus Krisztusról? „Azonnal elkezdte prédikálni . . . Jézust, hogy Ő az Isten Fia” (Cselekedetek 9:20). Pál értékelte, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességet mutatott iránta, és felismerte, hogy mindenkinek szüksége van arra a jó hírre, amelyet ő megismert. Mivel zsidó volt, az akkori szokásoknak megfelelően elment a zsinagógákba, hogy tanúskodjon, de házról házra is prédikált, valamint a piactereken érvelt az embereknek. Kész volt új területekre is elköltözni, hogy a jó hírt prédikálja (Cselekedetek 17:17; 20:20; Róma 15:23, 24).
10. a) Hogyan mutatta ki Pál, hogy bátor volt és egyben tisztán látó is, amikor tanúskodott? b) Hogyan tükrözhetjük vissza Pál tulajdonságait, amikor a rokonainknak, munkatársainknak vagy iskolatársainknak tanúskodunk?
10 Pál bátor, de tisztán látó volt, olyan, mint amilyeneknek nekünk kellene lennünk. A zsidók között úgy ért el kedvező hatást, hogy azokról az ígéretekről beszélt nekik, amelyeket Isten az ősatyáiknak adott. A görögöknek is olyan dolgokról beszélt, amelyek ismeretesek voltak előttük. Időnként tanúskodásul elmondta, hogy ő miként ismerte meg az igazságot. Ezt mondta a prédikálásáról: „mindent a jó hírért teszek, hogy másokkal együtt részese legyek” (1Korintus 9:20–23; Cselekedetek 22:3–21).
11. a) Mit tett Pál azért, hogy elkerülje az újabb összetűzéseket az ellenállókkal? b) Milyen esetben bölcs dolog Pál példáját utánoznunk, és hogyan tehetjük ezt meg? c) Honnan származik az ahhoz szükséges erő, hogy továbbra is bátran tudjunk beszélni a jó hírről?
11 Amikor az ellenállás miatt ésszerűbbnek tűnt, hogy Pál egy ideig másik területen prédikáljon, ő kész volt ezt megtenni, és nem akart mindenáron újabb összetűzésekbe kerülni az ellenállókkal (Cselekedetek 14:5–7; 18:5–7; Róma 12:18). Ám sohasem szégyellte a jó hírt (Róma 1:16). Bár az ellenségek arcátlan, gyakran tettlegességig fajuló bánásmódja kellemetlen volt számára, ’bátorságot gyűjtött a mi Istenünk által’, hogy folytathassa a prédikálást. Így szólt: „az Úr mellettem állt, és erőt öntött belém, hogy a prédikálás teljesen végbemenjen általam” (1Tesszalonika 2:2; 2Timóteus 4:17). A keresztény gyülekezet Feje, Jézus továbbra is meg fogja adni nekünk a szükséges erőt ahhoz, hogy elvégezhessük a napjainkra megjövendölt munkát (Márk 13:10).
12. Hogyan bizonyíthatjuk a keresztény bátorságunkat, és mi az alapja ennek?
12 Minden okunk megvan arra, hogy továbbra is bátran szóljuk Isten szavát Jézushoz és Isten más, első századi hűséges szolgáihoz hasonlóan. Ez nem jelenti azt, hogy tapintatlanul vagy erőszakosan meg kell osztanunk az üzenetet olyanokkal, akiket nem érdekel. Ám nem adjuk fel az emberek közönyössége miatt, és az ellenállás sem némít el bennünket. Jézushoz hasonlóan rámutatunk, hogy Isten Királyságát tartjuk egyedül jogosnak a föld feletti uralkodásra. Meggyőződéssel beszélünk, mivel az egyetemes Szuverént, Jehovát képviseljük, és az üzenet nem tőlünk, hanem tőle származik. A Jehova iránt érzett szeretetünk legyen a legerősebb késztetés az Ő dicséretére (Filippi 1:27, 28; 1Tesszalonika 2:13).
Beszéljük meg a főbb pontokat!
• Miért fontos, hogy mindenkivel, akivel csak lehetséges, megosszuk a Királyság-üzenetet? Milyen reagálásra számíthatunk?
• Hogyan mutathatjuk meg, hogy nem a saját erőnkben bízva szolgáljuk Jehovát?
• Milyen értékes tanulságokat vonhatunk le a Cselekedetek könyvéből?
[Képek a 173. oldalon]
Mint a múltban, úgy Jehova szolgái ma is bátorsággal szólják Isten szavát