Pál leveleket ír a gyülekezeteknek

A KERESZTÉNY gyülekezetnek már a megalakulásától fogva fontos szerepe van Jehova szándékának a megvalósulásában. Ám az első századi keresztények hamar a támadás célpontjai lettek. Vajon megőrizték az Isten előtti feddhetetlenségüket az üldözés és a gyülekezetben rájuk leselkedő még alattomosabb veszélyek ellenére is? A Keresztény Görög Iratok 21 levelet tartalmaz. Ezek a levelek olyan tanácsokkal és bátorítással szolgáltak a keresztényeknek, melyekre szükségük volt.

Tizennégy levél – a rómaiaknak írt levéltől a hébereknek írt levélig – Pál apostoltól származik. A címzettekről, egy személyről vagy egy gyülekezetről, nevezték el őket. Nézzük meg, hogy többek között miről írt Pál a leveleiben.

Intelmek az erkölcsre és a viselkedésre vonatkozóan. Akik paráznaságot, házasságtörést vagy más súlyos bűnöket gyakorolnak, „nem öröklik Isten királyságát” (Galácia 5:19–21; 1Korintusz 6:9–11). Isten imádóinak a nemzeti hovatartozásuktól függetlenül egységesnek kell lenniük (Róma 2:11; Efézus 4:1–6). Örömmel és önfeláldozóan kell segíteniük a szükségben lévő hittársaiknak (2Korintusz 9:7). „Szüntelenül imádkozzatok” – mondja Pál. Igen, a keresztények arra kapnak buzdítást, hogy öntsék ki a szívüket Jehovának imában (1Tesszalonika 5:17; 2Tesszalonika 3:1; Filippi 4:6, 7). Ahhoz, hogy Isten meghallgassa őket, hittel kell imádkozniuk (Héberek 11:6).

Mi segít a családoknak, hogy erősek legyenek? A férjek úgy szeressék a feleségüket, mint a saját testüket. A feleségek mélységes megbecsüléssel legyenek a férjük iránt. A gyermekek engedelmeskedjenek a szüleiknek, mert ez kedves Isten előtt. A szülők szeretettel és a bibliai alapelvek figyelembevételével oktassák és neveljék a gyermekeiket (Efézus 5:22–6:4; Kolosszé 3:18–21).

Fény derül Isten szándékára. A mózesi törvény több pontja is védelmezte és vezette az izraelitákat Krisztus eljöveteléig (Galácia 3:24). A keresztényeknek azonban nem kell betartaniuk ezt a Törvényt ahhoz, hogy Istent imádhassák. Pál a hébereknek, a zsidó származású keresztényeknek, írt levelében fényt derített a Törvény jelentőségére, és arra is, hogy hogyan valósult meg Isten szándéka Krisztus által. Pál elmagyarázta, hogy a Törvény különböző részleteinek prófétai jelentőségük van. Például az állatáldozatok Jézus áldozati halálát árnyékolták elő, mely a bűnök igazi megbocsátását teszi lehetővé (Héberek 10:1–4). Jézus halála révén Isten eltörölte a törvényszövetséget, hiszen többé már nem volt rá szükség (Kolosszé 2:13–17; Héberek 8:13).

Útmutatás a gyülekezetek helyes megszervezéséhez. Azoknak a férfiaknak, akik készek felelősségeket viselni a gyülekezetben, magas erkölcsi irányadó mértékeknek és a Bibliában vázolt követelményeknek kell megfelelniük (1Timóteusz 3:1–10, 12, 13; Titusz 1:5–9). Jehova Isten imádóinak rendszeresen össze kell gyűlniük a hittársaikkal, hogy bátorítsák egymást (Héberek 10:24, 25). Az imádati összejöveteleknek az építés és az oktatás a célja (1Korintusz 14:26, 31).

Amikor Pál a második levelét írta Timóteusznak, az apostol ismét Rómában volt, börtönben várt az ítéletre. Csupán néhány bátor keresztény vállalta azt a kockázatot, hogy meglátogassa. Pál tudta, hogy már nem sok ideje van hátra. „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam” – jelentette ki (2Timóteusz 4:7). Nem sokkal ezután valószínűleg mártírhalált szenvedett. Ám az apostol levelei mind a mai napig vezetést nyújtanak Isten igaz imádóinak.

(A Róma, az 1Korintusz, a 2Korintusz, a Galácia, az Efézus, a Filippi, a Kolosszé, az 1Tesszalonika, a 2Tesszalonika, az 1Timóteusz, a 2Timóteusz, a Titusz, a Filemon és a Héberek alapján.)