„Felüdítem a megfáradt lelket”

1. Te főleg melyik áldás miatt várod már az új világot?

„AZ ÚJ VILÁG.” Amikor ezeket a szavakat hallod, eszedbe jutnak a megjövendölt fizikai áldások? Például az, hogy tökéletes lesz a testünk, bőséges és egészséges lesz az élelem, békések lesznek az állatok, vagy hogy nem lesznek lakásgondok. Biztosan kívülről tudsz olyan bibliaverseket, melyek alátámasztják a reményedet. Ám ne feledkezz meg arról sem, hogy szellemileg és érzelmileg is egészségesek leszünk. Enélkül nem lenne tartós az örömünk.

2–3. Mi az a különleges áldás, melyben Jeremiás írásai alapján reménykedhetünk?

² Amikor Isten Jeremiás által megjövendölte, hogy a zsidók vissza fognak térni Babilonból, arról is beszélt, hogy milyen érzésekkel térnek majd haza: „Felékesíted még magad tamburinjaiddal, és elmész a nevetők táncába.” (Olvassátok fel: Jeremiás 30:18, 19; 31:4, 12–14.) És Isten még valamit mondott, ami megérintheti a szívedet: „felüdítem a megfáradt lelket, és minden lankadt lelket megelégítek” (Jer 31:25).

³ Micsoda ígéret! Jehova azt mondta, hogy felüdíti azokat, akik fáradtak és lehangoltak. És amit Isten megígér, azt meg is teszi! Jeremiás szavait olvasva bízhatunk abban, hogy bennünket is felüdít majd Jehova. Továbbá azt is megtudjuk, hogy hogyan kerekedhetünk felül a lehangoltságon, és hogyan lehetünk optimisták. Ezenkívül néhány gyakorlati példán keresztül azt is látni fogjuk Jeremiás írásaiból, hogy hogyan tudunk buzdítani másokat, és hogyan tudjuk felüdíteni a megfáradt lelkeket.

4. Miért tudjuk megérteni Jeremiás érzéseit?

⁴ Jehova ígérete vigaszt nyújtott Jeremiásnak, és nekünk is vigasztaló lehet. Miért mondhatjuk ezt? Emlékezz vissza, hogy ennek a könyvnek az első fejezetében arról beszéltünk, hogy akárcsak Illés, Jeremiás is olyan ember volt, „akinek a mieinkhez hasonló érzései voltak” (Jak 5:17). Miért volt Jeremiás időnként letört, sőt néha reményvesztett? Nézzünk meg csak néhányat a lehetséges okok közül. Közben gondolj arra, hogy te mit éreztél volna hasonló helyzetben, illetve, hogy a te körülményeid miért kedvetleníthetnek el téged (Róma 15:4).

5. Mi miatt lehetett bánatos Jeremiás?

⁵ Jeremiás részben a szülővárosában tapasztalt dolgok miatt lehetett bánatos. Anatótban nőtt fel, mely egy lévita város volt, néhány kilométerre északkeletre Jeruzsálemtől. A prófétának biztosan voltak ismerősei, és valószínűleg rokonai is a városban. Jézus azt mondta, hogy nincs tisztessége a prófétának a saját hazájában, és ez így volt Jeremiással is (Ján 4:44). Az anatótiak nemcsak közönyösek és tiszteletlenek voltak Jeremiással. Isten egyszer azt mondta, hogy „az anatóti emberek” Jeremiás ’lelkére vadásztak’. Agresszívan ezt mondták neki: „Ne prófétálj Jehova nevében, hogy meg ne halj a kezünk által”. Ez komoly fenyegetés volt. Ráadásul a szomszédai és feltehetőleg a rokonai voltak azok, akik megfenyegették, pedig nekik éppenhogy támogatniuk kellett volna a prófétát! (Jer 1:1; 11:21).

6. Ha a munkatársaid vagy mások ellenségesek veled, hogyan meríthetsz hasznot abból, amit Jeremiás átélt „az anatóti emberek” miatt?

⁶ Ha úgy érzed, hogy a szomszédaid, az iskolatársaid, a munkatársaid, sőt még néhány családtagod is próbál rossz hatással lenni rád, vigaszt meríthetsz abból, ahogyan Jehova segített Jeremiásnak. Isten azt mondta neki, hogy ’megszemléli’ az anatótiakat, akik ellenségesek vele. (Olvassátok fel: Jeremiás 11:22, 23.) Bár Jeremiást talán lehangolta a szülővárosában élők ellenségeskedése, semmi kétség afelől, hogy Isten ígérete átsegítette a mélyponton. Később, Isten szemléje következményeként el is jött ’a veszedelem az anatóti emberekre’. Te is biztos lehetsz benne, hogy Jehova látja, ami veled történik, azaz megszemléli azt (Zsolt 11:4; 66:7). Ha ’megmaradsz’ a Biblia tanításai mellett, és azt teszed, ami helyes, még az is lehet, hogy segíteni tudsz néhány ellenséges személynek, hogy elkerüljék a rájuk váró veszedelmet (1Tim 4:16).

MI CSÜGGESZTHET EL?

7–8. Hogyan bántalmazták Jeremiást, és milyen hatással volt ez rá?

⁷ Nem az volt a legrosszabb dolog, amit Jeremiás átélt, hogy megfenyegették a szülővárosában. Egyszer egy magas rangú pappal, Pashúrrala gyűlt meg a baja Jeruzsálemben. Amikor Pashúr meghallotta az Istentől jövő próféciát, „megütötte Jeremiás prófétát, és kalodába zárta” (Jer 20:1, 2). Valószínű, hogy ez jóval több volt, mint egy pofon. Néhányan úgy vélik, hogy Pashúr akár 40 korbácsütést is mérhetett Jeremiásra (5Móz 25:3). Amellett, hogy Jeremiásnak fizikai fájdalmai voltak, az emberek talán gúnyolták, szidalmazták, és még le is köpték. És ez még nem minden. Pashúr egész éjszakára „kalodába” zárta. Az eredeti héber szó azt sejteti, hogy a test meggörnyed és ki van tekeredve. Igen, Jeremiást kegyetlen módon valószínűleg egy fából készült szerkezetbe zárták egész éjszakára, ami igencsak fájdalmas lehetett.

⁸ Milyen hatással volt mindez Jeremiásra? „Naphosszat rajtam nevetnek” – panaszolta Istennek (Jer 20:3–7). Még az is megfordult a fejében, hogy nem beszél többé Isten nevében. De tudjuk, hogy Jeremiás képtelen volt erre. Az üzenet, melynek kihirdetésével Isten megbízta, ’olyannak bizonyult, mint a csontjaiba rekesztett, perzselő tűz’, és ezért nem tehette meg, hogy nem beszél Jehova nevében. (Olvassátok fel: Jeremiás 20:8, 9.)

9. Miért lesz a segítségünkre, ha elmélkedünk a Jeremiással történteken?

⁹ Ha az ismerőseink – például a családtagjaink, szomszédaink, munkatársaink vagy osztálytársaink – rosszindulatú gúnyolódásának a célpontjává válunk, ez a beszámoló a segítségünkre lesz. Ne érjen meglepetésként bennünket, ha az ellenségeskedésük miatt időnként lesújtottnak érezzük magunkat. Akkor is letörtek lehetünk, ha fizikailag bántalmaznak minket amiatt, hogy az igaz imádatot szeretnénk gyakorolni. Jeremiás nem volt tökéletes, rá is hatással volt, amit átélt. Nekünk pedig hozzá hasonló érzéseink vannak. Viszont ne felejtsük el, hogy Isten segítségével Jeremiás visszanyerte az örömét és a bátorságát. Nem volt sokáig lehangolt, és nekünk sem kell lehangoltaknak maradnunk (2Kor 4:16–18).

10. Hogyan festi le a Biblia Jeremiás hangulatát?

¹⁰ Időnként Jeremiás hangulata hirtelen megváltozott. Neked is volt már hangulatváltozásod? Az egyik pillanatban optimista és jókedvű voltál, aztán meg magadba roskadtál, és mindent sötét színben láttál? A Jeremiás 20:12, 13 szavait a próféta akkor írta, amikor jókedvű volt. (Olvassátok fel!) Azután, hogy Pashúr kalodába zárta, Jeremiás örvendezett, mert megtapasztalta, hogy hogyan szabadítja meg Isten a szegények lelkét „a gonosztevők kezéből”. Alighanem időnként te is ujjongsz, és szeretnél énekelni Jehovának – vagy azért, mert kiszabadított egy nehéz helyzetből, vagy mert valami jó dolog történt az életedben vagy a keresztény szolgálatodban. Milyen jó is ez az érzés! (Csel 16:25, 26).

11. Miért jusson eszedbe Jeremiás, ha szoktak lenni hangulatváltozásaid?

¹¹ De mivel egyikünk sem tökéletes, megváltozhat a hangulatunk, mint ahogy Jeremiás hangulata is megváltozott. Miután felkiáltott, hogy „énekeljetek Jehovának!”, hatalmába kerítette az elkeseredettség, talán még sírva is fakadt. (Olvassátok fel: Jeremiás 20:14–16.) Olyannyira megtört, hogy azon gondolkodott, mi értelme volt egyáltalán megszületnie. Keserűségében azt mondta, hogy az a férfi, aki bejelentette a születését, ugyanolyan szánalomra méltó, mint Szodoma és Gomorra volt. De most jön a kulcsgondolat: vajon Jeremiás levert maradt? Feladta, átengedve magát az állandó csüggedtségnek? Nem. Valószínűleg dolgoznia kellett azon, hogy felülkerekedjen a rossz érzésein, de sikerült neki. Figyeld meg, mit ír ezután a Jeremiás könyve. Sedékiás király arra kérte Pashúrt, a fejedelmet, hogy tudakozódjon Jeremiásnál, mi lesz a kimenetele a babiloniak támadásának. Jeremiás itt már újra a helyzet magaslatán állt. Bátran kijelentette Jehova ítéletét, és hogy hogyan fog végződni az ostrom (Jer 21:1–7). Tehát Jeremiás nem hagyta abba a prófétálást!

12–13. Mit tehetünk, ha gyakori hangulatváltozásaink vannak?

¹² Napjainkban Isten szolgái között többen is vannak, akik hangulatváltozásokkal küszködnek. Lehet, hogy ennek egészségi okai vannak, például hormonszint-ingadozás vagy biokémiai zavar, és egy szakember javaslatai segíthetnek enyhíteni a tüneteket (Luk 5:31). Viszont a legtöbbünknél nem szélsőséges vagy abnormális hangulatváltozásnak a jele az, ha egyszer szárnyalunk, másszor pedig bánatosak vagyunk. Sokszor azért vannak negatív érzéseink, mert sem mi nem vagyunk tökéletesek, sem a körülményeink. Lehet, hogy a fáradtság az oka annak, hogy szomorúak vagyunk, vagy az, hogy elveszítettünk valakit, akit szerettünk. Ha ilyen érzésekkel küszködünk, jusson eszünkbe, hogy bár Jeremiásnak is voltak hangulatváltozásai, továbbra is azt tette, ami tetszett Istennek. Segíthet, ha igazítunk az időbeosztásunkon, vagy ha több időt szánunk pihenésre. Vagy talán időt kell adnunk magunknak, hogy fel tudjuk dolgozni egy szeretett személy halálát. Elengedhetetlen azonban, hogy továbbra is eljárjunk a keresztény összejövetelekre, és rendszeresen részt vegyünk a teokratikus tevékenységekben. Ez a nyitja annak, hogy kiegyensúlyozottak maradjunk, és meg tudjuk őrizni az örömünket Isten szolgálatában (Máté 5:3; Róma 12:10–12).

¹³ Akár ritkán vagy lehangolt, akár visszatérő hangulatváltozásaid vannak, az, amit most Jeremiásról megtudtál, segíthet neked. Ahogy láttuk, Jeremiás olykor-olykor magába volt roskadva. Ám nem hagyta, hogy a rossz hangulata eltávolítsa Istentől, attól a Személytől, akit szeret és hűségesen szolgál! Amikor az ellenségei rosszal viszonozták neki a jót, Jehovához fordult segítségért, és bízott benne (Jer 18:19, 20, 23). Határozd el, hogy utánozni fogod Jeremiást! (Sir 3:55–57).

FELÜDÍTED A MEGFÁRADT LELKEKET?

14. Elsősorban ki és hogyan buzdította Jeremiást?

¹⁴ Figyeljük meg, hogyan nyerte vissza a lelkesedését Jeremiás, illetve hogyan buzdította ’a megfáradt lelkeket’ (Jer 31:25). A prófétát elsősorban Jehova buzdította. Gondolj bele, hogyan éreznéd magad, ha Jehova neked mondaná ezt: „íme, én megerősített várossá tettelek ma téged . . . Harcolnak majd ellened, de nem győznek le, mert »én veled vagyok, hogy megszabadítsalak« – ez Jehova kijelentése” (Jer 1:18, 19). Jeremiás jó okkal mondhatta Jehováról, hogy ő az ’erőssége és erődje, menedéke a nyomorúság napján’ (Jer 16:19).

15–16. Hogyan buzdíthatsz másokat, látva azt, hogy Jehova hogyan buzdította Jeremiást?

¹⁵ Érdekes, hogy Jehova ezt mondta Jeremiásnak: „én veled vagyok”. Látod ebből, hogy mit tehetsz, ha valaki a környezetedben buzdításra szorul? Az egy dolog, hogy felismerjük, hogy egy keresztény testvérünknek vagy testvérnőnknek vagy talán egy rokonunknak bátorításra van szüksége. De azt is tudnunk kell, hogy hogyan bátorítsuk őt. Sokszor azzal segítünk a leginkább, ha azt tesszük, amit Isten tett, amikor Jeremiásnak buzdításra volt szüksége, vagyis ha együtt vagyunk a lesújtott személlyel. Egy alkalmas pillanatban buzdíthatjuk őt a szavainkkal – de nem szóáradattal. Gyakran többet érünk el azzal, ha nem beszélünk sokat, hanem jól megválasztott szavakkal igyekszünk megnyugtatni és megerősíteni a bánkódót. Nem kell, hogy fennkölt szavakat használjunk. Válasszunk egyszerű szavakat, melyek törődést, együttérzést és keresztény szeretetet tükröznek. Ezek lelket önthetnek belé. (Olvassátok fel: Példabeszédek 25:11.)

¹⁶ Jeremiás ezt kérte Istentől: „Ó, Jehova, emlékezz meg rólam, fordítsd rám figyelmedet”. Mi történt ezután? Ezt írja a próféta: „Szavaid megtaláltattak, és én megettem azokat. Szavad nekem ujjongássá és szívem örömévé válik” (Jer 15:15, 16). Valószínűleg annak a személynek is figyelemre és kedvességre van szüksége, akit szeretnél buzdítani. Persze a te szavaid nem egyenértékűek Jehova szavaival, de idézhetsz Isten Szavából. Az őszinte, szívből jövő, Biblián alapuló bátorítás nagyon meg tud vigasztalni egy csüggedt személyt. (Olvassátok fel: Jeremiás 17:7, 8.)

17. Milyen tanulságot vonhatunk le abból, ahogyan Jeremiás Sedékiást és Johanánt buzdította?

¹⁷ Biztosan feltűnt, hogy nemcsak Isten bátorította Jeremiást, hanem Jeremiás maga is buzdított másokat. Hogyan? Egyszer Sedékiás király elmondta Jeremiásnak, hogy fél a zsidóktól, akik a babiloniakkal szövetkeztek. A próféta buzdító szavakkal arra ösztönözte a királyt, hogy engedelmeskedjen Jehovának, és akkor minden jóra fog fordulni (Jer 38:19, 20). Miután Jeruzsálem elpusztult, és csak kevesen maradtak Júda földjén, Johanán, a hadvezérük azt fontolgatta, hogy Egyiptomba viszi őket. Előtte azonban kíváncsi volt, mit mond Jeremiás. A próféta meghallgatta Johanánt, majd Jehovához imádkozott. Ezután elmondta Johanánnak Isten reményt adó válaszát, többek között azt, hogy ha engedelmeskednek, és Júda földjén maradnak, jól lesz dolguk (Jer 42:1–12). Tehát mielőtt Jeremiás bármit is mondott volna, Sedékiást is, és Johanánt is meghallgatta. Ha buzdítani szeretnénk másokat, nagyon fontos, hogy meghallgassuk őket. Hagyjuk, hogy a csüggedt személy elmondja, mit érez legbelül, mi nyugtalanítja, és mitől fél. A megfelelő pillanatban osszunk meg vele néhány buzdító gondolatot. Neked nem fogja Isten kinyilatkoztatni, hogy mit mondj a lehangolt személynek, de beszélhetsz neki azokról a jó dolgokról, melyek Isten Szavában találhatók, és a jövő áldásait ecsetelik (Jer 31:7–14).

18–19. Mi az, amit mind a rékábitákról szóló, mind az Ebed-Melekről szóló beszámolóból megtanulhatunk a buzdításról?

¹⁸ Sem Sedékiás, sem Johanán nem fogadta meg Jeremiás buzdítását és tanácsát, és talán úgy érzed, hogy a te buzdításodat sem fogadják meg néhányan. De ez ne szegje kedvedet. Voltak, akik hallgattak Jeremiásra, és valószínűleg a te szavaid is sokakba lelket fognak önteni. Gondoljunk csak a rékábitákra, a keniták leszármazottaira, akik hosszú ideig a zsidókkal éltek. Az ősatyjuk, Jonadáb többek között azt is megparancsolta nekik, hogy mivel jövevények, ne igyanak bort. A babiloni ostrom idején Jeremiás elvitte őket a templom egyik étkezőjébe, és Isten utasítására bort kínált nekik. A rékábiták az ősatyjuk iránti tiszteletből engedelmesek voltak, és nem ittak bort. Mennyire másak voltak, mint az engedetlen zsidók! (Jer 35:3–10). Jehova megdicsérte őket Jeremiás által, és egy nagyszerű jövőt ígért nekik. (Olvassátok fel: Jeremiás 35:14, 17–19.) Amikor buzdítasz, te is követheted ezt a jó példát. Őszintén dicsérj meg másokat, amikor csak lehetséges.

¹⁹ Jeremiás az etióp Ebed-Meleket is megdicsérte, aki a jelek szerint Sedékiás király udvari tisztviselője volt. A júdai fejedelmek Jeremiást igazságtalanul egy víztárolóba vetették, amelyben sár volt, és otthagyták, hogy meghaljon. Ebed-Melek, egy idegen országból származó férfi engedélyt kért Sedékiás királytól arra, hogy kimentse a prófétát a víztárolóból, és tette ezt annak ellenére, hogy számítania kellett rá, hogy erőszakkal megpróbálják majd megakadályozni. A király engedélyezte a kérését (Jer 38:7–13). Mivel Ebed-Melek valószínűleg magára vonta a tettével a júdai fejedelmek nemtetszését, talán aggódott amiatt, hogy mi lesz vele. Jeremiás nem várta meg, míg Ebed-Melek túlteszi magát az aggodalmain, hanem beszélgetett vele, bátorította, és elmondta neki, hogy milyen jövőbeli áldásokra számíthat Istentől (Jer 39:15–18).

20. Mit szeretnénk mindnyájan tenni a testvéreinkért, idősekért és fiatalokért egyaránt?

²⁰ Igen, Jeremiás könyvében sok olyan beszámolót olvashatunk, melyek nagyszerűen megmutatják, hogy mi személy szerint hogyan tudjuk azt tenni, amire Pál apostol a tesszalonikai keresztényeket buzdította: „állandóan vigasztaljátok egymást és építsétek egymást”. „Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a ki nem érdemelt kedvessége legyen veletek!” (1Tessz 5:11, 28).