Jehova azt szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek – És te?

1–2. a) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jónás fogadta Jehova Ninivére vonatkozó döntését? b) Miért vizsgáljuk meg Isten irgalmát és az életről alkotott nézetét?

JEHOVA boldog volt. A próféta azonban duzzogott. Isten irgalmasan megkímélte több ezer ember életét. Jónástól ugyan elveszhettek volna! Jehova úgy döntött, hogy megbocsát, és életben hagyja népe korábbi ellenségeit.

² Jónás történetéből is látszik, hogy az emberek időnként nemigen értik, hogy Isten miért ennyire türelmes, és nehezükre esik hozzá hasonlóan arra vágyni, hogy mások életet nyerjenek. Jónásnak „egyáltalán nem tetszett”, hogy Jehova megkegyelmezett a niniveieknek, ezért „haragra gerjedt”. Lehetséges, hogy a saját érzéseivel többet foglalkozott, mint az irgalommal, és azzal, hogy azok az emberek megmeneküljenek. Úgy érezhette, hogy ha Ninive lakói életben maradnak, akkor ő elveszti a tekintélyét (Jónás 4:1, 10, 11). Mi a helyzet napjainkban, amikor gyorsan közeleg Jehova ítéletnapja? Jó, ha eltűnődsz a következőkön: „Hogyan érthetem meg és értékelhetem jobban Isten megbocsátását, és hogyan segíthetek a megbánást tanúsító vétkezőknek, hogy több hasznot tudjanak meríteni a gyengédségéből? Egyszóval hogyan vágyhatok arra, amire Isten, hogy tudniillik az emberek életet nyerjenek?”

IGAZSÁGOSSÁG ÉS IRGALOM EMBERÉLETEK MEGMENTÉSÉÉRT

3. Ellentétes hatást fejt ki Isten igazságossága és irgalma? Magyarázd meg!

³ Némelyek úgy látják, hogy ez a 12 prófétai könyv hosszú oldalakon keresztül Isten haragjáról, az emberek megbüntetéséről, az ítélete végrehajtásáról ír. „Hol kap itt helyet Jehova irgalma? – vetődhet fel bennük a kérdés. – Törődik ő egyáltalán azzal, hogy megmentse az emberek életét?” Isten igazságossága és irgalma valójában nem ellentétes hatást fejt ki, hanem együtt szolgálja az emberéletek megmentését. Az igazságosság és az irgalom az ő tökéletesen kiegyensúlyozott személyiségének két vonása (Zsoltárok 103:6; 112:4; 116:5). A gonoszok által okozott károkat helyrehozva Isten irgalmat tanúsít a helyes szívállapotú emberek iránt. Ez az ő tökéletes igazságosságát bizonyítja. De bár teljesen igazságos, irgalmában tekintettel van a tökéletlen emberek korlátaira. Így fogalmazhatnánk: ítélet, amikor szükséges; irgalom, amikor lehetséges. A próféták üzeneteiben jó néhány kijelentés igazolja ezt a tökéletes kiegyensúlyozottságot, rámutatva ezzel, hogy Isten azt szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek. Legyen ez a vizsgálódásunk tárgya, és közben keressünk olyan tanulságokat, melyeket a mindennapjainkban alkalmazhatunk.

4. Mi bizonyítja, hogy Isten azt szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek?

⁴ Jóel próféta ítéletüzenetet hirdetett, de azt is hangsúlyozta, hogy Isten „könyörületes és irgalmas . . . , lassú a haragra, és bővelkedik szerető-kedvességben” (Jóel 2:13). Körülbelül száz évvel később, az i. e. nyolcadik században Mikeás kiemelte, hogy milyen nagy szükségünk van Jehova megbocsátására. Megkérdezte, hogy „ki olyan Isten, mint te”, majd kijelentette Jehováról: „Nem tart örökké haragja, mert gyönyörködik a szerető-kedvességben. Ismét irgalmat tanúsít irántunk” (Mikeás 7:18, 19). Ahogy Jónás és a niniveiek történetéből is látjuk, Isten kész újra megfontolni, hogy megbüntesse-e azokat, akikre haragszik, ha azok megbánáshoz illő tettekkel támasztják alá bűnbánatukat.

5. Neked mi a legvonzóbb Isten irgalmában, és abban, hogy szeretne életeket menteni? (Lásd még a „Rendelkezésre álltak” című részt.)

⁵ Igaz, mi nem a 12 próféta korában élünk, mégis hálára indítanak minket azok a szavak, melyek Jehova irgalmára utalnak, és arra, hogy szeretne életeket menteni. Ha így érzel, akkor erősödhet az Isten iránti szereteted, és nagyobb lesz az ösztönzés, hogy segíts másoknak életet nyerni. Bár az emberek többsége ma rossz úton jár, biztosak lehetünk benne, hogy Isten „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Jehovának ez a vágya tükröződik azokban a szívélyes kifejezésekben, melyeket Hóseás használt, amikor visszafogadta házasságtörő feleségét. Jehova ’a szívére beszélt’ a népének. Nem volt köteles megbocsátani, de ’szabad akaratából’ kész volt rá (Hóseás 1:2; 2:13, 14; 3:1–5; 14:4). Tudod-e, hogy miért olyan fontos az, ahogyan Isten gondolkodik és cselekszik ebben a tekintetben? Azért, mert életekről van szó. Még valami bizonyítja Isten irgalmát, és azt, hogy ő arra vágyik, hogy az emberek életet nyerjenek. Ezt a bizonyítékot a keresztény gyülekezetben találhatod meg, egy munkában, melyet te is végzel.

SEGÍTSÉGNYÚJTÁS AZ EMBEREKNEK, HOGY ÉLETET NYERJENEK

6. Hogyan mutatja meg Isten, hogy ő azt szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek?

⁶ Miért veszel részt a nyilvános szolgálatban? Az egyik fő okod az, hogy így segíteni tudsz másoknak, hogy megismerjék az igaz Istent. Ebből valami fontosat tudhatunk meg Jehováról, mégpedig azt, hogy ő világosan figyelmezteti az embereket, mielőtt büntetést mérne rájuk. Nyilvánvaló hát, hogy törődik az emberekkel, azzal, hogy ne haljanak meg, hanem inkább életet nyerjenek. A 12 próféta a vétkezők tudomására hozta, hogy Isten lehetőséget ad nekik arra, hogy megváltozzanak, és megmeneküljenek jogos haragjától. Mi is hasonló munkát végzünk ma. Keresztény lévén az a kiváltságod, hogy figyelmeztetheted az embereket Isten eljövendő bosszúnapjára. Eközben soha ne legyen benned bosszúvágy, és ne akard meglátni, hogy azok, akik nem reagálnak kedvezően, megkapják a magukét. Tartsd észben, hogy főként azért prédikálsz, hogy még néhányan az élethez vezető útra léphessenek (Jóel 3:9–12; Sofóniás 2:3; Máté 7:13, 14).

7. a) Miért életbe vágóan fontos részt venni a tanúskodómunkában? b) Hogyan segíthet nekünk az, ha Jehova szemléletmódjára gondolunk, amikor érdektelenséggel találjuk szembe magunkat?

⁷ Mindig, amikor a Biblia igazságáról beszélsz az ajtóknál, az iskolában, a munkahelyeden vagy másutt, azzal felajánlod a segítségedet egy embernek, akinek sürgősen szüksége van Isten irgalmára és megbocsátására (Hóseás 11:3, 4). Persze lehet, hogy érdektelenséggel találod szembe magad. De ha ennek ellenére kitartasz, azáltal irgalmas Istenünket utánzod, aki Zakariás által ezt mondta makacs népének: „Térjetek meg, kérlek, rossz útjaitokról és rossz cselekedeteitektől!” (Zakariás 1:4). Ki tudja, hányan fogadnak még szívesen, amikor Isten irgalmáról beszélsz nekik, és megmutatod az élethez vezető utat? És ne feledd, hogy azért prédikálsz, mert Jehova azt szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek, és te is ezt szeretnéd.

8. Miért buzdító az a gondolat, hogy némelyek kedvezően reagáltak Isten irgalmára?

⁸ Biztosan buzdítónak érzed azt a gondolatot, hogy szinte mindig voltak olyanok, akik kedvezően reagáltak Isten üzeneteire. Hóseás például megemlítette azokat, akik felismerték, hogy „Jehova útjai egyenesek”. A próféta még hozzátette, hogy „az igazságosak járnak azokon” (Hóseás 14:9). Az évszázadok folyamán sok mindenkit megérintett ez az Istentől jövő felszólítás: „térjetek vissza hozzám teljes szívetekkel” (Jóel 2:12). Egy olyan népnek szóltak ezek a szavak, amely már ismerte Jehovát, de érezhető belőlük, hogy Isten azokkal is foglalkozik, akik még csak most tanulnak róla. Isten tehát nem vesztette el az abba vetett bizalmát, hogy az emberek képesek bánkódni a helytelen tetteik miatt, bűnbánatot gyakorolni, és jó útra térni. Ha ezt teszik, reménykedhetnek benne, hogy életben maradnak (1Timóteusz 4:16).

9. Mit látunk a niniveiek magatartásából, hogy mire van szükség?

⁹ Jehova egy másik szempontot is figyelembe vett, amikor megbocsátott Ninive lakóinak. Azt olvashatjuk róluk, hogy komolyan vették a küszöbönálló isteni ítéletről szóló üzenetet, és „kezdték Istenbe vetni hitüket” (Jónás 3:5). Ahhoz, hogy életben maradjanak, nem volt elég félniük az ítélettől; hinniük is kellett. Mivel Jehova vágyik rá, hogy az emberek megbánást tanúsítsanak és hittel cselekedjenek, megengedi, hogy prédikálásunkkal segítsünk nekik a döntésben. Mi ennek az eredménye? A niniveiekről ezt írja a Biblia: „az igaz Isten meglátta, amit tettek, hogy megtértek gonosz útjukról. Ezért az igaz Isten sajnálatot érzett a veszedelem miatt, melyről azt mondta, hogy elhozza rájuk, és nem hozta el azt” (Jónás 3:10). Jehovát nem lehet megtéveszteni puszta szavakkal vagy gépies tettekkel. A niniveiek bizonyára őszintén kimutatták bűnbánatukat a cselekedeteikkel. Isten látta, hogy valóban megváltoztak. Szívből jövő megbánásuk hittel párosult.

10. Mondj néhány olyan helyzetet, amelyben Jehova felkínálta a megmentés lehetőségét!

¹⁰ Ne gondoljuk, hogy csak Ninive lakóit érintette az, hogy Jehova életeket akar menteni. I. e. 607-ben, Jeruzsálem pusztulásakor – miután Abdiás, Náhum és Habakuk már befejezte szolgálatát – Jehova gondoskodott róla, hogy Jeremiás és hűséges társainak egy csoportja megmeneküljön (Jeremiás 39:16–18). Továbbá Isten prófétái megjövendölték, hogy egy bűnbánó maradék visszatér Babilonból, és helyreállítja a tiszta imádatot (Mikeás 7:8–10; Sofóniás 3:10–20). Ezek a próféciák a mi korunkban rendkívüli módon teljesedtek. Az I. világháború után a felkent keresztények, akik közül sokan elhanyagolták az igaz imádatot, újra buzgón kezdtek tevékenykedni, és újból elnyerték Jehova kegyét, s vele az élet reménységét. Ma is ’sok nemzetből’ való emberek ’csatlakoznak Jehovához’ (Zakariás 2:11). Nekik arra van kilátásuk, hogy túlélik a jelenlegi világrendszer közelgő végét. Nyilvános szolgálatod ennélfogva nem csupán az engedelmesség jele; nemcsak azért végzed, mert a keresztények parancsot kaptak rá. És nem is csak azért, hogy beteljesítsd a próféciát (Máté 24:14; 28:19, 20). Nyilvános szolgálatodnak az a lényege, hogy segítesz az embereknek megismerni Jehovát, hitet gyakorolni és életet nyerni.

AKIK VISSZATÉRNEK JEHOVÁHOZ, ÉLETET KAPNAK

11–12. Hogyan válhat a javukra Jehova irgalma azoknak, akik egykor az imádói voltak?

¹¹ Jehovát érdeklik az újak, és szeretné, hogy életet nyerjenek, de nem feledkezik meg azokról sem, akik már szolgálták őt valamikor. Nekünk is foglalkoznunk kell az ilyenekkel, és azt szeretnénk, ha az élet útján járnának tovább. Hogyan fejezhetjük ki törődésünket a gyakorlatban?

¹² Ismerhetsz néhány olyan személyt, aki tanult Jehováról, hitet gyakorolt benne, és tevékennyé vált az igaz imádatban, de jelenleg nem szolgálja őt. Az üzenetekből, melyeket a 12 prófétával küldött Jehova, kiderül, hogy ő kész volt irgalmazni azoknak, akik egykor a népéhez tartoztak, de nem maradtak meg az igaz imádat mellett. Ma is így gondolkodik, akár elsodródott valaki, akár eltávolodott tőle, akár helytelenségbe keveredett, és megbánást kell tanúsítania (Héberek 2:1; 3:12). Az ilyen személyek feltehetően nem boldogok Jehova nélkül, de nehezükre esik visszatérni. Isten kérleli őket, mint ahogy a prófétája írja: „Így szól a seregek Jehovája: »,Térjetek vissza hozzám – ez a seregek Jehovájának kijelentése –, és én visszatérek hozzátok’ . . .«” (Zakariás 1:3). És milyen megnyugtatóak Hóseás szavai is, aki ezt írja: „Térj vissza, ó, Izrael, Jehovához, a te Istenedhez, mert megbotlottál vétkedben! Vigyetek magatokkal szavakat, és térjetek vissza Jehovához! Mondjátok neki mindannyian: »Bocsásd meg a vétket, fogadd el a jót . . .«”. Igen, még azok is, akik súlyos bűnöket követtek el, de aztán őszintén megbánva tettüket visszatértek Istenhez, élvezhették a megbocsátását, és teljesen felépülhettek (Hóseás 6:1; 14:1, 2; Zsoltárok 103:8–10). Ez így volt a próféták napjaiban, és így van ma is.

13. Miért tanúsítsunk irgalmat azok iránt, akiknek Isten megbocsátott?

¹³ De mit jelent ez azokra a keresztényekre nézve, akik megmaradtak az élethez vezető úton? Hogyan mutathatjuk ki, hogy úgy gondolkodunk másokról, ahogyan Jehova? Ő elvárja tőlünk, hogy irgalmasak legyünk az újakhoz is, és azokhoz is, akik felhagytak a neki végzett szolgálatukkal. Hóseás által megmondja, mit kíván meg tőlünk: „a szerető-kedvességben gyönyörködöm, és nem az áldozatban”. Jézus Krisztus így fejezte ki ugyanezt a gondolatot: „Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«” (Hóseás 6:6; Máté 9:13). Ha szeretnénk jó kapcsolatban maradni Istennel, elengedhetetlen, hogy ilyenfajta irgalmat tanúsítsunk. Figyeld meg, hogyan kapcsolta össze Pál a megbocsátásra való készséget Isten utánzásával: „Legyetek pedig egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által. Legyetek tehát az Isten utánzóivá mint szeretett gyermekek, és továbbra is szeretetben járjatok” (Efézus 4:32–5:2). Mennyire sikerül utánoznod Istent ebből a szempontból?

14–15. Milyen helyzet hozhatja felszínre, hogy mit gondolunk Jehova megbocsátásáról?

¹⁴ Mi a teendő akkor, ha egy testvér nem bánta meg súlyos bűnét, és ki kellett zárni a gyülekezetből? Ilyesmi az első században is előfordult. Azokat a vétkező keresztényeket, akik nem bánták meg tettüket, ki kellett közösíteni. Ha akkor is történt ilyen, amikor még éltek Jézus apostolai, nem kell meglepődnünk azon, hogy manapság is megesik. Ilyenkor a gyülekezet hűséges tagjai megtartják azt a bibliai utasítást, hogy ne ápoljanak kapcsolatot a kiközösítettel. A Jehova iránti lojalitásuk segíthet a vétkezőnek belátni, hogy milyen súlyos a bűne, és talán indíttatást fog érezni arra, hogy megbánja, amit tett. A Bibliában olvashatunk egy korintuszi férfiról, akit kiközösítettek, de aki később megbánta bűnét, megváltozott, és visszafogadták (1Korintusz 5:11–13; 2Korintusz 2:5–8). Hasonló helyzetben milyen érzéseid vannak, és hogyan teheted nyilvánvalóvá, hogy szeretnéd, hogy az érintett személy életet nyerjen?

¹⁵ A megbánást tanúsító vétkező biztosan szégyenkezik és kétségbe van esve. Éreznie kell, hogy Isten és a testvérei szeretik, és örülnének neki, ha életet nyerne. Figyeld csak meg, milyen gyöngéden biztatta Isten az ókori népe tagjait, akik hajlandók voltak bűnbánatot gyakorolni: „Hűségben jegyezlek el magamnak, és ismerni fogod Jehovát” (Hóseás 2:20). Mivel Isten így érez, nekünk is nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy ugyanúgy érzünk, mint ő, akit Zakariás „irgalmas” Istennek nevez (Zakariás 10:6).

16. Hogyan viselkedjünk azzal, akit visszafogadnak?

¹⁶ Isten szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek, ezért hát örül neki, ha egy bűnös megbánást tanúsít, vagy egy tétlen szolgája újra buzgón kezd tevékenykedni (Lukács 5:32).a Pál arra ösztönözte a korintuszi gyülekezetet, hogy a visszafogadott férfinak, akit az imént említettünk, bocsássanak meg, buzdítsák, és biztosítsák a szeretetük őszinteségéről. Ezt írta: „Elég az ilyennek az, ha a többség dorgálja, úgyhogy . . . bocsássatok meg kedvesen, és vigasztaljátok őt, hogy túl nagy szomorúsága valamiképpen el ne nyelje az ilyet. Buzdítalak tehát titeket, hogy bizonyítsátok az iránta való szereteteteket” (2Korintusz 2:6–8). Jusson eszünkbe, hogy Hóseás szerint Jehova így beszélt a korábbi bűnösökről: „Meggyógyítom hűtlenségüket. Szeretni fogom őket szabad akaratomból” (Hóseás 14:4). Utánozzuk-e Jehovát, és boldogan megtesszük-e a magunk részét, hogy az érintett személy meggyógyuljon, és ezáltal örök életet nyerhessen?

17–18. Hogyan segíthetjük szeretettel azokat, akik visszatérnek Jehovához, illetve egy kiközösített személy családtagjait?

¹⁷ Jehova nem hagy kétséget afelől, hogy méltósággal bánik a visszatérőkkel, és szeretettel fogadja őket, ahogyan Hóseás is kész volt visszafogadni hűtlen feleségét. Jehova ezt mondja arról, hogy hogyan bánt a szolgáival: „olyan voltam hozzájuk, mint akik leemelik állkapcsukról az igát, és gyengéden etettem mindegyiküket” (Hóseás 11:4). Milyen megindító az a szeretet, amely által Jehova gyengéden vonzza az ilyen visszatérőket! Úgy követhetjük a példáját, hogy nem viselkedünk ridegen és kimérten azzal, aki Isten szerinti szomorúságot és őszinte megbánást tanúsított. Miután visszafogadták a gyülekezetbe, ne nehezteljünk rá a múltbeli vétkei miatt, hanem inkább beszéljünk hozzá vigasztalóan, amikor csak szüksége van erre (1Tesszalonika 5:14).

¹⁸ Eszedbe jut más helyzet is, amelyben utánozhatjuk Jehovát egy kiközösítés esetén? Ha valakit ki kellett zárni a gyülekezetből, talán segíthetjük a családja hűséges tagjait, például a házastársát és a gyermekeit. Lehet, hogy óriási erőfeszítésükbe kerül, hogy továbbra is rendszeresen járjanak az összejövetelekre, és részt vegyenek a szolgálatban. Ha ebben segítségre szorulnak, támogatjuk őket? Tapintatosan azáltal is irgalmat tanúsíthatunk, ha „jó szavakkal, vigasztaló szavakkal” fordulunk az ilyen hűségesekhez, építő témákról beszélgetve velük (Zakariás 1:13). Erre számos alkalom kínálkozik az összejövetelek előtt és után, a szolgálat végzése közben, és máskor is. Ők a munkatársaink, gyülekezetünk megbecsült tagjai, akiknek nem szabad azt érezniük, hogy kerülik őket, vagy hogy el vannak szigetelve a többiektől. Van, amikor egy kiközösített szülőnek csak a gyermekei akarják szolgálni Jehovát. Szívből kívánjuk, hogy életet nyerjenek. De hogyan fejezhetjük ki ezt?

’AZ APÁTLAN FIÚ IRGALOMRA TALÁL’

19. Milyen szellemi segítséget nyújtott Sofóniás egy ’apátlan fiúnak’?

¹⁹ A segítségnyújtásban jó példát mutatott Sofóniás, aki az i. e. hetedik század derekán szolgált. Valószínűleg Júda királyi családjából származott, és Jósiás király távoli rokona lehetett. Jósiás apját meggyilkolták, így neki nyolcévesen kellett a trónra ülnie. Embert próbáló feladat elé nézett, hiszen a nemzet belemerült a bálványimádásba és más utálatos szokásokba (Sofóniás 3:1–7). Az ifjú Jósiásnak, aki apa nélkül maradt, jó útmutatásra és megbízható tanácsokra volt szüksége a nyakas nemzet fölötti uralkodáshoz. Jehova felhasználta Jeremiást, és ahogy könyvünk 3. és 5. fejezetében már láttuk, Sofóniást is, hogy bölcs vezetést nyújtson. Figyeljük meg, hogy miközben a prófétája által elítélte Júda ’fejedelmeit’, magát a királyt nem illette bírálattal (Sofóniás 1:8; 3:3). Ez minden bizonnyal azért volt így, mert az ifjú Jósiás király már akkor kimutatta, hogy vonzódik a tiszta imádathoz. A próféta intései kétségtelenül hozzájárultak, hogy Jósiás megszilárdítsa azt az elhatározását, hogy megtisztítja Júdát a beszennyezett imádattól.

20. Hogyan segíthet a szellemi támogatás a gyülekezetben lévő „apátlan” gyermekeknek?

²⁰ Az, ahogyan Sofóniás Jósiással törődött, rámutat, mennyire törődik Jehova a rászoruló, sebezhető fiatalokkal, mint amilyenek azok a gyermekek is, akiknek az apukáját vagy az anyukáját kiközösítették. Hóseás leszögezte, hogy Isten által „talál irgalomra az apátlan fiú” (Hóseás 14:3). Kik lehetnek még olyan „apátlan” fiúk és lányok, akiknek szellemi és gyakorlati dolgokban irányításra van szükségük? A szellemi értelemben vett árvák, akiket egyedül nevel az édesanyjuk vagy az édesapjuk, illetve akik a családjuk támogatása nélkül szolgálják Jehovát. Az, hogy az ilyenek mennyire maradnak szoros kapcsolatban a gyülekezettel, és mennyire válnak éretté szellemileg, sokszor azon múlik, hogy van-e valaki, aki szellemileg istápolja őket. Sok „apátlan fiú” kiegyensúlyozott, szellemi gondolkodású felnőtté vált annak köszönhetően, hogy a gyülekezetben lévő érett keresztények szeretettel odafigyeltek rájuk (Zsoltárok 82:3).

21. Hogyan tudnak segíteni az érett keresztények a fiataloknak?

²¹ Az érett keresztények például úgy segíthetnek egy egyedülálló anyának, hogy foglalkoznak a gyermekeivel (Jakab 1:27). A felvigyázók és mások szellemi támogatást nyújthatnak a hátrányos helyzetű családok tagjainak, miközben tiszteletben tartják a főséget, és ügyelnek rá, hogy illően viselkedjenek. Te és a párod, illetve a családod tölthetnétek némi időt egy apátlan fiúval vagy lánnyal. Légy figyelmes azokhoz a fiatalokhoz, akik szenvednek a magánytól. Alighanem megértésre vágynak, és arra, hogy valakivel bizalmasan elbeszélgethessenek. Erre sort keríthettek, amikor együtt végzitek a nyilvános szolgálatot. Kétségtelenül elfoglalt vagy, ezért a ’szereteted igaz voltát’ teheti próbára, ha egy bizonyos ideig rendszeresen akarsz segíteni egy fiatalnak (2Korintusz 8:8). Fáradozásod azt tükrözi, hogy szeretnéd, hogy mások életet nyerjenek.

22. Milyen érzéseket vált ki belőled az, hogy Jehova szeretné, hogy az emberek életet nyerjenek?

²² Milyen jó érzés azon elmélkedni, hogy Isten törődik az emberekkel, és szeretné, hogy örök életet nyerjenek! Szívesebben tanúsít gyengédséget az őt szerető, igazságos emberek iránt, és nagyobb örömmel ad nekik életet, mint hogy a nemtetszését fejezze ki azokkal szemben, akik javíthatatlannak bizonyulnak, és nem méltók az örök életre. Mialatt nagyon várjuk már Jehova napját, utánozzuk őt azáltal, hogy segítünk másoknak az élethez vezető útra lépni.